Megint fáj... A gyermekkori krónikus fájdalom
Az orvoshoz forduló gyermekek egyik gyakori panasza a fájdalom. A torokfájáson kívül a leggyakoribb tünet a fejfájás és a hasfájás, amely kisiskolás korban a gyermekek 20%-ánál hetente jelentkezik. Legtöbbször a panaszok spontán szűnnek, vagy a kiváltó ok gyógyulásával elmúlnak. Néhány esetben azonban a fájdalom tovább, sokszor hónapokig fennmarad, és a gyermeket, testvéreket, szülőket és tágabb környezetet is bevonva a mindennapi életet felborító, folytonos aggodalom és orvoshoz járás tárgyát képező betegség alakul ki. Az ilyen, legalább három hónapja fennálló fájdalmat nevezzük krónikusnak.
A fájdalombetegség sokszor valamilyen más betegség velejárója (pl. ízületi gyulladással járó betegségek, reumatoid artritisz stb.), de előfordul, hogy önálló betegségként jelentkezik.
Gyermek- és kamaszkorban (3-18 éves kor között) a krónikus fájdalom igen gyakori, a teljes gyermeklakosság kb. 20-25%-át érinti, 3%-uk pedig olyan fájdalomban szenved, amely már jelentősen befolyásolja az életvitelét. Ilyenkor a család élete a fájdalom körül forog: gyakoriak a hiányzások az iskolából, sokszor a hobbijuk, sportolásuk feladására kényszerülnek, baráti kapcsolataik beszűkülnek, mivel a napi szinten fennálló fájdalom miatt kevésbé tudnak kortársaikkal találkozni. Az ilyen súlyos állapot Magyarországon kb. 50 000 gyermeket érint.
Miért fáj?
A heveny (akut) fájdalom mindig valamilyen sérülésre, gyulladásra hívja fel a figyelmet, ennek megfelelően a megfelelő reakció a veszélyforrás megszüntetése és a szervezet nyugalomba helyezése. Például ha valaki egy forró edényhez nyúl, elhúzza a kezét, mert ha nem tenné, komoly sérülése lenne; ha eltöri a karját, azt rögzíteni (gipszeltetni) kell és nyugalomban tartja, amíg meg nem gyógyul. Fejfájás esetén a legtöbb ember fájdalomcsillapítót vesz be és lefekszik, mert ez segíti a gyógyulást. Ezek olyan ősi beidegződések, amelyeknek lényeges szerepe van az ember számára a túlélésben és a heveny (akut) fájdalom során nagyon hasznosnak bizonyulnak.
|
A KRÓNIKUS FÁJDALOM HÁTTERÉRŐL |
|
A fájdalom idegi pályáinak és élettanának megismerésén keresztül könnyebben megérthető a betegség kialakulása. Ha például körömágygyulladásunk alakul ki, akkor a körömből kiinduló idegvégződések végigfutva a karon a gerincvelőig mennek, ott átkapcsolódások után egészen az agykéregig vezetődnek, ahol végső soron a fájdalom helye, erőssége, minősége (égő, szúró, nyomó stb.) összegződik. Az agy középső részén helyezkedik el egy limbikus rendszer nevű terület is, amellyel szintén minden fájdalomingerület kapcsolatba kerül. Az agynak ez az a része, amely az érzelmi életünk szabályozásáért és a memóriafunkciók egy részéért is felel. A fájdalom érzelmi összetevőiért és a fájdalommemória kialakulásáért is ez az agyterület felelős. Ez okozza, hogy mindenki másképp éli meg a fájdalmat, és ha valaki felfokozott érzelmi állapotban van, sokszor nem is veszi észre, hogy sérülés érte (pl. sportoló a verseny közben). Számos kísérlet mutatja azt is, hogy ha valaki kellemes élményre gondol, a heveny fájdalom megélése jelentősen csökkenhet. Kísérletek igazolják, hogy ha valakit folyamatos fájdalomingernek tesznek ki, az ismétlődő inger ún. fájdalom memóriát és a fájdalomérzékenység fokozódását váltja ki. A gyermek a fokozott érzékenység miatt egy idő után egy egészen kis fájdalomingert is a korábbi nagyobb ingernek megfelelően észlel, sőt sokszor egészen másfajta inger (pl. ha valaki hozzáér az érintett területhez) is fájdalmat provokál (ezt allodyniának hívjuk). Krónikusan beteg gyermekeknél, akiknek valamilyen állandó betegség kapcsán sok fájdalmat kell átélniük (pl.: hólyagos bőrgyulladással járó betegségeknél) hasonlóan jelentkezik fájdalommemória és fájdalomérzékenység is. A fentiek kialakulását az is segíti, hogy a gyermekre fokozott figyelem irányul, naponta többször megkérdezik a hozzátartozók, tanárok, osztálytársak, hogy van-e még panasza, amely aztán a kellemetlen jelenség súlyosbodásához vezet, a probléma megerősödik. |
Krónikus fájdalom esetén a megszokott megküzdési mechanizmusok nem
előnyösek. A krónikus fájdalom nem csupán a heveny fájdalom megismétlődését
jelenti, hanem egy másik állapotról van szó: a figyelmeztető-védelmező szerep
elveszik, mivel a keletkező fájdalom legtöbbször már nem áll direkt kapcsolatban
sérüléssel, vagy gyulladással.
Fájdalombetegség?
Fájdalombetegségről akkor beszélünk, ha a tünetek közül a fájdalom van előtérben és a panaszok gyakran, legtöbbször naponta, vagy hetente jelentkeznek és legalább három hónapja fennállnak. Az említetteken kívül a fájdalom miatt az iskolai hiányzások száma is a legtöbbször megnő és a korábban kedvelt foglalatosságok (hobbik, barátokkal való találkozás), a családi élet is korlátozottá válik. A fájdalom sokszor valamilyen betegség kezdeti tünete, ezért fájdalomspecialista felkeresése előtt érdemes az adott területen jártas szakemberhez is fordulni (pl.: fejfájás esetén gyermekideggyógyász, hasfájás esetén gyermek-gasztroenterológus).
A fájdalom ördögi köre
Krónikus fájdalom esetén a hónapok, vagy akár évek óta fennálló tünetek esetén nagy jelentőséget kap a fájdalom érzelmi, valamint lelki oldala, tehát az, hogy ki hogyan éli meg a fájdalmat, hogy gondolkodik róla, milyen a hozzátartozók és pedagógusok hozzáállása és az milyen változásokat indít el a szervezetben. Sokszor már a fájdalomra való rákérdezés, vagy rágondolás elindít egy olyan ördögi kört, amely a fájdalommal kapcsolatos kellemetlen élmények felidézésén keresztül, stresszhormonok (pl. kortizol) felszabadulásához vezet, amely tovább növeli a feszültséget, és összehúzódást vált ki a harántcsíkolt- és simaizmokban is (pl. nyak- és fejizmok tenziós fejfájás esetén, vagy a bélfal izomzata krónikus hasi fájdalomban). Az izomfeszülés keltette érzet tovább fokozza a figyelmet, újabb negatív gondolatokat és érzéseket indít el és a stresszválaszt is tovább fokozza, ezáltal fokozódik a fájdalom erőssége és az egyén még inkább bele kerül az ördögi körbe.
Tabletta helyett
A heveny és krónikus fájdalom különbségeiből következik, hogy mivel nem heveny fájdalomról van szó, és más a betegség kialakulásának mechanizmusa is: gyógyszeres kezelésre, vagy ágynyugalomra ritkán van szükség, sokkal inkább aktív fájdalomkezelési stratégiák elsajátítása a cél (az önrontó kör megszakítása: fájdalom jelentkezése esetén aktivitás fokozása, figyelemelterelés, relaxáció elsajátítása) javasolt mind a gyermekek, mind a környezet részéről. A betegség kezelésében a komplex, az élet különböző területeit (testi-, lelki- és szociális) érintő kognitív- viselkedésterápiás megközelítés a leghatékonyabb, a gyermekorvos mellett pszichológus, családterapeuta bevonása is szükséges.
A Bethesda Gyermekkórházban 2013 márciusában Gyermekfájdalom Ambulancia indult. Ambulanciánkon szükség esetén több szakember (pl. gyermekgasztroenterológus, gyermekneurológus, gyermekpszichiáter) bevonásával látjuk el a gyermekeket és családjukat. Célunk a család erőforrásainak és aktivitásának fokozásán keresztül a sokszor évek óta megbillent egyensúly helyreállítása.
Dr. Major János gyermekgyógyász
Bethesda Gyermekkórház
