A csecsemő és a gyermek táplálása

Az anyatejes táplálás számos előnye közül a legfontosabbak:

• Optimális a tápanyag-összetétele.
• A gyermekkori akut fertőző betegségek (gyomor-bélrendszeri, légúti és húgyúti) kialakulásának kockázatát csökkenti, vagy ha kialakulnak a betegségek, akkor kevesebb a szövődmény.
• A későbbiekben ritkábban alakul ki számos betegség (pl. cukorbetegség, különböző allergiák, ekcéma, magas vérnyomás, elhízás).
• Ritkábban fordul elő a csecsemőkori hirtelen halál.
• Csökken a túletetés veszélye.
• A savófehérjék, melyek az anyatej alkotói, optimális szállítói a vitaminoknak és a nyomelemeknek.
• Bizonyított, hogy a szoptatott csecsemők értelmi fejlődése jobb, mint a tápszerrel tápláltaké.
• A szoptatott gyermekek kiegyensúlyozottabbak és jobban tűrik a stresszt, mint a mesterségesen tápláltak.
• A szopó mozgás az arc, a fogak és a beszéd fejlődése szempontjából ideális, így ritkábban van szükség logopédiai foglalkozásra, ill. fogszabályzásra.
• A váltott mellből való szoptatás fejleszti a szem-kéz koordinációt.
• A szoptatás elősegíti az anya és gyermeke közötti kötődés kialakulását.
• Növeli az anyában az oxytocin (hormon, amely segíti a tejtermelődést is) képződését, mely segíti a méh visszafejlődését a szülés előtti állapotra, a szülés utáni vérzés csökkentését, a szülés után az ásványi anyagok csontokba történő visszaépülését, és a várandósság előtti testsúly visszanyerését.
• A szoptatás csökkenti a reumás ízületi gyulladás, a 2-es típusú cukorbetegség, a magas vérnyomás betegség, a szívroham, a stroke (szélütés), a magas koleszterinszint, ill. a petefészek- és az emlőrák kialakulásának kockázatát az anyánál.
• A szoptató anyák kevesebb stresszt élnek át, nyugodtabbak, és ritkábban alakul ki náluk a szülés utáni depresszió, mint nem szoptató társaiknál.
• A szoptatás pozitívan hat a szülői magatartásra: ritkább a bántalmazás és az elhanyagolás.
• Olcsó és környezetbarát, mivel nincs szükség csomagolásra, szállításra.
• Mindig hozzáférhető, nincs szükség előkészületekre.
• Biztosítja a csecsemő folyadékszükségletét, így legtöbbször – kánikula kivételével – nincs szükség külön itatásra.

Hogyan érhetjük el, hogy fokozódjon a tejelválasztás?

A korai bőrkontaktus közvetlenül a megszületés után nagyon meghatározó. Ebben egyes szülészeti intézményekben különbségek vannak. Még a szülést megelőzően ennek lehetőségéről érdeklődjünk a választott intézményben. Ilyenkor az újszülött meztelen bőre a megszületést követően érintkezik az anya bőrével. Ennek egyik módszere, mikor az újszülöttet még a köldökzsinór elvágása előtt az anya hasára helyezik.

Az anya minél kevesebb fájdalomcsillapítót kapjon a szülés során, mert az gátolhatja a gyermeket a spontán emlőkeresésben, és az eredményes szopásban. A gerincvelői (spinális) érzéstelenítés az anyatej serkentésére nincs hatással, azonban az első 24 órában megnehezíti az újszülött mellre helyezését.

A szülést követően pedig a következőkre kell figyelni:

• Gyakori mellre helyezés.
• A mell gyakori kiürítése.
• Megfelelő mennyiségű folyadék bevitele: az anya annyi folyadékot fogyasszon, amennyit megkíván, jó, ha szoptatás előtt maga mellé készít egy pohár vizet, mert meg fog szomjazni.
• Egészséges, kiegyensúlyozott táplálkozás.
• Pihenés.
• Támogató családi környezet.

Optimális esetben a szoptatás gyakoriságát és hosszát minden csecsemő maga határozza meg. Ez az igény szerinti szoptatás. Így szoptatva a csecsemőt, kezdetben 8-12 alkalommal fogyaszt anyatejet 24 óra alatt. Az igény szerinti szoptatásnak számos előnye van: segít megelőzni az emlő túltelődését, csökkenti az icterus (sárgaság) kockázatát, stabilizálja a vércukorszintet, csökkenti a kezdeti súlyveszteséget, segíti a tejtermelés beindulását, emeli a tartós szoptatás esélyét.

A szoptatást akkor a legkönnyebb megkezdeni, ha a csecsemő nyugodt éber vagy aktív éber állapotban van. Az aluszékony csecsemőt fel kell ébreszteni annak érdekében, hogy a napi minimum nyolc szoptatás meglegyen 1 hónapos korig.

Az ébresztésnek több módszere is lehetséges. Figyeljük meg, hogy az alábbiak közül gyermekünknél melyik a célravezető. A csecsemő ruháinak levétele, pelenkacsere, a különböző testrészek finom masszírozása, a szoptatási helyzet megváltoztatása, ringatás függőleges és vízszintes helyzetben váltakozva, ill. előre-hátra, beszéd a gyermekhez, a szoba megvilágításának megváltoztatása.

Sok esetben az is előfordul, hogy a csecsemő szopás közben elalszik. ilyenkor a fent elírtakhoz hasonló módszerekkel próbáljuk ébresztgetni. Ezen kívül segíthet még a mell ritmikus összenyomása vagy simogatása, pár csepp anyatej fejése a csecsemő szájába, a büfiztetés.

Hogyan történjen a szoptatás?

Szoptatáskoraz édesanya és a gyermek ruházata is legyen laza, hogy ne akadályozza a szoptatást.Szoptatni lehet ülve vagy fekve egyaránt, ahogy ez az anyának és a gyermeknek kényelmesebb. Az anya hátát és karjait támassza meg, ne hajoljon előre, és ne dőljön hátra. A csecsemőt vízszintes helyzetben fordítsa maga felé, támassza meg a nyakát és a vállát. A gyermek füle, válla és csípője legyen egyvonalban. A csecsemő szája egy magasságban legyen a mellbimbóval, a mellkasuk pedig érjen össze. Az anya az emlőt C-fogással (a hüvelykujja a mellbimbó felett, a bimbóudvar és a nem pigmentált rész határán, a többi ujj pedig az emlő alatt található) fogja meg, és adja a gyermek szájába.

Először érintse meg a gyermek száját a mellbimbóval, mire ő kitátja a száját, s ekkor húzza a csecsemőt az emlőhöz. Amennyiben az emlőt húzzuk a gyermekhez, az helytelen szopási technikához, s így a mellbimbó sérüléséhez vezethet. Ha a szoptatás befejeztével a gyermek nem engedi el az emlőt, az anya tegye be a kisujját a csecsemő szájába a szája sarkánál, mert ettől elengedi a bimbót. Ez azért nagyon fontos, mert a mellbimbó kisebesedésének egyik leggyakoribb oka, hogy a gyermek szájával fogva tartott bimbót erőszakkal veszi el az anya.

Az első mellen addig kell hagyni a csecsemőt, míg spontán elengedi. Ezután kínáljuk fel neki a másik emlőt.

Szoptatott csecsemőnek helytelen cumit és cumisüveget adni, mert ez utóbbiakat más technikával kell szívni, mint az anya mellét, és ez megzavarhatja a gyermeket. Ez akár odáig is vezethet, hogy a gyermek képtelen szívni az egyébként tele lévő emlőt.

Melyek a helyes mellre tapadás jelei?

Az alábbiakban felsoroltak megfigyelése nagyon fontos, mert ebből láthatjuk, hogy valóban jól kapta-e be a csecsemő az emlőt. Ezek a következők:

• a bimbó körüli területből legalább 2,5 cm-t a szájába vesz
• a bimbóudvarból több látszik a felső ajak felett, mint az alsó ajak felett
• szélesre tátott száj: a szájzug 100 foknál nagyobb szöget zár be
• kifelé forduló ajkak
• a nyelv a mell alatt van, és félkörben simul a mellhez
• enyhén hátrahajtott fej, az áll a mellnek támaszkodik, az orrhegy érinti az emlőt
• szabad orrnyílások.

Gyakran előfordul, hogy jól kapta be a csecsemő az emlőt, mégsem ürít belőle anyatejet, csak úgynevezett komfort szoptatás történik. Az alábbiak szerint tudunk arról meggyőződni, hogy gyermekünk valóban ürít az emlőből tejet:

• ritmikus szopás, ami legalább 5-10 percig tart;
• az állkapocs izmainak mozgása a fülekig észlelhető;
• az orcák nem horpadnak be;
• a nyelés hallható, látható;
• a légzés nem nehezített- ellazult testtartás, elengedett öklök;
• tejtől nedves száj;
• a csecsemő a mellett magától engedi el, arckifejezése elégedettséget sugároz.

Melyek a hatékony szoptatás jelei az anyánál?

A leggyakrabban a következőket érzi az édesanya: szomjúságérzet, méhösszehúzódások, az első 3-5 napban bőséges gyermekágyi folyás ürül szoptatás közben és után, tejcsepegés a másik mellből, nem érez fájdalmat a mellében, ellazultság, álmosság érzése, csökken a mell telítettségérzete, szoptatás után a mellbimbó kicsit megnyúlik, de nem deformált, nem sebes.

Sok anya bizonytalan abban, hogy jól tud-e szoptatni. Az alábbi tényezők azt bizonyítják, hogy a szoptatás módja és az anyatej mennyisége kielégítő, nincs ok aggodalomra:

• a kizárólagosan szoptatott csecsemő naponta legalább nyolcszor szopik, és nincs korlátozva a szopások gyakorisága és időtartama;
• az újszülött súlyvesztése a születéskori súlyához képest, nem haladja meg a 7 %-ot;
• az első 24 órát követő 3. napig naponta legalább három széklete van az újszülöttnek, az 5. naptól pedig anyatejes, élénksárga székletet ürít;
• a negyedik naptól legalább hat vizelete van naponta, mely víztiszta vagy halványsárga színű;
• az ötödik naptól megindul a súlygyarapodás;
• a 10-14. napra visszanyeri születési súlyát;
• az emlők az ötödik napra feszesek lesznek, súlyuk és méretük megnő;
• az emlőbimbón nincs sérülés;
• az emlő teltsége szoptatás alatt csökken.

A csecsemő még nem tudja szavakkal jelezni éhségét, ezért számos dologgal jelzi nekünk, hogy enni szeretne: éberebb, aktívabb, nyugtalanabb lesz, szopó és kereső mozgások, szopó és cuppogó hangok, szájába veszi a kezét, gyors szemmozgások, szemkontaktus az anyával, fejforgatás, az arc karmolása, gügyögő hangok, nyűgösség, sírás. A jóllakottságnak is vannak jelei: a csecsemő megnyugszik, homloka izzadt lesz, mosolyog, gőgicsél, elengedi az emlőt. Az anya szomjúságot érez, a mellek feszülése pedig megszűnik.

A szoptatás után minden esetben büfiztessük meg a gyermeket. Előfordulhat, hogy a szájából ilyenkor kisebb-nagyobb mennyiségű tej folyik vissza a kiáramló levegővel. Ez a bukás. Amennyiben a gyermeknél gyakoriak a bukások, javasolt szoptatás közben is megbüfiztetni, nem csak a végén. Emellett a gyermekorvosnak is jelezzük a problémát, mert betegség is állhat a hátterében. Büfiztetéskor vegyük a vállunkra a gyermeket oly módon, hogy vállunk nyomja egy kicsit a gyermek gyomrát. A nehezen büfiző gyermeket fektessük le néhány percre, majd újra vegyük fel. Ekkor már nagy valószínűséggel tud büfizni. Segíthet, ha a vállunkon lévő gyermekkel sétálgatunk. Büfiztetés közben ne rázogassuk, ne paskoljuk a csecsemőt.

Minden család életében felléphetnek olyan tényezők, amikor fokozott támogatásra van szükség a szoptatás sikere érdekében. Ilyen helyzetek a gyermek részéről: nem megfelelő súlygyarapodás, nagyobb súlyveszteség, gyenge szopás, hyperbilirubinaemia (sárgaság), állandó aluszékonyság vagy ingerlékenység, a szopások között hosszú idő telik el, anatómiai eltérések (pl. rövid nyelvfék, ajakhasadék), ikerszülés. Az anya részéről fellépő nehézségek: problémák az előző szoptatáskor, a gyermek elkülönítése, sérült emlőbimbó, az anyatej elégtelen mennyisége az anya szerint, akut vagy krónikus betegség, gyógyszerszedés, az emlő vagy az emlőbimbó anatómiai elváltozása, korábbi emlőműtét vagy emlősérülés, hormonbetegség. Ilyen esetekben kérje szakember (védőnő, szoptatási tanácsadó, gyermekgyógyász, szülész nőgyógyász szakorvos) segítségét.

Dr. Tobak Orsolya

okleveles védőnő