Egészséges gyermek 1 hónaposan

• Arca elé tudja összpontosítani a tekintetét.
• Nagyon érdeklődik az arcok iránt, azokat hosszabban nézi.
• Valódi könnyeket tud sírni.

1 és 2 hónapos kor között

Napról napra figyelmesebbé válik a kisbaba. Már evés után is ébren tölt néhány percet, nézelődik. Egyre hosszabban nézi az arcokat, ha fölé hajolnak. Fokozatosan jön rá arra, hogy a tekintet megtartásával hosszabb ideig ott tarthat bennünket. A mozgó személyeket, tárgyakat rövid távon ekkor már próbálja követni tekintetével. Ezt akkor szereti és gyakorolhatja, ha kicsit elmozdulunk előtte jobb vagy bal irányba.

Figyelmét leginkább a fények játéka köti le, de szereti nézni a falevelek vagy a függöny lengedezését, és a kezek mozgását (egyelőre még nem a sajátját).

Fontos, hogy a babának legyen olyan nézegetnivalója, ami erős körvonalával magára vonja a figyelmét. Felkötözhetünk mobilforgót, vagy többféle, de nem túl sok játéktárgyat a feje fölé (noha szüksége van az ingerekre, a túl sok zavaró lehet). Gyakran azonban az is elegendő, ha a közeli polcok éleit, nagyobb szekrény oldalvonalát, az ablak redőnyén beszüremlő fénynyalábok csíkjait nézegetheti. Ha túl sötét a helyiség vagy a sarok, ahol a kiságy van, akkor egy kislámpa felszerelésével segíthetünk ezen, aminek nem túl erős a fénye, és nem világít a baba szemébe – napközben is érdekes fényeket „varázsolhat” a falra. Ha túl világos a helyiség, akkor próbáljuk valahogyan tompítani a fényeket. Színes anyagból akár egy kis kuckót, „sátort” is létrehozhatunk a baba számára.

A kiságy elejére a rácsvédőt feltehetjük az alvás idejére, hogy tompítsa a zajokat, fényeket, és levehetjük, amikor ébren van a kicsi, hogy nézelődhessen, és jobban szellőzzön a fekhelye.

Ha éretlen idegrendszerrel és látószervvel született a baba, akkor környezetében még inkább szükséges ügyelni arra, hogy lehetőleg ne legyen éles fényváltás, és időt kell hagyni a szemeket mozgató izmok érésére is.

Ha azt tapasztaljuk, hogy az idő előre haladtával sem tartja nyitva egyre többször a szemét szoptatás közben, vagy nem nézelődik, mikor éberebb, akkor próbáljuk a következőket:

• Szoptassuk inkább az ablakhoz közelebb úgy, hogy mi háttal ülünk az ablaknak, a baba félig árnyékban legyen, így minket erős kontrasztban láthat.
• Hordozzuk kicsit hosszabb útvonalon a gondozások (szoptatás, pelenkázás, fürdetés) helyére, ilyenkor tartsuk a babát átölelve, de kifelé fordítva, döntött helyzetben, hogy szemeit ingerek érjék és nézelődhessen.
• Más szembetegségek, vakság esetén forduljunk szakemberhez: szemészorvoshoz vagy a látássérültek nevelésére specializálódott gyógypedagógushoz.

Egészséges gyermek 1 hónaposan

• Összerezzen, vagy más viselkedésváltozással reagál a hangos zajra.
• Figyel, ha beszélnek hozzá.
• A mély, ritmikus hangok megnyugtatják.

1 és 2 hónapos kor között

Ebben az időszakban a csecsemő a hirtelen, erős zajokra még mindig összerezzen, esetleg sírva fakad, de egyre inkább kezdi megszokni az otthoni zajokat (porszívózás, főzés zaja, felnőttek beszélgetése, testvérek ricsaja, stb.). Sok baba ezekre a hangokra el is tud aludni, illetve nem ébred fel rájuk. Erre a zajok egyhangúsága és emellett azok megszokottsága a magyarázat. Kezdi a pici megtanulni, hogy vannak olyan hangok, amelyek nem jelentenek veszélyt, és vannak, amelyekre fokozottabban kell figyelni, mert ijesztőek, nem megszokottak. Ekkor már láthatjuk, hogy figyelmes lesz a hangunkra, és érdeklődését hosszabban felkelti, ha fölé hajolva beszélünk hozzá. Eközben nemcsak figyel, hanem igyekezik ő is hangot adni: elnyújtott hangokkal és különböző sikkantásokkal jelez. Amikor egyedül van, gyakorolja, hogyan kell a levegőt préselni a tüdejéből, alakítani, igazítani az ajkait, így egészen meglepő hangokat is kiad. Játszik, ismerkedik a testével, annak működésével. Saját hangjára is reagál sírással vagy mosollyal, további aktivitással. Mindemellett az is tapasztalható, hogy sírása egyre gyakrabban marad abba, ha szóval vigasztaljuk.

A babák szeretik, ha békésen szendereghetnek, ezért ügyeljünk, hogy a fekhelye úgy helyezkedjen el, hogy a lehető legkevesebb váratlan zaj érje. Nem szükséges, hogy teljes csend vegye körül, de távolabb legyen a család mindennapi életének hangjaitól. Amikor gondozása következik, minden alkalommal szólítsuk meg, mielőtt hozzáérünk vagy felvesszük. Várjuk meg, míg felébred és figyelni tud arra, ami történik vele. Nyugodt hangon mondjuk el neki, mit teszünk majd vele. Bár a kicsi a szavakat még nem érti, de hallja, érzi, hogy fontos nekünk. Énekeljünk, dúdoljunk neki, mikor kicsit nyugtalanabb, de az elalváshoz nincs szüksége dalra. Akkor inkább hagyjuk elcsendesedni őt is, és körülötte a világot is.

A hangokra adott gyengébb reakcióknak kezdetben oka lehet a fülben visszamaradt magzatvíz. Ez idővel magától felszívódik vagy kiürül.

Ha egy hónap után is úgy ítéljük meg, hogy bizonytalan a baba hangokra adott reakciója, akkor inkább jelezzük ezt az orvosnak. Átmenetileg halláscsökkenést okozhat például a középfül gyulladása, és ez hatással lehet a gyermek fejlődésére, tapasztalatszerzésére, ezért minél előbb érdemes segíteni ezen.

A koraszülött babák hallási reakciói hullámzóak lehetnek, vagyis az tapasztalható, hogy ugyanazokra a hangokra egyik alkalommal reagál, máskor meg nem, mintha nem hallaná. Az éretlen idegrendszer működési sajátosságai miatt lehet ez így. A hallóidegeknek és a hangok feldolgozásáért felelős agyterületnek meg kell érnie ahhoz, hogy a baba reakciói mindig egyértelműen megjelenjenek. Az éretlen koraszülöttek idegrendszere még tanulja, hogyan kell reagálni, válaszolni a külvilág ingereire, ezért velük szemben sokkal türelmesebbnek kell lenni.

Egészséges gyermek 1 hónaposan

• Változik az alvás és az ébrenlét közötti átmenet (éjszaka hosszabban alszik, nappal többet van ébren).
• Egyre több az éber időszak, amit figyeléssel, nézelődéssel, fejének emelgetésével tölt.

1 és 2 hónapos kor között

A nap mint nap ugyanúgy bekövetkező dolgok kiszámíthatóvá teszik a kisbaba számára életet, és támogatják a tanulás folyamatát is. Kezdetben a csecsemő a gondozások körüli látvány és hangok megtanulásával már tudja, hogy mi fog vele történni. Ez a tanulás zajlik ebben az életkorban. A hangok, szagok és a látvány jelentését szép lassan megtanulja, és társítja ahhoz az élményhez, cselekményhez, képhez, ami általában minden esetben ugyanolyan, hiszen ugyanazokat a tárgyakat, illetve helyet, színeket látja ilyenkor – hangja van a popsitörlő zacskójának, mikor kinyitjuk, a víz csobog a kádban, mikor fürdetéshez készülődünk, stb. Ennek megértése az első komoly lépés az értelmi képességek kialakulása felé. Ehhez a kicsinek megfelelően kell érzékelnie a világot: látnia és hallania, bőrén keresztül éreznie, valamint testének helyzetét, elmozdulását is jól észlelnie. Ezekre az ingerekre figyelnie és reagálnia kell, majd az emlékezetébe is bevésni, és az adott pillanatban felidézni mindezt.

Az alvás-ébrenlét szabályozásánál megfigyelhető, hogy éjszaka egyre hosszabb időt tud már átaludni ébredés, sírás nélkül, nappal pedig hosszabban van ébren és nézelődik, így alvási szakaszai nappal rövidebbek lesznek.

A következő időszakban még inkább fontos lesz, hogy a baba körüli teendők, események jól elkülöníthetők legyenek a pici számára, így könnyebben tudja, mi mikor következik. Ne hagyjuk mély álomba merülni szoptatás közben – pici, finom érintésekkel, puszikkal, cirógatással tartsuk ébren, amíg jól nem lakik, és így tegyük arra a helyre, ahol aludni, majd ébredni fog. Ezzel segítünk neki elkülöníteni, megtanulni: eddig ettél, most aludni fogsz.

Gondozás közben mindig beszéljünk hozzá. Mondjuk el neki, mit fogunk tenni vele, mit érezhet eközben, stb. Ne csak beszéljünk hozzá, hanem érintsük is meg sokszor – a bőr az egyik legkifinomultabb érzékszervünk, érintése mélyen bevésődik a baba emlékeibe, és emellett segít neki, hogy tanuljon teste határairól is. Nagyszerű dolog a babamasszázs, de a finom, szeretetteljes simogatás, puszilgatás is kifejti jótékony hatását.

Ebben a nagyon korai időszakban még nehéz bármilyen eltérést észrevenni ezen a területen, hacsak nem merült fel korábban valamilyen fejlődést befolyásoló tényező (pl. születési rendellenesség, oxigénhiány stb.) gyanúja a várandósság alatt, a születés körül vagy közvetlenül utána.

Egészséges gyermek 1 hónaposan

• Élénken reagál az arcát, különösen a száj környékét érő ingerekre.
• Erős késztetés a kapaszkodásra, keresi az édesanyját szájjal, kézzel.
• Előnyben részesíti az emberi hangot más zajokkal szemben.
• Képes megkülönböztetni a hozzá magzatkora óta legtöbbet beszélő szülő hangját az idegen emberi hangoktól (a felismerést pl. a cumizás, az ujjszopás változása jelzi).
• Felfigyel az emberi arcon a szemek és a száj mozgására, az emberi mimikára.
• Sírása egyre kitartóbb, erőssége és mennyisége is növekszik az újszülöttkorban tapasztaltakhoz képest.

1 és 2 hónapos kor között

Az élet első hat hetében, két hónapjában főként a nyugodt, bensőséges együttlétre, a biztonságos állandóságra van szüksége a csecsemőnek, mivel szervezete (vérkeringés, emésztőszervek) ekkor tanul meg alkalmazkodni a külvilághoz.

Ez a folyamat kommunikációs szempontból az újszülöttkorinál is több és erőteljesebb sírást is jelent, és a csecsemő számára igen fárasztó, így a nap többi részében általában szendereg. Az életfolyamatok bizonytalan ritmusát könnyen megzavarja minden apró, váratlan esemény, külső inger, így leginkább nyugalomra van szüksége a kicsinek. Az éber periódusok jól kihasználhatók, mert a tekintetét egyre biztosabban emeli a fölé hajlóra, igyekszik érzékelni annak arcjátékát és hangját. A szülők nagy része önkéntelenül is a dajkanyelvet használja ilyenkor. A dajkanyelv élénk gesztusokkal és mimikával, kifejező hanglejtésekkel kísért beszéd, melynek célja, hogy felkeltsük a gyermek figyelmét. A dajkanyelv használata azonban nem jelent selypítést, vagy más gyermekkori beszédhiba utánzását, éppen ellenkezőleg: fontos mintát ad tiszta kiejtésből, és bevezeti a gyermeket a beszéd világába.

Az ölben tartás mellett a sírás a legerősebb kapcsolat anya és gyermeke között. A baba sírása erős testi reakciókat vált ki (a vérnyomás emelkedik, a szívverés gyorsul, a tejelválasztás fokozódik az anyánál), így serkentve a szülőket azonnali cselekvésre. A második hónap végére a csecsemő már többféleképpen sír. Megfigyelve a sírások közötti különbségeket, melyek az erősségben, a ritmusban és a minőségben jelentkeznek, megtanulhatjuk felismerni, mit szeretne a pici.

A szopás által erősödő arc- és szájizmok önkéntelen játéka nyomán megjelennek az első, általában magánhangzószerű hangok. Ezek száma és változatossága csak akkor növekszik, ha mi bátorítjuk és pozitívan reagálunk ezekre a megnyilvánulásaira.

A csecsemő számára a legfontosabb, hogy a pihenés és a közös kommunikációs periódusok időtartama között egyensúly legyen. Amikor éber a csecsemő, főképpen a gondozási feladatokat használjuk ki arra, hogy a gesztusok, a mimika, és az egyszerű, leíró szavak által erősítsük a kapcsolatot. Ez a közvetlen kommunikáció megakadályozza, hogy a naponta sokszor ismétlődő gondozási mozdulatok gépiessé váljanak.

A második hónapban – a sírás mellett – megjelenik az első hangadás a babáknál: csettegés, kaffogás, cuppogás, de az első beszédhangzók is. Általában magánhangzókat ejtenek (aauu, eee, ööö), eleinte önkéntelenül. Igyekezzünk nemcsak jól észlelhető beszédpéldát mutatni neki, hanem visszhangszerűen utánozzuk is a baba minden hangadását, folytassunk vele a saját maga ejtette hangok segítségével „párbeszédeket” – így válhatnak szokássá a később majd szavakkal folytatott párbeszédek.

A szakirodalom az első élethónapban ellenzi a cumi használatát. Ugyanakkor a csecsemő megnyugvása és önmegnyugtatása szempontjából sok esetben pontosan ekkor adják a szülők a cumit, vagy „találja meg” a csecsemő a hüvelykujját. Ezekből később nehezen leépíthető szokás válik, mely sokszor az egész gyerekkoron keresztül elkíséri a gyermeket. A beszédfejlődés és a későbbi tiszta artikuláció szempontjából azonban tudni kell, hogy a hüvelykujj fogakat kifelé nyomó hatása több tízszerese a cumi hatásának. Az ujjszopás vagy a nem megfelelő cumi hosszabb távon rossz hatással lehet a fogazat fejlődésére. Ha mégis a cumi mellett döntünk, a helyesen megválasztott fogvédő cumi ezt elkerülhetővé teszi. Ugyanakkor egy harmadik lehetőséget is választhatunk: a kisujjmódszert. Dugjuk a kisujjunk utolsó ujjpercét – tisztán, és vigyázva, hogy a köröm elég rövid legyen – a baba szájába, ujjbeggyel felfelé. Általában azonnal szopni kezdi. Ezzel a születést követő néhány hónapban akkor is lehet próbálkozni, ha a csecsemő szopja a saját hüvelykujját. Előnye, hogy a szopóreflex alábbhagyásakor (általában 2-3 hónapos kor között) egyszerűen elhagyható, és nem jár az állkapocs deformációjával, mivel az elalvás idejére korlátozza az idegen ujj szájban tartását. Fontos, hogy megtaláljuk azt a legmegfelelőbb technikát, ami a babát valóban megnyugtatja.

Amennyiben a csecsemő sírása nem erősödik meg és/vagy tisztul fel, hanem inkább nyöszörgésszerű marad a sírás okától függetlenül, kérjük ki a védőnő és az orvos tanácsát.

Koraszülésnél az éretlen idegrendszer miatt nagyobb jelentősége van a közvetlenül a bőrt érő ingereknek a kommunikációban is. A babamasszázst tekinthetjük az „érintés dajkanyelvének” is. Segítségével különböző „mondanivalónknak” megfelelően, erősségében, mélységében és formájában is változtathatjuk érintéseinket – természetesen az egyéb szóbeli kommunikációs formák megtartásával. Ennek rendszeres gyakorlása különleges kapcsolatot épít ki a koraszülött baba és közöttünk, ami később is jól használható, könnyíti az egymásra hangolódást, ellensúlyozza a kórházi kezeléssel járó negatív érzéseket.

A hangadás kialakulásában nagy szerepe van annak, ha a dajkanyelvet használva beszélünk a picihez. Különösen a figyelmetlen, szemkontaktust kevésbé felvevő csecsemők esetében fontos, hogy hangunk színes és változatos legyen, és hogy a csecsemő által önkéntelenül kiadott hangokra reagáljunk, ismételjük, visszhangozzuk azokat, hogy megerősítést adjunk a kicsinek. 

Egészséges gyermek 1 hónaposan

• Táplálás közben a baba tekintete összekapcsolódik az anyjáéval.
• Dajkálásra megnyugszik.

1 és 2 hónapos kor között

A sírás a rövid nyögdécseléstől a kitartó visításig terjedhet. Nem igazán lehet tudni minden esetben, hogy miért is sír a kicsi, számos oka lehet. Nagyjából talán már felismerjük, hogy csemeténk repertoárjából éppen melyiket halljuk, de nem valószínű, hogy minden esetben rájövünk, hol kell keresni a probléma gyökerét. De ahogyan mi reagálunk a sírására, úgy tanulja meg a kisbaba, hogyan jelezzen nekünk. Fokozatosan alakul ki, hogy másképp sír, ha éhes, ha fáj valamije, ha tisztába kell tenni, vagy ha „csak” ölelésre vágyik. Ez a négy alapvető sírástípus már hat-hét hetes kortól elkezd különbözni.

Amikor mosolygunk rájuk, a két hónapos kicsik egyszer csak visszamosolyognak, mert akaratlanul is utánozzák a felnőttek arckifejezéseit. Egyre inkább megtanulják, hogy így hosszabban a közelükben tudnak tartani minket, sőt rájönnek arra, hogy a boldog együttlét kulcsa, ha rögtön ezzel kezdik a közös együttlétet. Ennek következtében a második hónap végére megjelenik a szociális mosoly, mely már kifejezetten nekünk szól, és nem puszta utánzás.

 

A kötődés, a kapcsolat kialakulása szempontjából nagyon jót tesz, ha megfigyeljük a babát alvás közben, csak nézzük, hogyan mocorog, fintorog, milyen gyönyörű, és mennyire hasonlítanak a vonásai ránk vagy más családtagokra. Figyeljük, hogyan ébredezik, és a nyöszörgésre először csak szóval válaszoljunk, és csak később érintsük, simogassuk, majd ezután vegyük ölbe a babát. Amikor ébren van a pici, akkor dajkáljuk, ringassuk, énekeljünk neki. Tisztálkodáskor, gondozáskor ne kapkodjunk, lehetőség szerint használjuk ki az időt, és beszéljünk a babához. Igyekezzünk minél többet mosolyogni! Ha van rá mód, tanuljunk valamilyen babamasszázst. A szavakon túli kommunikáció nagyon fontos: a mozdulatok gyorsasága, ereje, az érintés, a szagok mind-mind beszédesek!

Mindig vigasztaljuk meg a kisbabát! Bátran vegyük ölbe, a megnyugtatás és megnyugvás a biztonság alapja. Az anyai ölelés a méhen belüli élet legállandóbb és legjellegzetesebb hangingereinek, érzeteinek újratapasztalását biztosítja. Minden anya a szívéhez közel tartja és ringó mozgással sétáltatja babáját, dúdol és beszél hozzá, mint mikor „szíve alatt” hordta őt. Ha már semmi nem segít, ellenőrizzük, hogy nincs-e orvost igénylő probléma a háttérben. Csak a már nyugodt babát tegyük vissza a helyére.

Kérjünk segítséget pszichológustól (esetleg korai anya-gyermek kapcsolat támogatására szakosodott szakpszichológustól), ha az alábbiak valamelyikét tapasztaljuk:

• csalódást okoz a baba neme, csúnyának találjuk, nem találunk semmit, amit szerethetnénk rajta/benne;
• ha túl feszültté tesz bennünket a baba viselkedése (akár a normális viselkedés is).
• ha gépiesen, megszokásból, öröm nélkül gondozzuk a babát.
• ha nem igyekszünk vele hosszan tekintetkapcsolatot tartani, vagy úgy érezzük, hogy ezt a kicsi nem teszi;
• ha kétségbe ejt bennünket a baba sírása, és nem tudunk mit tenni ellene.

Nagymozgás

Egészséges gyermek egy hónaposan

• Hátán és a hasán fekve a végtagok hajlított tartásban vannak.
• Amikor feje elfordul valamelyik oldalra, az arc felőli kar és láb kinyúlik, a tarkó felőliek pedig hajlítva vannak.
• A hason fekvő baba egyik oldalra leteszi az arcát, és fejét egy-egy pillanatra megemelve átfordítja egyik oldalról a másikra.

Egy és két hónapos kor között

Az első hónapokban a csecsemő még keveset van ébren, ezt az időt az etetése és gondozása nagyjából kitölti, a fennmaradó időben viszont változó intenzitással mozog, figyel a külvilág felől érkező ingerekre, és ezekre is többnyire mozgással reagál. A végtagok hajlított tartásban vannak, ugyanakkor éber időszakában ki tudja nyújtani mind a kezeit, mind a lábait. Ha az egészen pici babát ébren hasra fektetjük, fejét többnyire az egyik vagy másik oldalra fordítva a matracon nyugtatja, térdeit maga alá húzza, karjai hajlított tartásban vannak. A hátizmokban már működnek a fejet emelő nyaki izmok, így fejét már egy-egy pillanatra megemelve átfordítja egyik oldalról a másikra, karjára még nem támaszkodik.

 

Fontos a csecsemőt úgy helyezni napközben, hogy amikor ébren van és nézelődik, mindkét oldalán, vagy hol egyik, hol másik oldalán legyen érdekes látnivaló, ezáltal arra ösztönözzük, hogy amikor nézelődik, fejét mindkét oldalra fordítsa. (Ne feledjük, hogy a csecsemők fejlődésében az egyes területek szorosan összefüggenek.) Ebben a nagyon pici korban szeretik nézni a fényes dolgokat (pl. színes lámpa, függönyön átvilágító napsugár, fémes tükröződés stb.), a mozgó dolgokat (pl. falevelek játéka az ablak előtt, a szobában járkáló családtagok, forgó játék az ágya felett, stb.), valamint az egyenes vonalakat, éleket (pl. szekrény széle, polcok, függönykarnis, szoba sarka). A színes ágyrácsvédő is jó szolgálatot tehet, ha ilyen nincs a kiságyban, akkor érdemes a babát fejjel hol egyik, hol másik irányba fektetni, hogy az érdekes látnivalók innen is, onnan is érjék.

A csípőízület fejlődése szempontjából akkor ideális a combok helyzete, ha minél inkább terpeszben vannak. A kisbabát ezért nem jó olyan szoros pólyába kötve tartani, ami a lábait rögzíti, főleg amikor ébren van, mert nem tud szabadon rugdalózni. Nem tanácsos az sem, ha az oldalán fekve hosszú időre megtámasztjuk. A fejletlen csípővel, csípőficammal született kisbabák is azért hordanak terpeszpelenkát vagy súlyosabb esetben kengyelt, hogy ezek a megfelelő ízületi állást biztosítsák csípőjük számára.

A pici babák nagyon bizonytalanná válhatnak és megriadhatnak minden olyan esetben, amikor testük kimozdul a stabil helyzetből, ilyenkor karjaikat széttárhatják, sírni is elkezdhetnek. Ha nem tudjuk kellő biztonsággal felemelni, tartani, fürdetni a gyermeket, kérjük a védőnő segítségét, hogy megtanulhassuk a fogásokat, a biztonságos felemelést. Mindig úgy kell lassú és nyugodt mozdulatokkal felemelni a kis csecsemőt, hogy a testének a lehető legnagyobb része alá legyen támasztva, különösen a gerincoszlop és a fej. Ha a baba megriad, a karjait a mellkasa előtt összefogva, és így a feje, háta, valamint popsija alá nyúlva nagyobb biztonságban fogja érezni magát. A babát jól alátámasztó fogást a feje irányából a háta alá csúsztatott egyik kéz, és a lábak felől a popsija és háta alá csúsztatott másik kéz teljes ölelése adja. Így az egyik alkaron nyugszik a baba feje, nyaka és vállöve, és ezzel a kézzel segíteni lehet a karok összezárását is a baba mellkasán; a másik kar és tenyér pedig lentről a gerincét támasztja alá. Ebben a helyzetben a méhen belüli hajlított tartást segítjük elő, a baba arca is jól látható, és így könnyű ringatni, hordozni és megnyugtatni.

A hasfájós babákat néha jobban megnyugtatja, ha egyik alkarunkon és tenyerünkön hasra fektetjük őket. Tenyerünk ebben a helyzetben lágyan masszírozza a baba hasát, ha ringatjuk vagy sétálunk vele. Végtagjai lógnak, el tudja lazítani azokat, fejét kényelmesen oldalra fordítva az alkarunkon nyugtatja.

A fürdést sem szereti kezdetektől minden kisbaba, bizonytalan számára a kádban lenni, ahol csúszkál, lebeg a teste. Kezdetben legyen kevesebb víz a kádban, hogy a gyermek teste ne lebegjen, mert az fokozza a bizonytalanságot. A jól alátámasztó, biztonságos fogás is fontos, ezt gyakorolhatjuk a ruhában lévő csecsemővel is. Lehet olyan kiskádakat kapni, melyek fenekén a csecsemőt megtartó vályú van kialakítva, nem szükséges azonban a meglévőt lecserélni, ha nem ilyen van otthon. Van olyan gyerek, akinél beválik, hogy a kiskád fenekére összehajtott frottír törölközőt tesznek, így kevésbé csúszkál, és lassan megszokja az új közeget. Ha minden próbálkozás ellenére azonnal sírni kezd a fürdetésnél a gyermek, még szárazon bugyoláljuk be a frottír törölközőbe, karjait rögzítsük a teste mellé vagy a mellkasa elé. Így engedjük bele a vízbe, és ha nyugodt marad, lassan kibonthatjuk fürdetés közben. Fontos inger a csecsemő számára a teljes testfelülettel való érzékelés, tapasztalás, ezért ha van rá mód, mindenképp alakítsuk ki a rendszeres fürdetés szokását.

A túl korán, a 35. terhességi hét előtt világra jött újszülötteknél még nem alakul ki a végtagok hajlított tartása, és izmaik nagyon gyengék ahhoz, hogy erőteljesen mozogjanak. Emiatt nagyon esetlennek, törékenynek, magatehetetlennek tűnnek. Lassan azonban náluk is megerősödik az izomzat, és egyre többet és élénkebben fognak mozogni ők is. Figyeljünk arra, hogy a hazaengedést követően mennyire aktív, fel tudja-e már húzni karjait és lábait, illetve élénken rugdos-e, amikor ébren van. Amennyiben azt látjuk, hogy a gyermek „békapózban”, kiterülve fekszik, és nincs még ereje a gravitáció ellen dolgozni, a csípő és váll körüli izmok letapadásának veszélye áll fenn. Fektessük „fészekbe” miden nap néhány órára a gyermeket – erre alkalmas egy szoptatós párna, vagy ha egy összetekert plüss takaróból, frottír törölközőből formált gyűrűbe fektetjük a csecsemőt. A méret és az elhelyezés akkor jó, ha kis mértékben megtámasztja a baba combját, vállát és fejét, így abban a hajlított testhelyzetben lehet, amit az anyaméhben felvett volna. 

Finommozgás

Egészséges gyermek egy hónaposan

• A kézujjak még hajlított helyzetben vannak, néha kinyílnak.
• A mozdulatok tömegesek, hirtelenek és durván szabályozottak.
• A fogóreflex könnyen kiváltható.

Egy és két hónapos kor között

A csecsemő kezdetben az őt érő ingerekre egész testével reagál, majd az első hónapok során egyre több elkülönült mozdulat jelenik meg, a tömeges együttmozgások pedig csökkennek. A hajlított tartás jellemző a felső végtagokra is: hajlított a váll, a könyök, a csukló és az ujjak. Az első hónapban kis kezük, öklük a szájukhoz érhet, szopizzák, cumiznak vele (később, két-három hónapos korukban tanulják meg akaratlagosan is a szájukhoz vinni a kezüket, és kezdik cumizni az ujjukat, ha addig nem kaptak játszó-cumit). Ha a tenyerüket nyomás éri, ösztönösen záródnak az ujjai, és a fogóreflex segítségével röviden meg is tudnak tartani egy könnyű, színes kis textildarabot, zsebkendőt stb. Két hónapos kor felé közeledve a kisbaba aktív és éber állapotban egyre többet nyitogatja ökölbe zárt kezét, nyújtogatja ujjait. Azt is megfigyelhetjük, hogy takaróját, ruháját, pelenkáját markolássza. Szoptatás során kezét az anya mellére teszi, vagy ráfog az édesanya ujjára.

A csecsemőnek két olyan érzékszerve van, amelyik már a méhen belül is jól működik. Az egyik a bőr- és testérzékelés (a testfelületüket érő tapintási ingerekre már magzati korban is reagálnak), a másik az egyensúlyérzékelő szerv, mely a belső fülben található (szintén már a méhen belül érzékeli a mozgást a térben).

Az ezen a két érzékelési csatornán érkező ingerek az egész csecsemőkorban fontosak lesznek a baba fejlődése szempontjából. Egyrészt megalapozzák az idegrendszer működésének összerendeződését, másrészt megnyugtatóan hatnak rájuk azok a finom ingerek, melyek ezeken az érzékszerveken keresztül érik őket. A kisbabák számára tehát nagyon fontos az érintés, a simogatás és az ölelés. A babamasszázs jótékonyan hat rájuk, és ha napi rendszerességgel csináljuk, egy idő után észrevehetjük, hogy már az előkészületekből (hősugárzó hangja, vetkőzés a fürdőszobában, az olaj illata) tudja, hogy mi fog következni, és már ettől megnyugszik. A masszázs rendkívül jól hat a baba általános hangulatára, megnyugtathatóságára. Ezen együttlétek során tudunk méginkább ráhangolódni gyermekünk jelzéseire, a bőr-bőr kontaktus során szavak nélkül is tudunk kommunikálni. Amennyiben nagyon nyugtalan kisbabánk van, akkor ha van rá lehetőség, érdemes képzett szakembertől elsajátítani a babamasszázs fogásait. Ha az esti elalvás nehéz, ajánlott a masszázst a fektetés előtti rutinba beépíteni.

A csecsemők szeretik a ringatást, rázogatást és babakocsizást, minden ilyen, az egyensúlyszervet érő finom inger is segít nekik megvigasztalódni, lecsendesedni, elaludni.

A kisbabák eltérő testi adottságokkal születnek, vannak sokat mozgó, élénk csecsemők, és vannak nyugodt, szemlélődő babák. Ízületeik és izmaik is lehetnek alkatilag lazábbak, puhábbak. Ezekre a babákra jó hatással vannak a serkentő, erőteljesebb ingerek, például fürdetést követően a teljes testfelület erőteljesebb végigsimítása a törölközővel, a hintőporral vagy a krémmel. A kicsit kötöttebb, feszesebb babákat lágy simogatással, finom átmozgatással lehet lazítani.