Körülbelül
száz szót ért meg, ebbe olyan kifejezések is értendők, mint például: Ints pát!
Megérti
az egyszerűbb, felé irányuló kéréseket, tiltásokat is, képes eleget tenni
azoknak.
Néhány
gyakran előforduló tárgyra, jelenségre következetesen ugyanazt a megnevezést
(esetleg csak szótöredéket) használja: pl. a kutya vau-vau, az étkezés nyam-nyam,
a labda lehet csak la.
Rájön,
hogy a szavakkal fel tudja kelteni a felnőtt érdeklődését, és rá tudja venni
bizonyos cselekvésekre.
15 és 18 hónapos kor között
Az egyre halványuló, majd eltűnő
gagyogás helyét hangutánzó szavak, általuk használt megnevezések (protoszavak,
lásd a kilenc-tizenkét
hónapos kornál)
és a felnőttek által is használt szavak vegyesen veszik át. Jellemző a másfél
évhez közeledő babára, hogy egy-egy szóval teljes mondatot fejez ki ( pl. a
baba által kimondott „ajtó” szó nemcsak magát az ajtót jelöli, hanem az ahhoz
kapcsolódó egész gondolatot: becsukódott az ajtó, vagy ki akarok menni az
ajtón, esetleg áll valaki az ajtóban).
Nem csak az fontos, hogy eleget
beszéljünk a gyermekhez, de az is, hogy hogyan beszélünk hozzá. Az adott helyzetre
legjellemzőbb szavakat kell hangsúlyoznunk, lehetőleg egyszerűen, például:
„Elhozhatod majd a macidat is a kocsiba!” helyett „A macit is hozd!” Csak akkor
használjunk összetett mondatokat, mikor biztosak vagyunk benne, hogy a gyermek
az egyszerűeket megérti.
Ha azt tapasztaljuk, hogy az
általa kimondott szó (pl. „eszi” vagy „enni”) mögött nem csak az adott szó
jelentése húzódik meg, akkor a teljes gondolatot mondjuk ki (pl. Szeretnél már
enni? Meg akarod etetni a babádat? Sütit szeretnél enni?). A gyermek erre egyértelmű
jelzéssel, igennel vagy nemmel tud reagálni, így járulunk hozzá a nemsokára
esedékes mondatalkotás fejlődéséhez.
A kisdedek beszédfejlődése
többféleképpen is bekövetkezhet. Vannak, akik bár láthatóan mindent értenek,
mégsem mondanak egy szót sem. Mások élénken gesztikulálnak, megértetik magukat
környezetükkel, de szavakat nem mondanak. Megint mások szótöredékekkel,
általában az első szótag kimondásával mindent ki is mondanak, amit tudnak. A
fentiek mind a természetes fejlődéshez tartoznak, és az, hogy melyik úton halad
a kisded, több külső és belső tényező együttes összefüggésén múlik. Amennyiben
mégis felmerül, hogy egy gyermek beszédértése és/vagy beszéde nem fejlődik az
életkornak megfelelően, forduljunk szakemberhez – szintén a védőnővel, házi gyermekorvossal
konzultálva.