Nagymozgás
Egészséges gyermek
12 hónaposan
Szimmetrikus
végtagmozgással mászik.
Könnyen
változtatja testhelyzetét ülés és négykézláb állás között.
Kapaszkodva
feláll.
Bútorok
mentén kapaszkodva oldalazva ellépeget.
Önállóan
megáll.
Néhány
lépést tesz.
12 és 15 hónapos kor között
15_ho_sarkat_leteve_megall.jpg
/data/cms68772/15_ho_sarkat_leteve_megall.jpg
266
400
-
15_ho_sarkat_leteve_megall.jpg
/data/563195/tn_15_ho_sarkat_leteve_megall.jpg
38
56
thumbnail: -
A legtöbb kisgyermek ebben az
életkorban kezd el egyedül járni. Amikor elindul, igen széles alapon teszi
ezt: aprókat lép, teli talpasan teszi le a lábát a talajra, felsőteste eléggé
kileng oldalra, és karjaival intenzíven egyensúlyoz. Még sokat esik, nehezen
kerül ki akadályokat, és átlépni sem tudja azokat. Az önálló (kézfogás és kapaszkodás nélküli) megállást a legtöbb kisgyermek előbb kezdi el gyakorolgatni, mint a
kapaszkodás nélküli felállást a földről. Bútorokba vagy falba kapaszkodva
állnak fel, és miközben játszanak, egyik majd másik kezükkel engedik el a
támasztékot, és megállnak. Először pár másodpercig, azután egye hosszabb ideig
tudnak egyensúlyban maradni. Az elindulást
és megállást is meg kell tanulni, legtöbbször azt láthatjuk, hogy a gyermek
két közeli bútor vagy két felnőtt között teszi meg első önálló lépéseit.
Kapaszkodva feláll, majd elengedi, amit fogott, és néhányat lépegetve ismét
megkapaszkodik valamiben. Ebben a fejlődési szakaszban a bútorok éles sarkai
veszélyesek lehetnek a gyermek számára, ezt sarokvédők beszerzésével orvosolhatjuk,
vagy a gyermek fejének magasságában végződő bútorok elforgatásával, fal mellé
tolásával.
Az állás, járás fejlődését ebben a szakaszban abban figyelhetjük meg,
hogy a gyermek elkezdi gyakorolni a kapaszkodás nélküli felállást a szoba
közepén, és álló helyzetben egyre hosszabban gyakorolja az egyensúlyozást. Ebből
a helyzetből elkezd lépegetni, és láthatjuk, hogy megtanul elindulni és
megállni anélkül, hogy valamibe belekapaszkodna. Egyre tudatosabban és
célirányosabban járkál a szobában, majd az egész lakásban. Megtanul irányt is
változtatni menet közben. Egy idő után már arra is képes lesz, hogy magával
vigyen valamit, és így a játékait hurcolgatja fel-alá. Az útjába kerülő
akadályok átlépése kezdetben még nehézséget okozhat, ezért ha küszöb van, akkor
még megkapaszkodnak az ajtófélfába, a szoba közepén lévő akadályokat pedig
inkább kikerülik.
A lúdtalppal kapcsolatban : álló helyzetben a támaszkodás a
csecsemőkor végén, az állás-járás kezdetén a gyermek teljes talpán történik, azaz a lábujjak, a talp közepe és a sarkak
is a talajon vannak. A lábfejek ebben az életkorban lehetnek kissé kifelé vagy
befelé fordulóak, és előfordulhat enyhe aszimmetria. A bokák kissé befelé
dőlhetnek, amikor a baba feláll, mert lábizmai még nem elég erősek a későbbi
egészséges helyzet megtartásához. A tipegő gyermekek lábboltozata még nem alakult ki , ezért „lúdtalpasnak” tűnnek, de ez
a természetes állapot. A terhelés, a sok mozgás és az izmok erősödése által
fokozatosan alakul ki a láb boltozatos szerkezete, a végleges formáját csak nyolc-tízéves
korra éri el. Amennyiben feltűnően nagyfokú a bokák befelé dőlése az önálló
járás kialakulása után, konzultáljunk a házi gyermekorvossal vagy
gyermekortopéd orvossal.
A lakásban és nyári időszakban a
szabadban jó, ha a gyermek minél többet van mezítláb .
Ha cipőt adunk rá, azzal kikapcsoljuk a láb kapaszkodó és különféle
helyzetekhez alkalmazkodó, támaszkodó funkcióját. A lakásban a gyermek keveset
van egy helyben: feláll, leül, fel-le mászik, guggol, lábujjhegyre emelkedik –
ilyenkor talpával és lábujjaival kapaszkodik és támaszkodik, ezzel erősíti a
boka körüli és a talpizmokat. Fontos viszont, hogy a talpa ne csússzon, ezért
ha nem szőnyeggel fedett padlón tartózkodik, jó ha csúszásgátló talppal (gumi
vagy bőr) ellátott zokni van rajta. A szabadban való mezítláb járás során az
egyenetlen, göröngyös talajon és különféle dimbes-dombos terepen a talpizmoknak
erőteljesen kell dolgozniuk. A fentiek nagyban segítik az egészséges
lábszerkezet kialakulását.
Az aszfalton természetesen jobb a
cipő viselése. A jó gyerekcipő talpa
nem túl kemény, a baba súlya alatt is könnyen hajlik és felveszi a talaj
dőlését, egyenetlenségeit. Vásárláskor tehát próbáljuk ki, megfelelően hajlik-e
a cipő talpa! Emellett a kérge hátul a saroknál legyen merev, ez tartja a bokát,
és nem engedi túlzottan befelé dőlni. Szandálnál is jobb, ha zárt sarkút
választunk. Talpbetétes cipő viselése gyermekkorban kizárólag orvosi előírásra
javasolt, mert ezzel csak gátoljuk a természetes boltozatok kialakulását.
Az önálló járás kialakulása elég
széles életkori sávban történik. Bár nagyon nagy dolog, amikor a gyermek
megteszi első önálló lépéseit, mégsem az számít, hogy egy normál tartományon
belül mikor teszi ezt meg. Sokkal fontosabb, hogy az álláshoz és járáshoz
szükséges mozgásos funkciók jól
megalapozottak legyenek, mert akkor lesz a testtartása megfelelő, a járása
harmonikus és biztonságos. A mászást az
önálló járás kialakulása után is használják még a gyermekek. Sokszor a
játékosság kedvéért váltanak vissza erre a mozgásformára, vagy azért, mert
nagyon sietnek, és a mászás még biztonságosabb. A másik ok, amikor alkalmazniuk
kell a mászást, ha olyan terepviszonyokkal találkoznak, amit járással még nem
képesek megoldani. Ilyen lehet egy tizenöt hónapos gyermek számára a lépcső,
vagy a lakás és a kert kisebb-nagyobb bútorainak meghódítása, ahová még nem tud
állva kapaszkodva fellépni, ezért négykézlábra ereszkedik. A felfedező gyermek
megpróbál felmászni mindenre, amit az adott testméretekkel meg tud hódítani.
Kezdetben az alacsonyabb bútorok jöhetnek szóba, a gyerekszék, az alacsony ágy
és a kanapé. Később a fotelek és székek is célponttá válnak. A felmászás mindig
könnyebb a gyermek számára, mint a lejövetel. Kezdetben ezért felügyelnünk kell
ezeket a manővereket, és néhányszor meg kell mutatni, hogyan kell megfordulni
és
hátrálva lejönni a bútorokról, illetve a lépcsőről. Legyünk mindig a gyermek
mögött, amikor hagyjuk felmászni őket valamire!
Nem biztos, hogy a lassabb
mozgásfejlődésű kisbaba esik el többször, amikor a járást tanulja,
gyakorolgatja. A gyerekek temperamentuma is befolyásolja, hogy mennyire
biztonságra törekvők, vagy ellenkezőleg, kissé vakmerők. A nagyon mozgékony
babák, akik a világot kihívásnak élik meg, és minden részét azonnal aktívan
próbálják felfedezni, nem törődnek azzal, hogy még nem biztos az egyensúlyuk
járás közben. Mennek, amint tudnak, sokszor elesnek, ügyesen letámaszkodnak, és
már pattannak is újra fel, „futnak” tovább. A szemlélődőbb, kivárósabb babák,
akik kevésbé pörgősen élik mindennapjaikat, sokszor később kezdenek el járni.
Addigra viszont biztos egyensúlyérzékük lesz, ők nem mennek a bizonytalanra,
amikor elindulnak, már alig-alig esnek el.
A gyermekek, amikor kapaszkodva
állnak, néha lábujjhegyre emelkedhetnek .
Csinálhatják ezt akkor, amikor magasabban lévő dolgokat szeretnének elérni és
nyújtózkodnak felfelé, de van, hogy csak a mozgás öröméért gyakorolgatják.
Legtöbbször azonban álló és járó helyzetben a saroknak is a talajon kell
lennie. Figyeljük meg, hogy könnyedén le tudja-e tenni mindkét sarkát a földre.
Finommozgás
Egészséges gyermek
12 hónaposan
Finoman,
pontosan nyúl a tárgyakért.
Egyszerre
több tárggyal játszik.
Apró
tárgyakat is felvesz két ujjas csippentő fogással (kenyérfalat, kekszdarab,
mazsola, madzag).
Céltudatosan
ejt és dob játékokat.
Bepakol
nagyobb edénybe kisebb tárgyat.
Egymásra
tesz játékokat.
12 és 15 hónapos kor között
Ebben az életkori szakaszban a
tér meghódítása számtalan lehetőséget kínál a gyermeknek a tárgyakkal való
tevékenységek, fogások, elengedések,
ráhelyezések gyakorlására . Nagyon sok helyet elér már, így egyre többféle
tárgyat tud megszerezni magának a lakásban: a konyhaszekrény edényeit és
fakanalait, lemezeket a polcról, mindenféle zsinórokat, kulcscsomót stb. Szinte
mindenhol ott van, ahol a felnőttek, figyeli, utánozza őket a mindennapi
tevékenységekben, és ezáltal is rengeteget ügyesednek kezei, finomodnak
ujjmozgásai. Láthatjuk, hogy a kisebb méretű tárgyakat is pontosabban fogja meg
és engedi el.
15_ho_targyat_bepakol.jpg
/data/cms68773/15_ho_targyat_bepakol.jpg
266
400
-
15_ho_targyat_bepakol.jpg
/data/563193/tn_15_ho_targyat_bepakol.jpg
38
56
thumbnail: -
Amennyiben a gyermeknek
lehetősége van sokféle tárggyal megismerkedni, rá fog jönni, ki fogja
kísérletezni, hogy hogyan tud tárgyakat
egymásra helyezni . A mozdulat kezdetben
még bizonytalan, ezért először a nagyobb méretű játékait teszi egy lapos
felületre, például szivacskockáit felpakolja egy sámlira, csörgőjét a polcra,
kisautóját egy doboz tetejére. Figyeljük meg a ráhelyezést, és dicsérjük meg,
bátorítsuk, ha egymásra rak valamit. A sok gyakorlás és kísérletezés eredménye
lesz, hogy később kisebb tárgyakat is egymásra tud majd helyezni, és az építés
kedvelt játéktevékenysége lesz. Úgy tudjuk támogatni ezt, ha együtt játszunk
vele, mi magunk is építkezünk, bemutatjuk a tevékenységet. Sokáig élvezetes
játék marad a torony ledöntése, kezdetben még ezt várja a gyermek újra és újra,
de ezzel egyúttal motiválni is tudjuk arra, hogy ő maga is segítsen egymásra
rakosgatni a kockákat, karikákat vagy poharakat.
A pakolgatás, ki-be rakosgatás során a kisebb játékoknak a nagyobb méretű üreges tárgyakba helyezése ennek
az életkornak a fő tevékenysége. Már nem csak egy-egy tárgyat, hanem egymás
után többet is berakosgatnak, például a vödörbe a homokozó formákat, kis
kosárba az edénykéket. Kísérletezés kezdődik a méretekkel, mi mibe fér bele és
mibe nem. A formákat is kezdi megtapasztalni, és rájön, hogy a legkönnyebb a
gömbölyű, tojásdad, illetve henger alakú tárgyakat beleilleszteni a kerek lyukakba.
Az eszközhasználat fejlődését
segíti elő, hogy tudja, melyik játéktárgy mire való: telefonál, autót tologat,
babát fésül, stb., és ezek által a legkülönfélébb fogásmódokat és mozdulatokat
gyakorolja. A felnőttek szokásainak lemásolása is megnyilvánulhat
kézmozdulatok, tevékenységek utánzásában. Szívesen megkaparintják már a tollat,
ceruzát a felnőtt vagy a nagyobb testvér kezéből, és próbálnak nyomot hagyni a
papíron.
Egyéves kort követően már nagyon
szeretnek labdával játszani a
gyermekek. Ha van rá lehetőség, jó, ha különféle méretű és anyagú/tapintású
labdák vannak körülötte. A mászás során kedvelt játék, hogy maguknak dobják
vagy gurítják előre, és gyorsan utánamásznak. A labdadobás ekkor még nehezen
megy állva, mert az egyensúlyi helyzetük nem elég biztos hozzá. Inkább ülve
labdáznak, a nagyobb méretű labdákat két kézzel, a kisebbeket egy kézzel
gurítják, illetve dobják. A dobás mozdulata még merev és szögletes, nem is
mindig sikerül a labdát a megfelelő pillanatban elengedni. Megfogni csak a
gurított labdát tudják, a dobásból érkezőt még nem.
Az egymásra helyezés tanulásához cipősdobozok, konyhai műanyag ételtároló dobozok, kis sámli vagy puff is
megfelelő, melyre a gyermek rárakosgathatja a játékait. A szekrények alsó
polcait is érdemes kiüríteni, amúgy is lepakolná, amit ott talál, így viszont
jó hely a játékainak. Egymásra rakosgatáshoz kiválóak az egyforma méretű
műanyag poharak, a poháralátétek, nagyobb szivacskockák, kisebb dobozkák.
Elérkezett az alkotás ideje is , már látják és értik,
hogy egy üres papíron nyom keletkezik. Eszközöket (ceruza, ecset) még nem
biztos, hogy szívesen használnak, ezért inkább hagyjuk tenyere, ujjai
segítségével dolgozni. Nem kell asztalhoz sem ülni, legkönnyebb, ha leterítünk
egy nagyméretű csomagolópapírt vagy üres, kinyitott doboz kartonját, és ujjfestéket
vagy krétát adunk a kicsi kezébe. Ha még gyakran veszi a szájába a tárgyakat,
egy kis tálban odakészített víz is megteszi. Ezzel is lehet a papíron nyomot
hagyni ujjal, szivaccsal. Nyáron az udvaron a betonra is jól lehet vízzel
festeni akár tenyérrel, szivaccsal vagy nagyobb ecsettel.
Nemcsak a víz és a festék
kenegetése fejleszti a tapintási érzékelést és a finommozgást, hanem a
különféle más képlékeny anyagok kézbe fogása is. Már ebben az életkorban
játszhatnak a homokkal , amit lehet
túrni, gyúrni, söprögetni, szórni, lapátolni és öntögetni. Bent a lakásban
készíthetünk só-liszt gyurmát , ezt is
nagy élvezettel markolásszák, tépkedik ebben a korban.
Az egyéves gyermek nagyon mozgékony életkori szakaszban van, akkor
is, ha mászik, és akkor is, ha épp elkezdett járni. Van, amikor az új mozgás
gyakorlása, a tér felfedezése, a mozgásos tapasztalatszerzés néhány hónapon
keresztül teljesen leköti a gyermek figyelmét és kimeríti energiáit. Ilyenkor
azt vehetjük észre, hogy a korábban hosszan és elmélyülten játszó gyermeket nem
érdekli semmi, csak nagyon rövid ideig tevékenykedik önállóan tárgyakkal,
játékokkal, és még együttes játékra is nehéz rávenni. Ebben az életkorban ez
előfordul, és nyugodtan hagyhatjuk a gyermeket jönni-menni. Amikor a
helyváltoztatás, az egyensúlyozás gyakorlása, a tér felfedezése már nem lesz
olyan izgalmas újdonság számára, ismét nekilát majd a tárgyakkal hosszan
tevékenykedni.