Egészséges gyermek 18 hónaposan

• Adott helyzetben képes kitalálni, hogy a felnőtt mit szeretne közölni vele.
• Megérti, hogy minden tárgynak, jelenségnek neve van.
• A passzív szókincse kétszázhoz közelít.
• Legalább ötvenszavas aktív szókincs a lányok esetében (a fiúk érése ennél lassabb).
• Téri összefüggéseket is megért már az elhangzó utasításokban (pl. Tedd a szék alá a macit!).
• A kimondott szóval egy teljes jelenséget ír le vagy egy egész mondatot jelöl (az „ajtó” szó nemcsak a tárgyat jelzi, hanem az ahhoz kapcsolódó egész gondolatot, pl. hogy becsukódott az ajtó, ki akar menni az ajtón, vagy áll valaki az ajtóban).
• Néhány állandósult szókapcsolatot is kimond (pl. Add ide, Nem kell).

18 és 24 hónapos kor között

A legfontosabb újdonság a felismerés, hogy mindennek neve van, és ezzel megkezdődik a „Mi ez?” korszak. Bámulatos az a tudásvágy, ahogyan a kisded mindenre rákérdez. Ebben a fogékony időszakban sokszor egyetlen megnevezés is elég ahhoz, hogy a gyermek megjegyezze az adott szót, így a passzív szókincs ugrásszerűen megnövekszik. Ezzel párhuzamosan a kisded beszédében is napról napra jelennek meg az új szavak. Ezt nevezzük szókincsrobbanásnak.

Az anyanyelv elsajátításban megjelenik egy új képesség, a késleltetett utánzás. A gyermek a hallott szót „elraktározza” az emlékezetében, és egy megfelelő helyzetben felhasználja. A beszédmegértés területén a helyet és a módot tartalmazó mondatokat is megérti és végrehajtja, például: „Tedd a cipőt a szék alá!”, „Finoman simogasd a babát!” Sőt, kétéves korra már a kettős utasítások is érthetők számára, például: „Hozd ide a poharat, és tedd az asztalra.” Már nincs szüksége arra, hogy ezeket élénk gesztusok kísérjék. Van olyan kisgyermek, akinél előbb, van olyan, akinél később, de sokaknál éppen ebben a másfél-kétéves kor közötti időszakban jelenik meg a két szóból álló, úgynevezett távirati mondat, például: Nagyi ül, Apa mese.

A gagyogás és az ehhez hasonló „halandzsabeszéd” egyre ritkább, szinte elenyésző jelentőségűvé válik a hangadásban.

A még szavakat nem mondó gyermekhez továbbra is a lényeges szavak hangsúlyozásával beszéljünk, ezzel segítjük a passzív és aktív szókincs gyarapodásában. Ahogy egyre több szót használ, úgy mi is kezdjünk el teljes mondatokban beszélni hozzá.

A fiúk és a lányok idegrendszeri érése általában időben eltér egymástól, míg a lányoknál már időnként szókapcsolatok is megjelenhetnek, a fiúk esetleg csak néhány szót vagy kezdő szótagot mondanak.

Az ötvenszavas aktív szókincs szükséges az elemi mondatalkotás megindulásához. Ezért abban az esetben, ha ennél kevesebb aktív szóval rendelkezik a gyermek, a szókincsgyarapodást igyekezzünk támogatni, és ne a mondatalkotást erőltessük.

Amíg a gyermek aktív szókincse nem éri el az 50-70 szót, mindenképpen a tárgyakkal való aktív cselekvéseket részesítsük előnyben, és ne a képeskönyv nézegetését, mert a képeskönyv ábrája vázlatos, és saját cselekvéses tapasztalat nélkül valójában nem lesz élő fogalom a gyermek számára.