Egészséges alvás gyermekkorban
Hogyan altassuk a csecsemőt?
Egy újszülött a nap nagyobb részét alvással tölti, kezdetben bioritmus nélkül – ez az első két hónap után lassan, folyamatosan épül fel, és mivel erősen biológiai alapú, a gyermek szoktatása csak részben befolyásolja. Éppen ezért fontos figyelnünk a kisbaba saját ritmusára, mert bármilyen ritmust nem tudunk ráerőltetni. Sokan igyekeznek a babájukat már nagyon korán elaltatni, és csodálkoznak, hogy éjjel többször felébred – ebben az esetben sokszor a megoldás a későbbi altatás lehet.
A baba-mama könyvek örök dilemmája az együttalvás a csecsemővel. Egy helyiségben aludjunk-e a babával vagy ne? Fontos leszögeznünk, hogy az emberiség messze túlnyomó többsége (nem a mi kultúránkban) a csecsemőjével alszik, egyszerűen azért, mert az egész családnak egy szoba áll rendelkezésére. A kényszeren kívül az együttalvásnak számos előnye van: az újszülött nagyon tehetetlen, fontos számára a szülő fizikai jelenléte, ráadásul a szülő számára is jobban szem előtt van. Ugyanakkor egy sírós csecsemővel sem könnyű, és vigyázni kell, hogy az édesanya nehogy kimerüljön – ez hosszú távon a babának sem jó.
Összességében mégis az a legjobb, ha a csecsemő a szülőkkel egy szobában alszik – ma már a szülészeteken is együtt lehetnek a babák az anyukájukkal. Gyakori éjszakai sírások esetén viszont érdemes az édesapáknak és más rokonoknak „besegíteni”, és lehetőséget biztosítani az édesanyának arra, hogy egy másik szobában kialudhassa magát.
A baba fekvőhelye legyen kemény, a lehető legkevesebb és legkönnyebb ágyneműt használjuk, a csecsemőt inkább öltöztessük fel jobban, de ne túlságosan – a túlmelegedés növeli a csecsemőkori légzéskimaradás és bölcsőhalál kockázatát. Altatáskor, és amikor a baba már alszik, nem kell lábujjhegyen járkálni! Egyrészt a megszokott hétköznapi zajok, főleg a szülők hangja megnyugtatóan hatnak a babára, így segítik az elalvást, másrészt nem jó, ha a babát túl nagy csendhez szoktatjuk hozzá – ezzel nő az esélye annak, hogy az alvását a későbbi életkorokban is jobban zavarják majd a külső ingerek.
Hogyan alszanak a gyerekek?
Noha a gyermekek alvásigénye valóban több mint a felnőtteké, az ő alvásigényük is nagyon egyéni, és jelentősen különböző. Minden óvónő és a legtöbb szülő szembesül például azzal, hogy sok gyermek már az óvodában sem igényli a délutáni alvást, másoknak pedig tényleg szükségük van rá. Ez a gyerekek közti különbség konfliktusforrássá válhat az óvodában, és a tapasztalatok szerint a kevesebb alvást igénylő gyerekek húzzák a rövidebbet: egy részük tényleg nem tud elaludni és csak hánykolódik, nagyobb részük pedig elaltatható ugyan, de ezért aztán este sokkal később alszik el, felborítva ezzel a teljes család esti ritmusát. Sajnos e tekintetben az óvodák legtöbbször nem elég rugalmasak, mert nincs elég helyiségük és személyzetük a délutáni alvást már nem igénylő gyermekek elkülönítésére.
Nagyon fontos, hogy a gyermekek alvását részben ugyanúgy a bioritmus szabályozza, mint a felnőttekét: Ennek két következménye van, éppen úgy, mint a felnőttek esetén: Egyrészt a ritmustalanságot, az összevissza életmódot a gyermekek is megsínylik (bár látszólag sokszor jobban tudnak alkalmazkodni hozzá, mint a felnőttek), többek közt ezért is fontos a világos rendszer szerinti életmód gyermekkorban. Másrészt azonban a bioritmus erősen genetikus-biológiai meghatározottságú, tehát nem erőltethetünk bármilyen ritmust a gyermekünkre. Szerencsére a legtöbb gyerek rugalmas kronotípusú, vagyis képes ritmusát rugalmasan alakítani. Ez azonban nem minden gyermekre jellemző. A merevebb, „bagoly” típusú gyermekek (és szüleik) például könnyen konfliktusba kerülhetnek az iskolarendszerrel: a gyermek az első két órán képtelen figyelni, koncentrálni, és a szülő meg is kapja a pedagógustól az instrukciót „tessék korábban lefektetni a gyereket”. Ez azonban lehetetlen, hiszen a merev bagoly kronotípusú emberek (a gyerekek is) egyszerűen képtelenek kora este elaludni, és akkor sem teljesítenének jól az első két órán, ha valamilyen csoda folytán képesek lennének rá – egyszerűen azért, mert a bioritmusuk késik a többségi társadalom ritmusához képest. Így a végén mindenki rosszul érzi magát, a szülő, a pedagógus és sajnos főleg a gyermek is. A megoldás ebben az esetben a későbbi iskolakezdés lehet. Más iskolarendszerekben és szerencsére néhány hazai iskolában is 9 órakor kezdődik az oktatás, és már ez az egy óra különbség is jelentősen csökkenti az ilyen típusú problémák gyakoriságát!
Hogyan figyelhetünk arra, hogy a gyermekünk napi ritmusa zavartalan legyen? Az iskolarendszer szabályai szerencsére többé-kevésbé világos keretet szabnak a napnak. Nagyon fontos még az étkezések rendszeressége (felnőttkorban is egyébként), és itt elsősorban a reggelit érdemes hangsúlyoznunk: a bioritmus szempontjából talán a reggeli a legfontosabb étkezésünk, érdemes tehát inkább egy kicsit hamarabb kelni és rendesen megreggelizni, mert ezzel javítjuk a következő éjszakai alvás minőségét.
Az utóbbi időben hirtelen megszaporodott azoknak a gyermekeknek a száma, akik arról számolnak be, hogy képtelenek korán elaludni, pedig régebben képesek voltak erre (vagyis ez biztosan nem a bagoly kronotípussal függ össze). A magyarázat a táblagépek tömeges elterjedése: ezek olyan erősségű kék körüli fénytartományt bocsátanak ki, amely képes az alvásidő eltolására. Szerencsére a megoldás is megszületett már: minden típusú táblagéphez letölthető már olyan alkalmazás, amely a naptári napnyugta szerint automatikusan megváltoztatja a képernyő fényspektrumát, és csak meleg fényeket bocsát ki, amelyek nem zavarják meg az alvást. Amennyiben tehát megengedjük, hogy gyermekünk táblagépet használjon este, figyeljünk oda arra, hogy ez az alkalmazást is telepítsük!
Mindezek mellett pedig nagyon fontos hangsúlyoznunk, hogy mind gyermekekben, mint felnőttekben a legfontosabb alvás- és bioritmus-szabályzó a rendszeres testmozgás! Mind tudjuk, ennek nemcsak az alvásra van hatása. A mozgás tényleg csodaszer, mert nem csak stabilizálja az alvást és csökkenti a mindennapi stresszt, de nagyon sok betegség is megelőzhető vele. Ezek pedig nem csupán testi betegségek: a mozgás növeli a védettségünket a ma már népbetegségnek számító depresszióval és számos szorongásos zavarral szemben is.
Dr. Purebl György
egyetemi docens, pszichiáter, alvásszakértő
