Kanalat kezd használni étkezéskor, de a javát még etetéssel
kapja.
Egyszerűen levehető ruhadarabot le tud húzni
magáról.
Fürdetéskor segít, megmossa a pocakját, a fogkefét
a fogaihoz illeszti és mozgatja.
18 és 24 hónapos kor között
Ha lehetőséget kap rá a gyermek, gyakorolja a már
megszerzett tudását. Belelép a szülők cipőjébe, belebújik nagyobb méretű ruháikba
több-kevesebb sikerrel. Az önállósodás az étkezés, a tisztálkodás és az
öltözködés terén is megnyilvánul. Amelyik gyermek kap rá lehetőséget, a kanalat
a korszak végére már használni tudja, és nem okoz nehézséget nyugodt
körülmények között pár kortyot folyamatos nyeléssel meginnia pohárból a
folyadék kiöntése nélkül. Nemcsak rág, hanem nyelvével is egyre ügyesebben bánva
visszatolja a nagyobb falatokat, vagy lenyalja az ajkán maradt ételt. Van, aki
már a szalvétát is használni kezdi, hogyha látja, hogy mások hogyan csinálják.
A fürdetéskor a testük megmosdatásában is segédkezik, egyre ügyesebben használja
a szivacsot, készíti a habot és mossa meg a hasát, arcát, kezét.
A legfontosabb, hogy hagyjuk a gyermeket
próbálkozni, kipróbálni a képességeiket az önálló étkezés, ivás, öltözködés és
tisztálkodás terén. Engedjük kisbabából gyermekké nőni! Természetesen ez nem a
kicsi magára hagyását jelenti, de csak annyit segítsünk neki, ami feltétlenül
szükséges ahhoz, hogy sikeres legyen. Csak dicsérjük próbálkozásait, ne szidjuk,
ha valamit még nem tud egyedül megtenni. Így nem törjük le vállalkozó kedvét,
újra és újra neki fog veselkedni, amíg nem sikerül. Amit már tud egyedül, azt
viszont várjuk is el tőle. Az is természetes, hogy nincs mindig kedve a
kicsinek próbálkozni. Betegség idején, vagy olyan időszakban, amikor fogzik és
bágyadtabb, vagy egyszerűen csak fáradt, ne várjunk tőle teljes önállóságot,
hanem segítsünk neki.
Vannak olyan kisgyerekek, akik nem érdeklődnek az
étkezés vagy az öltözködés iránt, és van, aki nem igazán szeret a vízben lenni,
fürdeni. Ezeknek a gyermekeknek vagy rossz tapasztalataik vannak ezekről a területekről,
vagy valamilyen ingerrel szemben túlérzékenyek. Támogatnunk kell az
önállósodásban, ugyanakkor nagyon elnézőnek kell lennünk. Ha türelmetlenek
vagyunk, az csak méginkább megriasztja, aminek következtében a gyermek
ügyetlenebb, önállótlanabb marad. Az önkiszolgálás, étkezések alkalmával
egyszerre csak egy dolgot változtassunk, és miután azt megszokta, jöhet egy
másik. Például a fogzást nehezen viselő gyermeknél ne egyszerre akarjuk
bevezetni az új ételeket, és az újfajta étkezést is.