A kötelező védőoltások napjainkban gyakran állnak a viták kereszttüzében, sokan megkérdőjelezik a szükségességüket, vagy éppen a szövődményektől való félelmeiket fogalmazzák meg. Álláspontunk megválasztásához elengedhetetlen a tények ismerete.

1. „Túl fiatalon adunk túl sok védőoltást a csecsemőknek, és ez túlterheli az immunrendszerüket.”

A valóságban az immunrendszert sem a csecsemőkorban sem később nem lehet oltásokkal túlterhelni, az oltások ugyanis nem terhelik, hanem működtetik az immunrendszert. Az egész világon, minden ország oltási rendjében már 2-3 hónapos kortól javasolnak védőoltásokat, mivel a cél az, hogy körülbelül féléves korra védetté tehessük gyermekeinket az elkerülhető fertőzések ellen . Azért éppen ekkorra, mert nagyjából ez az az életkor, amikorra az édesanyánktól kapott védettséget, az anyai antitestjeinket elveszítjük, tehát védtelenné válunk.

Összevetve egy csecsemő immunrendszerét egy 3-4 éves gyermekével, valóban van különbség. A csecsemők élettanilag éretlenebb immunválaszra képesek, mint a nagyobbak, de ez egyáltalán nem ok arra, hogy védtelenül hagyjuk őket!

A vakcinák előállítási technológiája is igen sokat fejlődött – a ma alkalmazott oltóanyagok töredékét tartalmazzák annak az immunválaszt kiváltó anyagmennyiségnek (vagyis antigénmennyiségnek), amit a gyermekeikért aggódó szülők csecsemőként maguk is megkaptak. Ha azt vizsgáljuk, hogy egyetlen védőoltási sorozatban mondjuk 1 éves korig, mennyi immunválaszt kiváltó anyagot juttatunk be egy csecsemő testébe, és azt összevetjük például a 15 évvel ezelőttivel, azt találjuk, hogy a korábban alkalmazott oltásokban ezekből közel 30-szor több volt.

A védőoltások (vakcinák, oltóanyagok) olyan készítmények, amelyek az emberi szervezetet valamilyen módon ellenállóvá teszik bizonyos fertőzésekkel szemben. Amikor valakinek védőoltást adunk, akkor immunizáljuk, azaz tartósan immunissá, védetté igyekszünk őt tenni egy adott betegség ellen. Az immunizálás kétféle módon lehetséges: passzívan vagy aktívan.