Egészséges gyermek 18 hónaposan
- Szeret „cipekedni” (pl. kavicsokkal, homokkal telerakott vagy vízzel megtöltött kisvödröt, porszívó csövét, kisseprőt, édesanyja kézitáskáját stb.).
- Utánozza a mindennapokban látott cselekvéseket egy-egy tárggyal, játékkal (pl. törölget, kalapál, porszívózik, kavargat).
- Képeskönyvben vagy újságban ismerős tárgyakra rámutat (pl. kérésre megmutatja a cicát, házat, macit anélkül, hogy a felnőtt segítene).
18 és 24 hónapos kor között
A gyermek már tudja, hogy a tárgyak akkor is léteznek, amikor nem látja őket. Hosszabb időn át, kitartóan képes keresni az eltűnt tárgyat, és a tárgyaknak már nem kell jelen lenniük ahhoz, hogy gondolkodni tudjon róluk. Mindjobban érdeklik őt a rajzok, és a képeskönyvben egyre több tárgyat ismer fel.
Egyre több elemből építi fel a tornyot, akár háromból, négyből is – eközben tovább mélyíti ismereteit arról, hogy milyen alakú tárgy marad mozdulatlanul a másikon, vagy hogyan billen el egy másik. A legtöbb gyermek ezzel szeret kísérletezni, és gyakran nem a siker, hanem a próba-szerencse alapú megtapasztalás hajtja.
Egyre többször hoz összefüggésbe két játékeszközt, mert rájön, hogy azok együttesen fontos kellékei a játéknak. Ilyen például, amikor az elmélyülten játszó kislány a babáját a babakocsiba ülteti és tologatja, vagy egy berregő kisfiú, aki berakja a kockáit a teherautójába, és eltolja a szék lábáig.
Ebben a korszakban is fontos a gyermekkel való közös játék, mert így alkalma van a felnőtt tevékenységének megfigyelésére, az utánzásra. Ezeket a mintákat később is elő tudja majd venni, és alkalmazni, mikor egyedül tölti az idejét. Jó játék főzni egy borsólevest a kis edényben a kanállal kevergetve, vagy egy kávét a bögrében, persze folyadék nélkül. Építőkockákkal garázsfalat készíteni az elemek egymás mellé illesztésével, tornyot építeni belőlük, vagy műanyag poharakból, és azt ledönteni, majd újrarakni. Jó, ha van a gyermek játékszerei között baba, autó, főzőcskézéshez edények, akár fiú, akár kislány a gyermek. Az eszközök használatát gyakorolják, és a szülőket utánozzák a játékban.
Ezek mellett a formabedobó játékok is jó szolgálatot tesznek a kicsik tanulásában. Az illesztgetésre lehetőséget adó játékeszközök a tárgyak tulajdonságainak megismerését, kategóriákba sorolását is támogatják Saját testük mozgatásával, átbújásokkal, bemászásokkal, felkapaszkodásokkal és leereszkedésekkel a téri viszonyokat gyakorolják: átbújnak a szék alatt, bemásznak az asztal alá, felkapaszkodnak a lépcsőn, stb.
Egyre több időt töltenek ülve is, amihez jó eszköz az érdekes, nem túl bonyolult képeket tartalmazó képeskönyv. Már válogatnak is, így érdemes ezekből többfélét beszerezni.
Vannak tipegők, akik nem szeretnek hosszan egy helyben maradni és „szöszmötölni” valamivel, a sok mozgásban, mozgásos játékban próbálgatják magukat, szereznek tapasztalatot a térben. Ha mindeközben meg tud állni és figyelni egy-egy dologra, vagy elmélyültebben tanulmányozni, mustrálni valamit, akkor az ilyen esetben egyelőre még nem kell aggódni. Valószínű, hogy ők kicsit lassabban érnek. A lassabb érés még nem okoz akadályt a tanulás folyamatában, egyszerűen több gyakorlásra van szükségük ahhoz, hogy a hosszabb és koncentráltabb tevékenységekben, gondolkodásban és a beszédben is utolérjék társaikat.
Ha a gyermek éretlensége miatt a figyelme nagyon felszínes, csapongó marad, a tapasztalatait nem tudja felhasználni egy későbbi helyzetben, akkor az már akadályozza a tanulásban, és valószínű, hogy el fog maradni társaitól a fejlődésben.
Elmarad társaitól az a gyermek is, aki nem utánozza a felnőtteket, később pedig a kortársait, hisz annyi mindent kell már megtanulnia, hogy ha mindent végig akar még próbálni, akkor lemarad. A szülőknek a közös, együttes játék során kell mintát adni a gyermeknek, illetve ötleteket a további kísérletekhez, a játék folytatásához.
Az ötlettelen, érdektelenebb gyermekek is elmaradnak ebben az életkorban már a többiektől, ha mi, felnőttek nem találunk számukra olyan helyzeteket, amiben kellően érdekeltté válnak, és képesek az ismereteiket változatosan alkalmazni.