Hallásproblémák gyermekkorban

A magzat az anyaméhben töltött utolsó három hónapban már meghallja a különféle „zajokat”, beszédet, zenét. Az erős hanginger már a 28–29. terhességi héttől, úgynevezett tájékozódási reakciót hoz létre benne, vagyis megmozdul, rúgkapál. Ez a terhesség utolsó hónapjaiban rendszeresen megfigyelhető. A méhen belül a magzat hallja édesanyja hangját, szívverését, és mire világra jön, már ismerősek számára ezek a hangok. Születéskor az újszülött hallása majdnem olyan teljes, mint egy felnőtté, hallásküszöbe viszont alacsonyabb, ezért a váratlan, ismeretlen hangoktól megriad, ám nyugodtan alszik a hangos, de állandó zajok között. Az újszülöttek szívesen hallgatnak ütemes, monoton zajokat, lágy dallamokat, melyek nyugtatóan hathatnak rájuk. Szabályosan ismétlődő ingerre, a kezdeti mozgást, nyugtalanságot követően megszokási reakció alakul ki. Ezért sokszor a mosógép, a hajszárító, a porszívó zúgására akár álomba is ringathatja a gyermeket. Természetesen azért sokkal jobb, ha a monoton „zaj” inkább lágy, andalító, muzsika, egyenletes beszéd, vagy énekhang. Nem véletlen, hogy az altató dalok, mesék megnyugtatják, álomba segítik a gyermeket. A kisbaba egyébként reagál minden hangra, figyeli, ha beszélünk hozzá, éneklünk neki. Ha lassan, magasabb hangon és ritmikusan beszélünk, még élénkebben figyel ránk. A kisbaba mások hallgatásán keresztül jut el korai szókincsének megformálásához, de már jóval azelőtt megérti a szavakat, hogy ő maga képes lenne utánozni azokat.

Árulkodó jelek

A hallásmagatartás egészséges fejlődésének ismerete, nyomon követése a nagyothallás, esetleges süketség felismerésben rendkívül fontos. Ezért már az újszülött osztályon megtörténik az újszülött hallás vizsgálata. Ennek ellenére a későbbi hetekben a szülőknek is figyelniük kell, hogyan reagál a csecsemő a különböző hangingerekre; fordítja-e a fejét a zajok irányába. A „pislogó reflex” segítségével is megbizonyosodhatnak gyermekük hallásáról. Ha csettintenek, vagy tapsolnak a csecsemő füle mellett – elkerülve, hogy maga a mozgás megzavarja a kicsit –, azonnal pislogással válaszol a hangra. Egy másik könnyen elvégezhető teszt; álljon gyermeke mögé, úgy hogy ő ne lássa önt, és zörgessen papírt, vagy kulcscsomóval keltsen zajt. A gyermeknek erre meg kell fordulnia, keresnie kell a zajforrást. Mivel a szülők vannak állandó kapcsolatban a csecsemővel, leggyakrabban ők veszik észre, vagy feltételezik a hallás zavarát, amikor öt-hat hónapos csecsemőjük keveset, vagy egyáltalán nem gügyög, nem fordítja a fejét a hang irányába, és úgy tűnik, hogy viszonylag erős zajok sem zavarják. Magatartása közönyösnek, egykedvűnek tűnik. A gagyogást, gügyörészést – mint reflextevékenységet – a nagyothalló csecsemő is elkezdi, de hangja fokozatosan elszíntelenedik, elsivárosodik. A beszéd kialakulása rendszerint késik. A halláscsökkenésben szenvedő gyermek inkább vizuális beállítottságú, feltűnően keresi, figyeli a beszélő szájmozgását. A lassan kialakuló beszéd akusztikailag is eltér a megszokottól, jellemző rá a monotónia, a rossz szóhangsúly, a magas hangszín, a halk vagy túl hangos beszéd. A kiejtés zavara is megfigyelhető, elsősorban a sziszegő hangok helytelen képzése észlelhető, gyakori a selypítés. A nagyothalló kisgyermekek viselkedése, magatartása gyakran megváltozik, zárkózott, mogorva, máskor makacs, figyelmetlen benyomást keltenek.

A nagyothalló gyermek kivizsgálásával, kezelésével és gondozásával az audiológia foglalkozik. A gyermekek mintegy 3%-a kezelésre szoruló nagyothalló. A hallászavaroknak két formája ismeretes.

Vezetéses zavarban a hanghullámok átvezetése, továbbítása, ill. felerősítése károsodott. Az elváltozás a hallójáratot, a középfület érinti. A leggyakoribb okok a hallójárat-elzáródás (csontkinövés, fülzsírdugó) idült középfülgyulladás, fülkürthurut, vagy tartós fülkürt elzáródás (nagy orr, -garatmandula). Vezetéses hallászavar esetén a szakorvosok gyógyszeres vagy műtéti úton törekszenek a hallás javítására (orrcseppek, a garatmandula eltávolítása, a középfülgyulladás és az orrmelléküregi kóros folyamatok kezelése, fülműtét, hallásjavító műtétek).

Idegi eredetű nagyothallás esetén a belsőfül, a hallóideg vagy a központi pályák károsodnak. Öröklött, máskor toxikus okok idézik elő. Méhen belüli fertőzés, a szülés során vagy a fejlődés korai szakaszában elszenvedett fertőző és egyéb betegségek következménye is lehet. Idegi eredetű nagyothallás esetén főleg a magas hangok, a súgott beszéd hallása zavart. Az ilyen jellegű halláskárosodás esetén hallókészülék adása és logopédiai úton való hallásfejlesztés javasolt.

A hallászavar legcsekélyebb gyanúja esetén, késedelem nélkül feltétlenül meg kell vizsgáltatni a csecsemőt egy fül-orr-gégésszel. A korai felismerés nagyon fontos, mert jó hallás nélkül a gyermek nem tanul meg beszélni. Az orvosi vizsgálat hallótesztekkel történik, illetve megalapozott gyanú esetén eszközös hallásvizsgálatot is kell végezni. Amennyiben a hallászavar igazolódik, minél korábban hallókészülék alkalmazása szükséges.

Dr. Szabolcs Andrea gyermekgyógyász

Bethesda Gyermekkórház