A serke kb. 1 mm-es
nagyságú, fehér színű, és nem képes mozogni. Ezekből 5–8 nap múlva kikelnek a
lárvák, melyekből 7–12 nap elteltével fejlődik ki az állat, amely 1–5 nap múlva
már ismét képes petéket rakni. A nőstény tetvek életük folyamán (3-4 hét)
naponta kb. 100 petét tesznek le, így rövid idő alatt több 100 serke kerülhet
a
gyermek hajára.
Hogyan
terjed?
Tévhit, hogy az
ápolatlan hajat szereti a tetű. Sokkal gyakrabban fordul elő a tiszta hajban,
mint fordítva. Aktívan nem vándorol, főként használati eszközökkel (pl.: fésű,
hajgumi,
törölköző, sapka) jut át egyik gyermekről a másikba, de fontos jellemzője, hogy
úszni is tud, így gyakori, hogy az uszodában kerülnek a gyermekre.
Gyermekközösségekben jellemző, hogy az egymás mellé helyezett ruházattal is
átjut, de döntően közvetlen érintkezéssel terjed (pl.: összebújással,
birkózással, sugdolózással). Fontosnak tartom még kiemelni a tömegközlekedési
eszközöket, melyek fejtámláinak szövetében is „meghúzhatja” magát rövid ideig,
várva a „gazdára”.
Honnan
tudhatom meg, hogy gyermekem fertőzött?
A
fejtetvesség leggyakoribb tünete a gyakori vakarózás a hajas fejbőrön, főként
a
tarkó és halántéktájon. Amikor áttekintjük a gyermek haját, a hajszálak tövénél
apró fehér serkékkel találkozhatunk, melyek csak körömmel távolíthatók el. Ezt
fontos elkülöníteni a korpás hajtól. A korpa, a serkével szemben fújással, a
hajszálak átmozgatásával eltávolítható. A fertőzés jele még, ha magát az
életképes tetűt látjuk gyermekünk hajában.
Amennyiben
szülőként észlelem a fertőzést, azt feltétlenül jelezni kell a
gyermekintézményben, hogy megelőzhessük a tovább fertőzést, valamint a többi
gyermeknél is mielőbb megtörténhessen a kezelés.
Megelőzhető-e
a fertőzés?
Sajnos erre a kérdésre
nem tudunk egyértelmű igennel válaszolni. Ma már egyre több cég gyárt olyan
szereket, melyekkel megelőzhető lenne a fertőzés, de ezekkel azt nem tudjuk megakadályozni,
hogy a rovar belemenjen gyermekünk hajába. A legfontosabb a minél korábbi
felismerés, eltávolítás, majd kezelés.
Szülőként minden nap
szánjunk 2-3 percet arra, hogy az óvodából, iskolából hazaérkező gyermekünk haját
átnézzük – akár meseolvasás közben –, hogy nincs-e benne tetű vagy serke.
Fontosnak tartom a
gyermekeket is tájékoztatni arról, hogy ne használják egymás fésűjét,
hajgumiját, sapkáját, esetleg törölközőjét.
A köztudatban gyakran
találkozunk házi praktikákkal, melyek sokszor hatásosak is. Ilyen lehet a haj
mosást
követő ecetes öblítése. Az ecettől a haj fényes, selymes lesz, melyre jóval
nehezebben tudnak a serkék rátapadni. A nagyon zsíros, összetapadt hajat nem
szereti a tetű, így gyakori, hogy ezt mesterségesen, olajozással idézzük elő.
Szintén nagyon hasznos a fertőző időszakban gyermekünk haját szorosan
összekötni, mert akkor is nehezebben tud belemászni a kifejlett állat.
Ha
nem tudjuk megelőzni a fertőzést, szükségessé válik a kezelés
Amennyiben gyermekünk
hajában tetvet, serkét találunk, vagy az óvodát, iskolát ellátó védőnőtől
jelzés érkezik, minél előbb el kell végezni a kezelést. Lehetőség szerint ez
még aznap történjen meg, hogy megelőzzük a fertőzöttség növekedését, valamint
a
továbbterjedést.
Mielőtt megkezdjük a
kezelést, szerezzük be a szükséges eszközöket, a tetűirtó szert és sűrű fogú
fésűt. Ezek az eszközök legyenek házi patikánk részei, mert nem tudjuk,
mikor lesz rájuk szükség. Ma a gyógyszertárakban nagyon sokféle szert lehet kapni,
ezek közül sokszor nehéz választanunk. A választásnál kiemelt szempont, hogy
kezelésre használatos szert válasszunk, valamint vegyük figyelembe eddigi
tapasztalatainkat. Amennyiben már bevált egy szer, úgy azt használjuk.
A tetűirtó szereket két
csoportra oszthatjuk. Vannak a fizikai úton hatók, ilyenek pl a Hedrin és a
Paranit, melyek viaszt, ásványi olajat tartalmaznak, és ezek által érik el
hatásukat: meggátolják a tetű légzését. Míg a másik csoportba tartozó
készítmények (Pedex, Nix, Nittyfor) kémiai úton hatnak, ezért esetükben
gyakrabban fordul elő a fejbőr irritációja, valamint a rezisztencia. A
rezisztencia azt jelenti, hogy a hosszú évek alatt az állatok már kialakítottak
ellenállóképességüket a szer összetevőivel szemben.
A tetűirtó szerek közös
tulajdonsága, hogy a tetű- és serkeölő-hatást csak abban az esetben fejtik ki
hatékonyan, amennyiben a használati utasításban leírtak szerint járunk el, azaz
betartjuk az abban megjelölt időtartamot a behatási időre nézve. Mielőtt
hozzákezdünk ahhoz, hogy felvigyük a szert a hajas fejbőrre, kiemelten fontos,
hogy meggyőződjünk arról, hogy gyermekünk nem allergiás-e a szerre. Cseppentsünk
egyet a szerből a gyermek kézfejére, és kb. 10-15 perc után győződjünk meg
arról, hogy nem alakult-e ki bőrpír vagy enyhe égési sérülés. Amennyiben bármi
szokatlant észlelünk, úgy ne alkalmazzuk az adott szert.
A kezelés végeztével elengedhetetlen,
hogy eltávolítsuk a serkéket a hajszálakról! Miután átfésültük a gyermek haját
a tetűirtó fésűvel, a maradék serkét körömmel húzgáljuk le a hajszálakról.
Hatékony megoldás lehet a serkék eltávolítására a hajvasaló használata is.
A gyermek hajának
lekezelésével még nem ér véget a feladat, mert ezt követően el kell végezni a
használati eszközök fertőtlenítését, valamint a ruházat és az ágynemű magas
hőfokú átmosását és vasalását.
A kezelést minden
esetben ki kell terjeszteni a fertőzött egyén közvetlen környezetére is, mert
különben rövid időn belül megtörténik a visszafertőzés. Néhány napig még
figyelmesen nézzük át gyermekünk haját, hogy valóban sikerrel jártunk-e,
elpusztultak-e a tetvek, eltávolítottuk-e az összes serkét.
Az a tény, hogy a
gyermekünk fertőzött, nem szabad, hogy azonos legyen a kiközösítéssel. Mielőbb
végezzük el a kezelést, és figyeljünk oda, mert bármikor visszafertőződhet a gyermek,
de fontos tudni, hogy van megoldás!
Dr.
Tobak Orsolya
okleveles
védőnő