Beszédet megelőző képességek, kommunikáció

Egészséges gyermek 12 hónaposan

• A gagyogásban az ajakkal képzett mássalhangzók (pl. p, b, m) mellett megjelennek más, például nyelvvel képzettek is (pl. n, t, d, k, g), valamint több magánhangzó.
• A gagyogásból egy-egy protoszó is kiemelkedik (lásd a kilenc-tizenkét hónapos kornál).
• Több mint tíz egyszerű tárgyat vagy gyakori cselekvést kifejező szót megért, ezeket rámutatással vagy ránézéssel fejezi ki (passzív szókincs gyarapodása).
• Néhány tárgyat vagy jelenséget hangutánzó szóval nevez meg (pl. hamm-hamm).
• Megjelennek az első kimondott szavak (aktív szókincsfejlődés kezdete).
• Fejrázással vagy a „nem” szóval jelzi, ha nem szeretne, és egyértelmű gesztussal vagy igennel jelzi, ha szeretne valamit.
• Megért gesztusokkal alátámasztott, gyakran használt egyszerű közlést, kérést, utasítást (Gyere ide, Add a kezed, stb.).
• Képes a közlő szándékát megérteni, és ehhez igazítani saját cselekvését.

12 és 15 hónapos kor között

A gagyogásba egyre határozottabban felismerhető szavak vegyülnek. A gyermek – egyre tökéletesedő utánzási képességével – minden általa hallott szót, beszédet utánoz, szinte reflexszerűen visszhangozza a felnőtt közlés legalább utolsó szavát.

Hétről hétre bővül a passzív szókincs, ha a gyermeket beszélő környezet veszi körül. Pusztán szóbeli alapon (gesztusok vagy rámutatás nélkül) is egyre biztosabban megérti a család használati tárgyainak és a játékoknak a nevét, valamint a napi ritmushoz kapcsolódó cselekvéseket, igéket (pl. fürdünk, ebédelünk, kezet mosunk). A megértést jelzi, ha a gyermek elindul abba az irányba, ahol az adott cselekvést végezni szoktuk, vagy elindul, hogy hozza a szükséges eszközöket. Megérti az egyszerű tiltásokat, például: Nem, Ne menj oda, stb. Az aktív szókincs is szinte napról napra növekszik.

Vannak gyermekek, akik a hangutánzó szavakat (pl. pá-pá, vau-vau) részesítik előnyben, így ezen a téren érnek el nagyobb fejlődést, és sok környezeti jelenséghez tudnak a gagyogáshoz hasonló szavakat kapcsolni. Más gyermekek arra még nem képesek, hogy a teljes szót kimondják, így általában a szavak első szótagját ejtik ki (pl. ba – baba, ma – maci stb.). A gyermekek harmadik csoportja kezdetben nem sokat mond, hallgatagabb, érleli a szavakat, majd egyszerre csak teljességükben kimondja azokat.

A beszédszervek izmainak erősítését leginkább a rágás segíti elő, valamint amennyire csak lehet, a pohárból ivást részesítsük előnyben. Feltétlenül kerüljük el a cumisüveg (ugyanez érvényes a játék cumira is) állandó szájban tartását az aktív iváson kívül, és az is fontos, mi van a cumisüvegben, mert például ha cukros italt (szörpöt, üdítőt, cukros teát) iszik, hamar tönkremennek a fogai.

Úgy segíthetjük leginkább a szókincs fejlődését, ha egyszerű, pontos, egyértelmű kifejezéseket, szavakat használunk, és ezzel egyidejűleg – amennyiben lehetséges – a gyermek kezébe is adjuk a tárgyat, hogy minél közvetlenebb tapasztalatokat szerezzen annak állagáról, formájáról, méretéről, hangjáról. A tapasztalatszerzést nem mondatokkal, hanem inkább a lényeges szavak kiemelésével kísérjük, így segítve a tárgy tulajdonságainak és az azt jelölő szavaknak az összekapcsolódását. Például: Itt a fakanál. Igen, a nyele hosszú. Ha rágod, kemény. Bizony, koppan, ha leesik.

Amennyiben a kicsi nem a szavakat, hanem a hangutánzó szavakat részesíti előnyben a tárgyak megnevezésénél, akkor a párbeszédek során mondjuk ki az általa használt és a „valódi” szót is, például: Ez a vonat, igen, sihuhu! Ezzel megerősítjük a beszédében, és ugyanakkor a helyes kifejezést is elmondjuk.

Vannak gyermekek, akik ebben az életkorban még nem ejtenek szavakat. Az ő esetükben fontos, hogy megfigyeljük, jól hallják-e a beszédet. Érdemes időről időre suttogópróbát tartani úgy, hogy a gyermek mögé állva suttogjuk el a nevét. Előfordulhat ugyanis, hogy náthás állapotokat követően minimális, orvosilag még nem számottevő halláscsökkenés jelenik meg, mely azonban átmenetileg akadályozza a beszéd megértését. Ilyenkor a csecsemő tekintete erősen a beszélőre irányul, és igyekszik vele szemben lévő pozíciót elfoglalni.

Amennyiben a beszélőszervek állapota kielégítő, gyakori és változatos a gagyogás, nem kell aggódnunk, bízhatunk az érési folyamatokban.