Egészséges gyermek 15 hónaposan

• Fennáll vagy fokozódik az elválástól való szorongás, ezt nevezzük szeparációs félelemnek.
• Magától ölelgeti, szeretgeti szüleit.
• Szavak nélkül is egyértelműen kifejezi, ha valamit szeretne vagy nem szeretne, anélkül hogy sírna.
• Megérti az egyszerűbb tiltásokat (pl. Nem szabad!), és képes azoknak eleget tenni.
• Kérem-köszönöm játékot játszik az anyjával vagy más, őt rendszeresen gondozó személlyel.
• Tárgyakra mutogatva másokat is bevon a játékába.

15 és 18 hónapos kor között

Örül a közös játékoknak, esetleg már kezdeményezi is azokat. Megismétel olyan mozdulatokat, grimaszokat, melyeket a szülők mosollyal, nevetéssel jutalmaznak. A korábban félelemmel megélt távolság az anya és a gyermek között (szeparációs félelem) csak lassan oldódik, idegen felnőttekkel, ritkán látott családtagokkal szemben még mindig tartózkodó. Megjelenik az egyszerű cselekvések utánzása, pl. fakanállal kavargat, törölget, vagy éppen kiráz valamit.

Minél több tapasztalatot szerez, annál gazdagabban éli meg önmagát és a világot. Azonban szüksége van arra is, hogy kevés, de következetesen betartott természetes korlátot állítsunk elé. Jelöljük ki a játékterét a lakásban, biztosítsuk a gyerekszoba berendezéseit úgy, hogy a gyermek kellő szabadsággal, de veszélyek nélkül mozoghasson. Ha valamit megengedünk neki, azt mindig engedjük meg, de ha valamit tiltunk, akkor azt is következetesen tegyük. És lehetőleg ne a gyermek előtt beszéljük meg ezeket a dolgokat. Ha valamit egyszer megengedünk, máskor meg tiltunk, akkor a gyermek nem tudja, mit is szeretnénk tőle, bizonytalanná válik.

Az önállóságban is fontos előrelépni, igyekezzünk minél több lehetőséget adni a kisdednek, hogy valamit önállóan megtehessen, például: evés, ivás, játékok dobozból kivétele, helyre rakása. Ez nem egyszerűen a mi kényelmünket szolgálja, hanem azt az örömöt adja a gyermeknek, hogy meg tudja csinálni, amit szeretne, így épül a pozitív énképe. Ugyanígy az öltözködésben: ha a kicsi még nem is tud egy ruhadarabot önállóan felhúzni, ne dugjuk mi a kezét a kabát ujjába, hanem várjuk meg, míg odanyújtja. Ez eleinte több, később szinte semennyi plusz időt nem vesz igénybe, ezért kezdetben kicsivel több időt kell számolnunk az öltözködésre.

Játsszunk vele kérem-köszönöm és leejtem-felveszem játékot, valamint folytassunk halandzsa-párbeszédeket. Ebben a korszakban a „Hol van a…?” és a „Mi ez?” játékok is nagyon érdekesek.

A közös játék mellett a fürdetés jó alkalom arra, hogy például a testrészei nevét elmondjuk (most megtörüljük a fejedet, a nyakadat, válladat stb.), ezzel segítjük a testkép kialakulását, közben lehetőséget adunk arra, hogy a gyermek mutasson rá, hol kell még megtörölni.

Ha meg tudjuk különböztetni, helyesen tudjuk értelmezni a gyermek jelzéseit, állapotváltozásait (fájdalom, éhség, kapcsolati igény), és jól időzítve reagálunk érzelmi szükségleteire, akkor időben megnyugtatjuk őt. Amennyiben nem jól érzékeljük a valódi szükségleteit, és nem tudjuk azokat a megfelelő időben kielégíteni, akkor a gyermek bizonytalanná válik, nem tudja biztosan, hogy leadott jelzése megértésre talál-e, és hogy akkor és azt kapja-e, amire szüksége van. A beszéd indulásával esély kínálkozik a változtatásra, hiszen új és új jelzések jelennek meg a gyermek és a felnőtt közötti kommunikációban. Mutassuk ki nyíltan a baba felé pozitív érzelmeinket, mosolyogjunk sokat, és amikor kellő biztonságélménnyel nyugodttá válik, bátorítsuk a környezet felfedezésére.