A gyermek fejlődése
A gyermek fejlődése / 18–24 hó / Szocializáció, énfejlődés
Látás

Egészséges gyermek 18 hónaposan

  • A látása vezérli a felfedezést.
  • Pontosan nyúl a kb. 35 cm-re lévő tárgyakért is.
  • Észleli a mélységet.
  • Megkülönbözteti a formákat megkülönböztet (pl. kör, négyzet).

18 és 24 hónapos kor között

Már jól látják a színeket, érzékelik a teret, finom távolságokat is észlelnek a téri helyzetekben. Pontosabban és finomabban tudják elengedni a tárgyakat, és ez lehetővé teszi a tárgyak ügyes egymásra helyezését, és így több tárgyat is összeillesztenek különböző módon. Ehhez jó látás és térérzékelés szükséges.

A kicsik számára a szabadban tartózkodás nemcsak a nagymozgások miatt fontos, hanem mert a szemük mozgatása és látási figyelmük is fejlődik közben.

A rajzok, a nyomhagyás egyre inkább érdekli őket, teremtsünk lehetőséget a kicsi számára biztonságosan használható eszközzel való firkálásra. Ezt nemcsak papíron tudják kivitelezni, hanem nagyobb felületen is, és az eszköz se ceruza legyen kezdetben. Egy kihajtogatott kartondoboz is alkalmas erre (még rá is mászhat), nyomot hagyni pedig céklalébe mártott szivaccsal is lehet (ezt még a szájába is veheti). Később adhatunk neki vastag filcet, vagy a boltban kapható műanyag borítású zsírkrétát is. A lényeg, hogy erőteljes vonalat, színt hagyjon az eszköz. Kaphatók olyan kréták is, amik nyomát könnyen ki lehet mosni a ruházatból.

Mindenképp érdemes felfigyelni, ha a totyogó, jövő-menő kisgyermek elkezd egyre többször nekimenni tárgyaknak, elesik vagy váratlanul megtorpan és akár le is ül. Az is figyelmeztető jel lehet, hogy ha az éleslátásával egy kisgyermeknek nincs problémája, mégis sok ütközéses balesete adódik, vagy ha egy kisgyermek túl közelről nézi meg a tárgyakat. Ilyen esetben forduljunk orvoshoz!

Hallás

Egészséges gyermek tizennyolc hónaposan

  • Felismeri a különböző irányból érkező (fentről, háta mögül is) hangok forrását
  • Egyszerű kéréseket ért (megmutat, végrehajt)
  • Egyszerű dallamot dúdol (pl. zsipp-zsupp…)

18 és 24 hónapos kor között

A szavak tanulásának korszaka köszöntött be a gyermekek életében. A beszéd értése, a passzív és aktív szókincs is a legtöbb gyermek esetében robbanásszerűen gyarapszik. A beszédet mindig előbb értik a kicsik, aztán tanulják meg a szavakat használni, kimondani. Egyre több dallamot tudnak megkülönböztetni, kihallják a zajból is a nevüket vagy a számukra fontos információkat. A legtöbb kisgyermek a suttogó beszédre is felfigyel, ha éppen nem köti le érdeklődését és figyelmét valami egyéb, nagyon fontos dolog.

A totyogók életében nagyon érdekes a „hangos” világ. Fontos, hogy egy-egy különösebb, nem mindennapi hang forrását, ha van rá mód, mutassuk meg a gyermeknek. Más hangokkal is érdemes így eljárni addig, amíg a kicsi érdeklődve kapja fel a fejét és fülel: mi volt ez? A zajkeltő eszközök, hangszerek is izgalmasak már számukra. Jó játék, ha próbáljuk eldöntetni velük, hogy két hangszer közül melyiknek a hangját hallják. Ezt a játékot nemcsak hangszerekkel, hanem egyéb, a háztartásban előforduló eszközökkel is lehet játszani.

Énekeljünk, mondókázzunk a gyermekkel. A hallási figyelem fokozottabban fejlődik, ha a figyelmet a mozgások, gesztusok is lekötik. Ebben a korban még csak a magas hangon énekelt dalok dallamát tudják megkülönböztetni, a mély hangú ének skandálásnak hathat még.

Továbbra is lényeges, hogy szólítsuk meg, mielőtt ő meglátna minket, vagy bármit is tennénk velük. Várjuk meg, míg ránk is néz, hogy a figyelem erősödjön!

Amennyiben a kisgyermek hallásával eddig nem tapasztaltunk problémát, akkor is ellenőrizzük időnként, hogy a nevére felfigyel-e a kicsi, vagy egy-egy szokatlan zajra felkapja-e a fejét. Kevésbé szokott feltűnni, ha egy gyermek a hangok megkülönböztetésében nem ügyes. Ne hagyjuk figyelmen kívül, ha inkább a mélyebb hangokra, dallamokra figyel, vagy ha már ismeri a tárgyak nevét, és meg is tudja azokat mutatni, ha kérjük, de időnként eltéveszti, vagy bizonytalanul néz ránk. Forduljunk a védőnőhöz!

A krónikus középfülgyulladás ebben az életkorban is gyakori a gyermekek körében, ami átmeneti hallásgyengeséget, vagy tartós fennállás esetén maradandó hallássérülést okozhat, szélsőséges esetben siketséget. Feltétlenül orvosi kivizsgálás és az orvosi utasítások betartása szükséges!

Alkalmazkodás, gondolkodás

Egészséges gyermek 18 hónaposan

  • Szeret „cipekedni” (pl. kavicsokkal, homokkal telerakott vagy vízzel megtöltött kisvödröt, porszívó csövét, kisseprőt, édesanyja kézitáskáját stb.).
  • Utánozza a mindennapokban látott cselekvéseket egy-egy tárggyal, játékkal (pl. törölget, kalapál, porszívózik, kavargat).
  • Képeskönyvben vagy újságban ismerős tárgyakra rámutat (pl. kérésre megmutatja a cicát, házat, macit anélkül, hogy a felnőtt segítene).

18 és 24 hónapos kor között

A gyermek már tudja, hogy a tárgyak akkor is léteznek, amikor nem látja őket. Hosszabb időn át, kitartóan képes keresni az eltűnt tárgyat, és a tárgyaknak már nem kell jelen lenniük ahhoz, hogy gondolkodni tudjon róluk. Mindjobban érdeklik őt a rajzok, és a képeskönyvben egyre több tárgyat ismer fel.

Egyre több elemből építi fel a tornyot, akár háromból, négyből is – eközben tovább mélyíti ismereteit arról, hogy milyen alakú tárgy marad mozdulatlanul a másikon, vagy hogyan billen el egy másik. A legtöbb gyermek ezzel szeret kísérletezni, és gyakran nem a siker, hanem a próba-szerencse alapú megtapasztalás hajtja.

Egyre többször hoz összefüggésbe két játékeszközt, mert rájön, hogy azok együttesen fontos kellékei a játéknak. Ilyen például, amikor az elmélyülten játszó kislány a babáját a babakocsiba ülteti és tologatja, vagy egy berregő kisfiú, aki berakja a kockáit a teherautójába, és eltolja a szék lábáig.


 

Ebben a korszakban is fontos a gyermekkel való közös játék, mert így alkalma van a felnőtt tevékenységének megfigyelésére, az utánzásra. Ezeket a mintákat később is elő tudja majd venni, és alkalmazni, mikor egyedül tölti az idejét. Jó játék főzni egy borsólevest a kis edényben a kanállal kevergetve, vagy egy kávét a bögrében, persze folyadék nélkül. Építőkockákkal garázsfalat készíteni az elemek egymás mellé illesztésével, tornyot építeni belőlük, vagy műanyag poharakból, és azt ledönteni, majd újrarakni. Jó, ha van a gyermek játékszerei között baba, autó, főzőcskézéshez edények, akár fiú, akár kislány a gyermek. Az eszközök használatát gyakorolják, és a szülőket utánozzák a játékban.

Ezek mellett a formabedobó játékok is jó szolgálatot tesznek a kicsik tanulásában. Az illesztgetésre lehetőséget adó játékeszközök a tárgyak tulajdonságainak megismerését, kategóriákba sorolását is támogatják Saját testük mozgatásával, átbújásokkal, bemászásokkal, felkapaszkodásokkal és leereszkedésekkel a téri viszonyokat gyakorolják: átbújnak a szék alatt, bemásznak az asztal alá, felkapaszkodnak a lépcsőn, stb.

Egyre több időt töltenek ülve is, amihez jó eszköz az érdekes, nem túl bonyolult képeket tartalmazó képeskönyv. Már válogatnak is, így érdemes ezekből többfélét beszerezni.

Vannak tipegők, akik nem szeretnek hosszan egy helyben maradni és „szöszmötölni” valamivel, a sok mozgásban, mozgásos játékban próbálgatják magukat, szereznek tapasztalatot a térben. Ha mindeközben meg tud állni és figyelni egy-egy dologra, vagy elmélyültebben tanulmányozni, mustrálni valamit, akkor az ilyen esetben egyelőre még nem kell aggódni. Valószínű, hogy ők kicsit lassabban érnek. A lassabb érés még nem okoz akadályt a tanulás folyamatában, egyszerűen több gyakorlásra van szükségük ahhoz, hogy a hosszabb és koncentráltabb tevékenységekben, gondolkodásban és a beszédben is utolérjék társaikat.

Ha a gyermek éretlensége miatt a figyelme nagyon felszínes, csapongó marad, a tapasztalatait nem tudja felhasználni egy későbbi helyzetben, akkor az már akadályozza a tanulásban, és valószínű, hogy el fog maradni társaitól a fejlődésben.

Elmarad társaitól az a gyermek is, aki nem utánozza a felnőtteket, később pedig a kortársait, hisz annyi mindent kell már megtanulnia, hogy ha mindent végig akar még próbálni, akkor lemarad. A szülőknek a közös, együttes játék során kell mintát adni a gyermeknek, illetve ötleteket a további kísérletekhez, a játék folytatásához.

Az ötlettelen, érdektelenebb gyermekek is elmaradnak ebben az életkorban már a többiektől, ha mi, felnőttek nem találunk számukra olyan helyzeteket, amiben kellően érdekeltté válnak, és képesek az ismereteiket változatosan alkalmazni.

Kommunikációs és nyelvi képességek

Egészséges gyermek 18 hónaposan

  • Adott helyzetben képes kitalálni, hogy a felnőtt mit szeretne közölni vele.
  • Megérti, hogy minden tárgynak, jelenségnek neve van.
  • A passzív szókincse kétszázhoz közelít.
  • Legalább ötvenszavas aktív szókincs a lányok esetében (a fiúk érése ennél lassabb).
  • Téri összefüggéseket is megért már az elhangzó utasításokban (pl. Tedd a szék alá a macit!).
  • A kimondott szóval egy teljes jelenséget ír le vagy egy egész mondatot jelöl (az „ajtó” szó nemcsak a tárgyat jelzi, hanem az ahhoz kapcsolódó egész gondolatot, pl. hogy becsukódott az ajtó, ki akar menni az ajtón, vagy áll valaki az ajtóban).
  • Néhány állandósult szókapcsolatot is kimond (pl. Add ide, Nem kell).

18 és 24 hónapos kor között

A legfontosabb újdonság a felismerés, hogy mindennek neve van, és ezzel megkezdődik a „Mi ez?” korszak. Bámulatos az a tudásvágy, ahogyan a kisded mindenre rákérdez. Ebben a fogékony időszakban sokszor egyetlen megnevezés is elég ahhoz, hogy a gyermek megjegyezze az adott szót, így a passzív szókincs ugrásszerűen megnövekszik. Ezzel párhuzamosan a kisded beszédében is napról napra jelennek meg az új szavak. Ezt nevezzük szókincsrobbanásnak.

Az anyanyelv elsajátításban megjelenik egy új képesség, a késleltetett utánzás. A gyermek a hallott szót „elraktározza” az emlékezetében, és egy megfelelő helyzetben felhasználja. A beszédmegértés területén a helyet és a módot tartalmazó mondatokat is megérti és végrehajtja, például: „Tedd a cipőt a szék alá!”, „Finoman simogasd a babát!” Sőt, kétéves korra már a kettős utasítások is érthetők számára, például: „Hozd ide a poharat, és tedd az asztalra.” Már nincs szüksége arra, hogy ezeket élénk gesztusok kísérjék. Van olyan kisgyermek, akinél előbb, van olyan, akinél később, de sokaknál éppen ebben a másfél-kétéves kor közötti időszakban jelenik meg a két szóból álló, úgynevezett távirati mondat, például: Nagyi ül, Apa mese.

A gagyogás és az ehhez hasonló „halandzsabeszéd” egyre ritkább, szinte elenyésző jelentőségűvé válik a hangadásban.

A még szavakat nem mondó gyermekhez továbbra is a lényeges szavak hangsúlyozásával beszéljünk, ezzel segítjük a passzív és aktív szókincs gyarapodásában. Ahogy egyre több szót használ, úgy mi is kezdjünk el teljes mondatokban beszélni hozzá.

A fiúk és a lányok idegrendszeri érése általában időben eltér egymástól, míg a lányoknál már időnként szókapcsolatok is megjelenhetnek, a fiúk esetleg csak néhány szót vagy kezdő szótagot mondanak.

Az ötvenszavas aktív szókincs szükséges az elemi mondatalkotás megindulásához. Ezért abban az esetben, ha ennél kevesebb aktív szóval rendelkezik a gyermek, a szókincsgyarapodást igyekezzünk támogatni, és ne a mondatalkotást erőltessük.

Amíg a gyermek aktív szókincse nem éri el az 50-70 szót, mindenképpen a tárgyakkal való aktív cselekvéseket részesítsük előnyben, és ne a képeskönyv nézegetését, mert a képeskönyv ábrája vázlatos, és saját cselekvéses tapasztalat nélkül valójában nem lesz élő fogalom a gyermek számára. 

Szocializáció, énfejlődés

Egészséges gyermek 18 hónaposan

  • Lassan csökken a szeparációs félelem (szorongás).
  • Képes az anyával való szerepcserére egyszerű játékokban (pl. kukucs, kérem-köszönöm).
  • Utánozza a szülő egyszerű háztartási cselekvéseit (pl. lábosban fakanállal kavargat, törölget).
  • Ragaszkodik hozzá, hogy bizonyos dolgokat önállóan tegyen meg.
  • Felismeri saját testrészeit (legalább hármat), kérésre azonosítja magán a megnevezett testrészeket.
  • Ruhadarabok le- és felvételénél karját, lábát dugva segít az öltöztető felnőttnek.

 18 és 24 hónapos kor között

Az elválástól való félelem a következő hat hónapban alábbhagy, a kisded egyre önállóbban fedezi fel környezetét. Testtudata egyre biztosabb, felismeri, esetleg megnevezi magát fotón, tükörben. Meg tudja mutatni magán a főbb testrészeit. Megjelennek a kétszavas mondatok, ezzel párhuzamosan elkezdi kommentálni saját cselekvéseit, például: Bogi ham-ham, Bogi iszik. Már kezdeményezi is a „beszélgetést”, játékot. Szinte minden házimunkát, más gyerekeket és a testvéreit is igyekszik leutánozni. Ez utóbbi általában egybeesik az egyszerű szerepjáték megjelenésével. Már nemcsak a saját magára vonatkozó érzelmeket fejezi ki, hanem megjelennek a mások állapotához kapcsolódó érzelmek is, valamint olyan érzelmek, mint az együttérzés, ezáltal képessé válik, hogy vigasztaljon másokat. Ekkor kezdi megérteni a család és a környezet normáinak megsértését (pl. a velük lévő felnőttnek elmondják, mit hogyan kell jól csinálni, vagy rászólnak, ha úgy látják, ő valamit nem jól tesz). Megjelenik a zavarodottság, ha valami rosszat tettek, lesütik a szemüket vagy elbújnak. Ezek a tapasztalatok új fejezetet nyitnak a gyermek közösségi fejlődésében.


 

A szabályok betartásában is minket utánoz a gyermek, ezért fontos a következetesség, mert nemcsak a gyermek biztonságélményét erősítjük, hanem cselekvési mintát is nyújtunk számára. Nem cél, hogy görcsös törekvéssé váljon a minden helyzetben tökéletesen működő szülő, de a következetes viselkedés és a gyermek szükségleteire való odafigyelés alapozza meg a biztonságélményt, ahol az időnként adódó következetlen választ vagy tettet sok másik következetes ellensúlyoz.

Fontos, hogy minden kölcsönös helyzetben (pl. közös játék, beszélgetés) várjunk ki egy kicsit, hagyjunk időt és teret a gyermek kezdeményezéseinek. Várjuk meg, míg ő mozdul egy játékért, és aztán azzal a játékkal kezdjünk közös cselekvésbe. Ugyanígy a párbeszédekben: hagyjuk, hogy a kicsi kezdeményezzen, és arra adjunk megfelelő választ.

Gyakran ebben az életkorban merül fel először a bölcsődébe járás gondolata. Ha az otthoni feltételek megfelelőek a gyermek számára, akkor még nincsen szüksége intézményes ellátásra, hiszen például a társas játéktevékenységek korszaka csak később jön el. Ugyanakkor ha a szülőnek vissza kell menni dolgozni, a kicsi erre a korra már elég érett ahhoz, hogy bölcsődébe mehessen.

Önkiszolgálás

Egészséges gyermek 18 hónaposan

  • Jelzi, ha pisis, kakis.
  • Darabos ételt rág.
  • Kanalat kezd használni étkezéskor, de a javát még etetéssel kapja.
  • Egyszerűen levehető ruhadarabot le tud húzni magáról.
  • Fürdetéskor segít, megmossa a pocakját, a fogkefét a fogaihoz illeszti és mozgatja.

18 és 24 hónapos kor között

Ha lehetőséget kap rá a gyermek, gyakorolja a már megszerzett tudását. Belelép a szülők cipőjébe, belebújik nagyobb méretű ruháikba több-kevesebb sikerrel. Az önállósodás az étkezés, a tisztálkodás és az öltözködés terén is megnyilvánul. Amelyik gyermek kap rá lehetőséget, a kanalat a korszak végére már használni tudja, és nem okoz nehézséget nyugodt körülmények között pár kortyot folyamatos nyeléssel meginnia pohárból a folyadék kiöntése nélkül. Nemcsak rág, hanem nyelvével is egyre ügyesebben bánva visszatolja a nagyobb falatokat, vagy lenyalja az ajkán maradt ételt. Van, aki már a szalvétát is használni kezdi, hogyha látja, hogy mások hogyan csinálják. A fürdetéskor a testük megmosdatásában is segédkezik, egyre ügyesebben használja a szivacsot, készíti a habot és mossa meg a hasát, arcát, kezét.

A legfontosabb, hogy hagyjuk a gyermeket próbálkozni, kipróbálni a képességeiket az önálló étkezés, ivás, öltözködés és tisztálkodás terén. Engedjük kisbabából gyermekké nőni! Természetesen ez nem a kicsi magára hagyását jelenti, de csak annyit segítsünk neki, ami feltétlenül szükséges ahhoz, hogy sikeres legyen. Csak dicsérjük próbálkozásait, ne szidjuk, ha valamit még nem tud egyedül megtenni. Így nem törjük le vállalkozó kedvét, újra és újra neki fog veselkedni, amíg nem sikerül. Amit már tud egyedül, azt viszont várjuk is el tőle. Az is természetes, hogy nincs mindig kedve a kicsinek próbálkozni. Betegség idején, vagy olyan időszakban, amikor fogzik és bágyadtabb, vagy egyszerűen csak fáradt, ne várjunk tőle teljes önállóságot, hanem segítsünk neki.

Vannak olyan kisgyerekek, akik nem érdeklődnek az étkezés vagy az öltözködés iránt, és van, aki nem igazán szeret a vízben lenni, fürdeni. Ezeknek a gyermekeknek vagy rossz tapasztalataik vannak ezekről a területekről, vagy valamilyen ingerrel szemben túlérzékenyek. Támogatnunk kell az önállósodásban, ugyanakkor nagyon elnézőnek kell lennünk. Ha türelmetlenek vagyunk, az csak méginkább megriasztja, aminek következtében a gyermek ügyetlenebb, önállótlanabb marad. Az önkiszolgálás, étkezések alkalmával egyszerre csak egy dolgot változtassunk, és miután azt megszokta, jöhet egy másik. Például a fogzást nehezen viselő gyermeknél ne egyszerre akarjuk bevezetni az új ételeket, és az újfajta étkezést is. 

Testi fejlődés és mozgás

Nagymozgás 

Egészséges gyermek 18 hónaposan

  • Támaszkodás és kapaszkodás nélkül leguggol, és ebből a helyzetből fel is tud állni.
  • Állásból kapaszkodás nélkül lehajolva felvesz tárgyakat a talajról.
  • Álló pozícióból el tud dobni egy labdát.
  • Járás közben tárgyat visz vagy húz.
  • Hátrafelé és oldalazva is meg tud tenni néhány lépést.
  • A lépcsőn kézen fogva közlekedik.
  • Bútorról, lépcsőről önállóan lemászik.

18 és 24 hónapos kor között

A járás továbbfejlődését több területen is megfigyelhetjük ebben az életszakaszban. Lépései egyre gyorsabbak és hosszabbak lesznek, a karokkal már nem magasan egyensúlyoz, egyre többször láthatjuk a váltott kar-láb mozgás kialakulását, azaz a jobb kar és bal láb, majd a bal kar és jobb láb lendül előre egy időben. A lábfejet nézve is láthatunk változást, kétéves korra kialakul a kezdetleges talpgördítés. Ez azt jelenti, hogy nem a teljes talpát teszi le egyszerre, amikor lép, hanem először a sarka ér le, utána gördül rá a talpára. Elrugaszkodásnál pedig a sarok emelkedik fel először, és a lábujjak utána. A gyermek ebben a szakaszban már nemcsak a sík talajon, hanem nehezített terepen is tud járni, egyenetlen talajon és különféle akadályokat legyőzve.

Megfigyelhetjük, hogy már nem kerül ki minden akadályt, hanem átlépi azokat. Ha olyan lapos és kicsit magasabb felületet (5-10 cm) talál, ami stabil, akkor arra fellép, és le is lép róla. Ilyen lehet egy kemény doboz teteje, lefordított lapos kosár vagy lavór, kis doboz. Az első próbálkozásoknál valószínű, hogy megkapaszkodik még, később segítség nélkül is gyakorolja ezt. A fel-le lépés a lépcsőn járás alapa is egyben.

A lépcsőn kezdetben legkönnyebben és legbiztonságosabban kézfogással tudnak menni a gyermekek. Önállóan először mindkét kezükkel a korlátba kapaszkodva, oldalazva fognak fel- és lelépegetni. Később szembefordulnak a lépcsővel, és egy kézzel kapaszkodva mennek. Kétéves korra így egy kézzel kapaszkodva, mellélépéssel tudnak lépcsőzni: egyik lábbal előre lépnek, és a másikkal mindig mellézárnak.

A futás az egyre hosszabb és gyorsabb lépésekből alakul ki. Amikor a gyermek futni kezd, megbomlik az a harmonikus és összerendezett mozgás, ami ekkor már a járására jellemző. Nyújtott karját mereven, koordinálatlanul mozgatja futás közben, és a levegőbe emelkedés is csak pillanatnyi, nagyon rövid ideig tart. Ugyanúgy, ahogy a járásnál is kezdetben csak egyenesen tudott menni a gyermek, a futásnál sem képes rögtön irányt változtatni. Amikor kanyarodik, visszatér a járáshoz, vagy ha túl nagy a lendülete, eleshet. Sok gyakorlást követően azonban könnyedén fog futkározni, sebességet és irányt is megtanul váltani közben.

Az ugrás kialakulásához, a futáshoz hasonlóan jó láberőre és mozgás közbeni egyensúlyozó képességre van szükség, hiszen itt is a levegőbe kell emelkedni. Az első kísérleteknél azonban azt figyelhetjük meg, hogy a lendületvételt követően a gyermeknek még nem sikerül elszakadnia a talajtól. Nem tud a levegőbe emelkedni, lépés lesz az ugrási kísérletből. Gyakorlással válik az ugrás páros lábbal kivitelezett elrugaszkodássá és leérkezéssé, amikor a két láb egyszerre hagyja el a talajt, és egyszerre ér földet. Fontos a megfelelő mozgástér és a szabadban való mozgás.

A lépcsőn közlekedést ebben az életkorban már érdemes elkezdeni tanítani. Hosszabb lépcsőn még mindenképp a kézfogás ajánlott, de nem kell már a gyermek mindkét kezét fogni, elég az egyiket. Rövidebb lépcsőkön (3-4 lépcsőfok), ha van megfelelő magasságban kapaszkodási lehetőség, akkor engedhetjük, hogy felügyelet mellett, a korlátba vagy falba kapaszkodva egyedül próbáljon fel- és lelépegetni. A mozgás összehangolása és az izommunka szempontjából a fellépés könnyebb, így először ezt fogják megtanulni. Mindig mellette vagy alatta álljunk, így tudunk neki segíteni, ha megbillen: ha felfelé megy, inkább mögötte legyünk, amikor lefelé jön, inkább előtte álljunk.

A futás gyakorlására ösztönzi a gyermeket, ha minél nagyobb területen mozog: hosszú folyosók, nagy termek, utca, kert, park, játszótér. Jó játék lehet a közös futkározás a többi gyermekkel, vagy fogócska velünk. Fontos, hogy az ilyen játékokat először szőnyeggel fedett belső térben, éles bútorsarkoktól és törékeny tárgyaktól mentes helyen gyakoroljuk: a szabadban, füves vagy homokos talajon, esetleg a játszótér gumiburkolattal fedett részén, hogy az esetleges eleséseknél ne üsse meg magát a gyermek. Minden életkorban fontos, hogy a kicsi biztonságos körülmények között mozogjon, az elesésektől azonban nem kell teljes mértékben megvédeni, hiszen meg kell tanulnia megóvni magát ilyen helyzetekben is. Aki jól tud esni, az a kezére támaszkodik, és a fejét megtartja a levegőben, így nem üti meg magát.

A futó mozgás a járás kialakulását követően fél-egy év múlva alakul ki. Ha a gyermek viszonylag későn kezdett járni, a futás megjelenése is későbbre várható. Az ugrás megjelenését se várjuk el a járás beindulása utáni egy éven belül. Változó lehet, hogy a gyermek először a helyben ugrást vagy a leugrást tanulja-e meg. Amelyik gyermeknek nagyobb testvérei vannak, akikkel gyakran együtt játszik, az utánzással és a motiváció hatására már kétéves kor előtt is gyakorolhatja a futást és az ugrást.


Finommozgás

Egészséges gyermek 18 hónaposan

  • Szívesen firkál, tud vonalat is húzni.
  • Kisebb tárgyat pakol be különféle tartókba.
  • Mutatóujját teljesen külön képes mozgatni.
  • Ki tud csomagolni kisebb tárgyakat.
  • Több elemből építkezik, egymásra rakja azokat.

18 és 24 hónapos kor között

Kétéves kor felé haladva a gyermekek egyre több elemből építik fel a tornyot, nemcsak fakockákat, hanem más tárgyakat is egymásra halmoznak, kísérleteznek, hogy milyen alakú tárgy marad rajta egy másikon. Könnyen összeilleszthető műanyag kockákból is szívesen kreálnak építményt, legkönnyebb abból, amelyik kockán egy bütyök van. Nemcsak függőlegesen, hanem vízszintesen is kiterjed az építmény. Tudnak egyszerű dolgokat létrehozni, például vonatot, kerítést az állatoknak, vagy garázsfalat az autóknak.


 

Az egyszerű formabedobó játékok továbbra is kedvencek, melyekkel nemcsak a tulajdonságok, formák, méretek ismeretét gyakorolják, hanem a beillesztés újabb és újabb finom mozdulatait. Mindent ki szeretnének próbálni, ami a felnőttek világába tartozik. A megszerzett tárgyakkal utánozzák a látottakat, így újabb mozdulatokat sajátítanak el. Már nemcsak az egyszerűen nyitható dobozokkal, tégelyekkel bánnak el, hanem kinyitják a könnyen tekerhető csavaros kupakot is.


 

A rajzolás minden formája egyre kedveltebb lesz. Krétával, festékkel, ceruzával vagy a felnőttől megkaparintott tollal is szívesen firkálnak. Nyomhagyáskor megjelennek a gondosan vagy lendületesen húzott vonalak és körök. Szeretnek nagy felületen, lendületesen dolgozni.


 

A labda elkapásánál kétévesen csak állnak, kosárszerűen tartják a karjukat, és a labda vagy beleesik, vagy elkerüli. Az elkapás csak az esetek egy részében sikerül. Az „elkerülési reakció” is megjelenik: a labda közeledtével a fejüket elfordítják, a szemüket becsukják.

A gyermek játékkészletében fontos, hogy szerepeljenek építőkockák: az egyszerűbb fakockáktól az olcsó szivacs vagy műanyag építőkön át a drágább, márkás elemeket tartalmazó játékokig igen széles a kínálat.

Nagyon örülnek a kicsik ebben a korban, ha olyan játéktárgyakat kapnak, ami hasonlít arra, amit a felnőttek használnak: a játék közben rengeteg új mozdulatot elsajátítanak, a kisfiúk például a kalapács, a csavarhúzó használatának mozdulatait; a kislányok szívesen söprögetnek, főzőcskéznek, ezáltal is gyakorolva a házimunkák számtalan mozdulatát. Az üres flakonokat, dobozokat, tubusokat is érdemes gyűjteni, jól beilleszthetők a játékba, és csavaros tetejük sem lesz már akadály kétéves korra. Vigyázni is kell a takarító- és mosószerekkel, ezek sincsenek biztonságban, csak ha jól el vannak zárva a gyermek elől!

Szeretnek gyurmázni, festeni. Készíthetünk só-liszt gyurmát is (ehhez keverjünk össze ugyanannyi sót, lisztet és vízet, hogy ne legyen túl puha). Jó játék a tésztagyúrás, a sarazás, a locsolás, a kavicsgyűjtés, valamint a termések keresgélése is.

Gyorslinkek