Egészséges gyermek 15 hónaposan

• Apró tárgyakat összetett háttér előtt is észrevesz.

15 és 18 hónapos kor között

Egyre finomabb részleteket vesznek észre, még egy kicsi koszfoltot is megvizsgálnak a mintás szőnyegen. Érdekessé válnak számukra fényképen is a részletek, már észreveszik a családi fotón a kutyust vagy a triciklijüket, nagypapa szemüvegét, stb. Elkezdi érdekelni őket a könyvekben is a böngészés, vagyis egy képen egy részlet megkeresése, például a sétáló maci kalapján a masni vagy a felette repülő pillangó.

Még mindkét szemükre aktívan szükségük van, hogy egyensúlyukat megtartsák. Ha eltakarják az egyik szemüket, még ülve is megbillennek.

Az érdekes néznivalók lekötik a figyelmüket. Előkerülhet a diavetítő, ami nagy élmény lehet az egész családnak. Néhány gyerek már szívesen hallgat végig rövid, mesés történeteket. Más gyerekek ehhez esetleg még türelmetlenek, ilyenkor a vetítő fényének segítségével árnyjátékokat játszhatunk. Csodálkozva szokták megfigyelni saját árnyképük mozgását a falon, ha mögülük vetítünk a falra.

A tükör nem csak jó játék, de a szemek tornájára is alkalmas a benne tükröződő világot szemlélve. Mélységet, távolságot észlelnek benne, a világ megkettőződik, stb. Ha lehet, legyen olyan nagy tükör a lakásban, amiben a kicsi láthatja magát mászkálása, járkálása közben. Nézegetheti magát benne, illeghet-billeghet előtte, érdekes neki az, hogy „valaki” ugyanazt csinálja, amit ő. Még el is bújhat, és visszakukucskálhat, vajon ott van-e még a „másik”? Ha erre nincs otthon lehetőség, számtalan helyen találhatunk már erre alkalmat, akár áruházakban, bevásárlóközpontokban, de a kirakatok üvegei is kitűnőek erre a célra.

Eleinte figyelnünk kell rájuk, mert hajlamosak a tükörbe „rohanni”, belenyúlni egy érdekes játékért, beüthetik a fejüket, mert arra indulnak tovább.

Ha a baba többszöri tapasztalat után is nekimegy a tükörnek, kérjük a védőnő vagy a gyermekorvos tanácsát.

Ha túl közel hajol a gyermek a tárgyakhoz vagy a könyv lapjaihoz, akkor valószínű, hogy nem látja jól azokat. A képek nézegetéséhez nemcsak éleslátás szükséges, hanem az is, hogy a részleteket és az egészet jól átlássa a gyermek. Azoknak a kicsiknek, akik nem nézegetnek képeskönyvet, rajzoljunk egy lapra nagy méretben vastagabb filctollal kontúrozva egyszerű képet. Például egy autót, ami akkora, hogy kitölti az egész lapot – később fokozatosan lehet a lap méretét kettéhajtva csökkenteni, változtatni a színeket.

Rajzolhatunk több egyszerű képet (labda, autó, hinta, szék stb.), és a lapokat lefűzhetjük, így lesz a kicsinek egy saját, néhány lapból álló könyve. Ezeket később ki is színezheti, és lehetnek kisebbek vagy kicsit összetettebbek is a figurák. Egy-egy képhez egyszerű dalocskát vagy mondókát is költhetünk, például egy pöttyös labdához: Itt vannak a pöttyök, pitty-pötty, pitty-pötty.

Ha arra leszünk figyelmesek, hogy a kicsi óvatosabban jár-kel a lakásban, a szabadban nem iramodik el mellőlünk, az ülés helyett inkább lehasal, és úgy nézi, amit csinál, akkor forduljunk szemészorvoshoz. 

Egészséges gyermek 15 hónaposan

• Ismerős dallamra, ritmusra (pl. hinta-palinta, zsipp-zsupp) dünnyög, vagy rázza, ringatja magát.
• Maga is énekel egyszerű dallamot.

15 és 18 hónapos kor között

Alakul a beszéd értéséhez és a beszéd indulásához szükséges finomabb hallás. Már minden kicsi a felnőttek után mond szavakat, és szeretnek részt venni közös zenélésben, éneklésben, megfigyelni a különböző hangszerek érdekes hangját.

Ha van rá lehetőségünk, járjunk a gyermekkel zenés foglalkozásokra. De a családi ünnepek is alkalmasak a hangok sokaságának megfigyelésére, esetleges közös éneklésre. Hallgassunk közösen zenét a kicsivel. Ez lehet bármilyen hangszeres zene, de most már kedvelik és élvezik az énekes, főleg a gyerekek által énekelt dalokat is.

Ebben a korban a kicsi sokat jön-megy, folyton dolga van, kevésbé figyel arra, hogy mit mondunk neki. Csak ha ránk néz, akkor lehetünk biztosak abban, hogy figyel. Akkor kérjük szakorvos segítségét, ha a kicsi rendszeresen figyelmen kívül hagyja a hívásunkat, vagy mindig csak nagyon hangos kiáltásra figyel fel. 

Egészséges gyermek 15 hónaposan 

• Fiókba vagy vödörbe, dobozba, kosárba tárgyakat vagy játékokat betesz, belepakol.
• Egymásra tesz tárgyakat.
• A tárgyakat rendeltetésük szerint használja (pl. autót tologat, telefont a füléhez emel).
• A tárgyakat cselekvés céljából egymással összefüggésbe hozza.
• A kerek formát magabiztosan beilleszti a megfelelő helyen.
• Képről felismeri a tárgyakat.

15 és 18 hónapos kor között

Ez a problémamegoldás, az akadályok leküzdésének korszaka. A gyermek állandóan mozog, cipekedik, pakol, rámol – eközben akadályokkal találkozik, és legyőzi őket. Bemászik az autó kormánya mögé és forgatja azt, ugyanezt teszi az áruházakban található kisautókkal is, vagy viszi vödörbe mártani a rongyot, és törölget ő is, mint anya a takarításkor. Kezei, ujjai ügyesedése lehetővé teszi a pontosabb beillesztéseket, a formabedobó játéknál már többféle alakzat bedobálásával próbálkozik – általában a tárgyak cserélgetésével teszi ezt, a nyílás formáját figyelve.

Könnyedén szerzi meg a tárgyakat a tárolóból, ha szükséges, kiborítja az egészet. A pakolás kedvelt elfoglaltsága, szívesen rakosgat dolgokat tálba, kosárba, dobozba. A ráhelyezéseknél már több tárgyat tesz egymásra, így képezve tornyot.

Ebben a korszakban a játékeszközök kiválasztása lényegessé válik. Fontos, hogy legyen olyan eszköz a kicsi mellett, amivel a pakolgatást, építkezést tudja gyakorolni. Nem kell, hogy ezek drága játékszerek legyenek, megfelelnek a háztartásban fellelhető és a kicsi számára használható eszközök is. Nagyon szeretnek ebben a korban a konyhaszekrényből kipakolni. Ha lehet, gondoljuk át a konyhai eszközök helyét úgy, hogy az alsó szekrényben vagy fiókban, amit a pici elér, olyan tálak, fakanalak, szűrők stb. legyenek, amit nyugodtan rakodhat, püfölhet, pörgethet vagy egymásra halmozhat. A totyogók úgyis szinte állandóan a közelünkben akarnak lenni, hát legyen ott neki is biztonságos lehetősége a gyakorláshoz. Nekünk is, neki is élmény, ha az ajtó nyitogatása vagy a fiók húzogatása után a kikerülő műanyag poharakból egy kisebb torony készül, vagy a dobozok teteje a sok illesztgetés után végre a megfelelő helyre passzol. Nagyon sok mindent lehet itt tanulni. A méreteket, hogy mi mibe fér bele, a tárgyak összetartozását, meg lehet figyelni a színeket (ha színesek az eszközök), lehet egymásra pakolni dolgokat, észrevenni, hogy néhányat nem tud toronyba halmozni, mert lebillennek. Lehet ki-be rakodni a polcra vagy fiókba, majd újrakezdeni az egészet. Ha elgurul valami az asztal vagy a szék, esetleg a szekrény alá, akkor már ott is van a problémahelyzet: hogyan szerezze vissza? Megfigyelheti, hogyan kotorjuk ki mi egy fakanállal a szekrény alá begurult tárgyat. Megfigyelése alapján később már akarattal begurítva ki is próbálhatja, hogyan kell ezt csinálni.

Legyen a játékok között nagy teherautó vagy masszív tároló doboz, amibe próbálgathatják a kicsik a rakodást, és az sem baj, ha maguk is bele akarnak ülni, mászni. Jó tapasztalatszerzés a méreteket tekintve! Nagyobb elemekből álló építőjátékok is hasznosak ebben a korban az építkezés gyakorlására. Közös játékra is alkalmat ad, ha mi magunk felépítünk valamit, amit a gyermek lelkesen ledönt, és várja, hogy újra elkészüljön a torony.

Fontos, hogy minden tárgy elég teherbíró legyen, mert ebben a korban sokféle erőpróbának vannak kitéve a játékok. A kis kísérletezők számára nincs akadály a világ működésének, szabályainak megfigyelésében. Törött játékszer ne legyen a közelükben, mert könnyen felsérthetik magukat vele.

Ebben a korban már jó a gyermekeknek, ha gyakorolhatják a nyomhagyást – akár papírra ceruzával, akár krétával a betonra.

A formabedobó játékot mi is elkészíthetjük: egy erős papírdobozon kivághatunk pár egyszerű formát (kört, négyzetet, háromszöget), és a kivágott elemeket vagy más tárgyakat (pogácsaszaggató, kislabda, játékkocka stb.) a kicsi beleilleszheti. A tárgyak kiszedése külön kihívást jelent, vágjunk a doboz másik oldalán egy akkora lyukat, hogy beleférjen a gyermek karja, és kivehesse a berakott holmikat.

Ha ennyi idősen a gyermek még mindig nem hoz összefüggésbe két tárgyat egymással, csak egy tárggyal tud játszani, kettővel nem igazán tud mit kezdeni, akkor olyan játékokat is kitalálhatunk, amiben két tárggyal kopogunk neki. Például egy tálhoz kanalat ütögetve ritmust dobolunk egy mondókához, dalhoz, mint a „Kipp-kopp, kopogok, találd ki, hogy ki vagyok!” egyszerű dalocskára.

A bepakolás gyakorlására alkalmas a fürdető játékokat a kádba dobálni fürdés előtt. A kicsit ölbe véve akár segíteni is tudunk neki abban, hogy a tárgy elengedésével az belekerüljön a kádba. Amikor ez már nagyszerűen megy, akkor a kád mellől felvett játékokat segítsünk neki a vízbe dobni. A fürdetés mindennapi tevékenység, a játékszerek mennyiségének növelésével is lehet a gyakorlást támogatni. Előbb-utóbb rákap a gyermek a dobásra, és akkor a kád helyett már a kisebb átmérőjű tárolókkal lehet folytatni a gyakorlást.

Amennyiben a fenti játék sem hoz változást, és a gyermek gyakorlatilag egyszerre csak egy tárggyal foglalja le magát általában, vagy nem rakodik ki-be a tárólóból, akkor érdemes ennek a hátterét szakemberrel megvizsgáltatni – a védőnővel, házigyermekorvossal konzultálva, egyeztetve.

Egészséges gyermek 15 hónaposan

•  A szavak lassan átveszik a gagyogás helyét.
• Körülbelül száz szót ért meg, ebbe olyan kifejezések is értendők, mint például: Ints pát!
• Megérti az egyszerűbb, felé irányuló kéréseket, tiltásokat is, képes eleget tenni azoknak.
• Néhány gyakran előforduló tárgyra, jelenségre következetesen ugyanazt a megnevezést (esetleg csak szótöredéket) használja: pl. a kutya vau-vau, az étkezés nyam-nyam, a labda lehet csak la.
• Rájön, hogy a szavakkal fel tudja kelteni a felnőtt érdeklődését, és rá tudja venni bizonyos cselekvésekre.

15 és 18 hónapos kor között

Az egyre halványuló, majd eltűnő gagyogás helyét hangutánzó szavak, általuk használt megnevezések (protoszavak, lásd a kilenc-tizenkét hónapos kornál) és a felnőttek által is használt szavak vegyesen veszik át. Jellemző a másfél évhez közeledő babára, hogy egy-egy szóval teljes mondatot fejez ki ( pl. a baba által kimondott „ajtó” szó nemcsak magát az ajtót jelöli, hanem az ahhoz kapcsolódó egész gondolatot: becsukódott az ajtó, vagy ki akarok menni az ajtón, esetleg áll valaki az ajtóban).

Nem csak az fontos, hogy eleget beszéljünk a gyermekhez, de az is, hogy hogyan beszélünk hozzá. Az adott helyzetre legjellemzőbb szavakat kell hangsúlyoznunk, lehetőleg egyszerűen, például: „Elhozhatod majd a macidat is a kocsiba!” helyett „A macit is hozd!” Csak akkor használjunk összetett mondatokat, mikor biztosak vagyunk benne, hogy a gyermek az egyszerűeket megérti.

Ha azt tapasztaljuk, hogy az általa kimondott szó (pl. „eszi” vagy „enni”) mögött nem csak az adott szó jelentése húzódik meg, akkor a teljes gondolatot mondjuk ki (pl. Szeretnél már enni? Meg akarod etetni a babádat? Sütit szeretnél enni?). A gyermek erre egyértelmű jelzéssel, igennel vagy nemmel tud reagálni, így járulunk hozzá a nemsokára esedékes mondatalkotás fejlődéséhez.

A kisdedek beszédfejlődése többféleképpen is bekövetkezhet. Vannak, akik bár láthatóan mindent értenek, mégsem mondanak egy szót sem. Mások élénken gesztikulálnak, megértetik magukat környezetükkel, de szavakat nem mondanak. Megint mások szótöredékekkel, általában az első szótag kimondásával mindent ki is mondanak, amit tudnak. A fentiek mind a természetes fejlődéshez tartoznak, és az, hogy melyik úton halad a kisded, több külső és belső tényező együttes összefüggésén múlik. Amennyiben mégis felmerül, hogy egy gyermek beszédértése és/vagy beszéde nem fejlődik az életkornak megfelelően, forduljunk szakemberhez – szintén a védőnővel, házi gyermekorvossal konzultálva.

Egészséges gyermek 15 hónaposan

• Fennáll vagy fokozódik az elválástól való szorongás, ezt nevezzük szeparációs félelemnek.
• Magától ölelgeti, szeretgeti szüleit.
• Szavak nélkül is egyértelműen kifejezi, ha valamit szeretne vagy nem szeretne, anélkül hogy sírna.
• Megérti az egyszerűbb tiltásokat (pl. Nem szabad!), és képes azoknak eleget tenni.
• Kérem-köszönöm játékot játszik az anyjával vagy más, őt rendszeresen gondozó személlyel.
• Tárgyakra mutogatva másokat is bevon a játékába.

15 és 18 hónapos kor között

Örül a közös játékoknak, esetleg már kezdeményezi is azokat. Megismétel olyan mozdulatokat, grimaszokat, melyeket a szülők mosollyal, nevetéssel jutalmaznak. A korábban félelemmel megélt távolság az anya és a gyermek között (szeparációs félelem) csak lassan oldódik, idegen felnőttekkel, ritkán látott családtagokkal szemben még mindig tartózkodó. Megjelenik az egyszerű cselekvések utánzása, pl. fakanállal kavargat, törölget, vagy éppen kiráz valamit.

 

Minél több tapasztalatot szerez, annál gazdagabban éli meg önmagát és a világot. Azonban szüksége van arra is, hogy kevés, de következetesen betartott természetes korlátot állítsunk elé. Jelöljük ki a játékterét a lakásban, biztosítsuk a gyerekszoba berendezéseit úgy, hogy a gyermek kellő szabadsággal, de veszélyek nélkül mozoghasson. Ha valamit megengedünk neki, azt mindig engedjük meg, de ha valamit tiltunk, akkor azt is következetesen tegyük. És lehetőleg ne a gyermek előtt beszéljük meg ezeket a dolgokat. Ha valamit egyszer megengedünk, máskor meg tiltunk, akkor a gyermek nem tudja, mit is szeretnénk tőle, bizonytalanná válik.

Az önállóságban is fontos előrelépni, igyekezzünk minél több lehetőséget adni a kisdednek, hogy valamit önállóan megtehessen, például: evés, ivás, játékok dobozból kivétele, helyre rakása. Ez nem egyszerűen a mi kényelmünket szolgálja, hanem azt az örömöt adja a gyermeknek, hogy meg tudja csinálni, amit szeretne, így épül a pozitív énképe. Ugyanígy az öltözködésben: ha a kicsi még nem is tud egy ruhadarabot önállóan felhúzni, ne dugjuk mi a kezét a kabát ujjába, hanem várjuk meg, míg odanyújtja. Ez eleinte több, később szinte semennyi plusz időt nem vesz igénybe, ezért kezdetben kicsivel több időt kell számolnunk az öltözködésre.

Játsszunk vele kérem-köszönöm és leejtem-felveszem játékot, valamint folytassunk halandzsa-párbeszédeket. Ebben a korszakban a „Hol van a…?” és a „Mi ez?” játékok is nagyon érdekesek.

A közös játék mellett a fürdetés jó alkalom arra, hogy például a testrészei nevét elmondjuk (most megtörüljük a fejedet, a nyakadat, válladat stb.), ezzel segítjük a testkép kialakulását, közben lehetőséget adunk arra, hogy a gyermek mutasson rá, hol kell még megtörölni.

Ha meg tudjuk különböztetni, helyesen tudjuk értelmezni a gyermek jelzéseit, állapotváltozásait (fájdalom, éhség, kapcsolati igény), és jól időzítve reagálunk érzelmi szükségleteire, akkor időben megnyugtatjuk őt. Amennyiben nem jól érzékeljük a valódi szükségleteit, és nem tudjuk azokat a megfelelő időben kielégíteni, akkor a gyermek bizonytalanná válik, nem tudja biztosan, hogy leadott jelzése megértésre talál-e, és hogy akkor és azt kapja-e, amire szüksége van. A beszéd indulásával esély kínálkozik a változtatásra, hiszen új és új jelzések jelennek meg a gyermek és a felnőtt közötti kommunikációban. Mutassuk ki nyíltan a baba felé pozitív érzelmeinket, mosolyogjunk sokat, és amikor kellő biztonságélménnyel nyugodttá válik, bátorítsuk a környezet felfedezésére. 

Egészséges gyermek 15 hónaposan

• Darab kenyérbe, piskótába beleharap, letépi a falatot, és rágva fogyasztja.
• Étkezéskor kétkanalas módszer segítségével már el tud fogyasztani pár falatot kanalazva.
• Iváskor egyre kevesebb megy mellé, igyekszik az ivás után letenni a poharat.
• Öltözködésnél már gyakran kérés nélkül is együttműködik.
• Próbál egyedül vetkőzni (zoknit, sapkát, cipőt vagy kesztyűt levenni).
• Tisztálkodásnál igyekszik magát megmosni, megfésülni, a fogkefével fogmosáshoz hasonlító mozdulatokat is végez.

15 és 18 hónapos kor között

Valószínű, hogy ekkorra már minden gyermek naponta legalább egyszer kap darabos ételt, főzeléket hozzátáplálásként. Néhány kicsi már minden étkezésnél főzelékkel, pépes étellel, darabos harapnivalóval és folyadékkal csillapítja éhségét. Vannak gyerekek, akiket kifejezetten érdekel az étkezés, a kézzel evés vagy az eszközhasználat, és van akit ez nem annyira köt le, inkább minél előbb, gyorsabban és hatékonyabban szeretnék megkapni a táplálékot. Azonban érdemes minden gyermek esetében a lehetőséget felkínálni, vagyis legyen alkalma kipróbálni a kanalat, a kézzel falatozást, a pohárból ivást. A kicsik ügyességétől, kitartásától, és a mi meggyőződésünktől függ, hogy milyen hatékonyan sajátítják el az önálló étkezést.

 

A kétkanalas módszer nagyon jó az önkiszolgálás megtanulására, de nem könnyű jól csinálni. Akkor megy a leggördülékenyebben, ha a tányér még nem elérhető a kicsi számára, de van ételmaradék a kanalán, ami nem esik vagy csöpög le róla. Etessük a gyermeket a saját tempója szerint, majd ahogyan telítődik a pici gyomra, biztosan hosszabb idő telik el egy-egy falat között. A legtöbbször az tapasztalható, hogy ilyenkor veszik a szájukba a saját kanalukat. Próbálják a tányérba is belerakni, de addig, amíg a tányérból nem fogyott el legalább a kétharmada, a tányér távol tartásával érdemes ezt megakadályozni. Amikor már kevesebb van benne, akkor ő is beleérintheti és nyalogathatja a kanalát. Egyre ügyesebbek lesznek a mozdulatai. Amikor már gyakorlottan teszi a tányérba és viszi a szájához a kanalat, meg lehet neki engedni, hogy korábban beszálljon a kanalazásba.

Másképp kell nyelni azt az ételt, amit már nem folyadékként, vagy folyékony, turmixolt, pépes állapotban kap a gyermek. A nyelés az apró félrenyelésektől a köhögésen keresztül a fulladásos állapotig terjedhet. Amennyiben a gyermek gyakran tapasztal és él át ilyen helyzetet a darabos ételtől, elutasíthatja azt, de előfordulhat, hogy elfogadja, de a félrenyelések fokozódnak. Ilyenkor a szülők általában visszatérnek a pépes főzelékekhez, pedig jobb lenne, ha megoldanák, hogy a darabos étel fogyasztása biztonságos legyen. Például a bevezetésnél vagy visszatérésnél ne rejtsünk a főzelékbe más darabos ételt! A kicsi a kanálról bekapja a láthatóan számára könnyen fogyasztható főzeléket, és hirtelen egy szilárd ételdarabot is megérez a szájában. Ekkor szinte garantált az öklendezés.

A darabos ételt látható, egész, harapható falatokkal kezdjük kínálni a picinek, hogy felkészülhessen a harapással a rágásra. Ne kis darabot adjunk a szájába, hanem hagyjuk, hogy a kicsi harapjon falatot! Ha túl nagyot akar bekapni, a fogással tudjuk szabályozni a harapás nagyságát. Ha a gyermek egyedül akarja tartani az ételt, akkorát adjunk neki, hogy a markából ne lógjon ki túl hosszú darab (pl. kiflivégből), vagy tegyünk rá csomagolást (pl. alufóliával tekerjük körbe, és hajtsuk ki a szélét körben az ételen, hogy csak addig tudja bekapni).

Soha ne adjunk a gyermeknek más tevékenység végzése közben darabos ételt, falatot! A kicsi üljön, és arra figyeljen, amit csinál (közben ne játsszon, ne menjen a tévé, stb.).

A csőrös pohár átmeneti megoldás az utazás, máshova látogatás idejére, hogy ne érje baleset a gyermeket. A baba érdekében már rögtön az elejétől pohárból érdemes tanítani az ivást. A pohár legyen vastagfalú, hogy bírja a használatot, átlátszó, hogy a kicsi is, mi is lássuk a tartalmát. A legtöbb kisgyerek élvezi, ha azt csinálhatja, amit a nagyok. Kezdetben csak segítséggel tud inni, majd amikor már rutinra tett szert, akkor egyre nagyobb önállóságot kaphat, de ez még később alakul.

Minden önkiszolgálásnál a kisded önállósodási kedve fog megjelenni. Az öltözködést egyik gyermek sem kedveli, de igyekeznek együttműködni közben. Vetkőzni annál inkább szeretnek! Amit a gyermek lehúzhat magáról, azt valószínűleg meg is fogja próbálni lehúzni.

Saját magáról, a testéről is nagyon sok tapasztalatot szerez a gondozási helyzetekben, és ekkor már igyekszik ebben is önállósulni. Eszközt használ, így a fésűt a hajához illeszti, szájába dugja a fogkeféjét, szivaccsal csutakolja a pocakját. Természetesen az igazi fésülést, a fogmosást még sokáig a mi dolgunk elvégezni rajtuk.

Nagymozgás

Egészséges gyermek 15 hónaposan

• Önállóan, kapaszkodás nélkül feláll.
• Önállóan, kapaszkodás nélkül jár.
• Jó egyensúllyal ül, ülve játszik.
•  Medvejárást láthatunk, tenyerén és talpán támaszkodik, így változtat helyet.
• Felnőtt méretű bútorokra, lépcsőre felmászik.

15 és 18 hónapos kor között

A gyermek egyensúlyérzéke tovább fejlődik, mozgáskoordinációja finomodik, és ez az állásra is hatással van. Ilyenkor már feláll a földről kapaszkodás nélkül, és stabilan megáll hosszú ideig. Megtanulja álló helyzetből a földön lévő játékot megszerezni. Eleinte úgy csinálja, hogy egyik kezével megkapaszkodik egy bútorba és lehajol a játékért, amikor ügyesebb lesz, akkor már a szoba közepén kapaszkodás nélkül is lehajol vagy leguggol, és innen feláll. Sokan szeretnek guggoló helyzetben játszani is. Az állásegyensúly fejlődését mutatja az is, hogy a labdát képes állva eldobni, anélkül, hogy elesne. A dobás után még általában ellép valamilyen irányba, hogy visszanyerje stabil helyzetét. A labdarúgást is próbálja utánozni, de miután nem képes még egy lábon megállni, inkább gyalogolva nekimegy, és így löki tovább a labdát.

Ez az az életkor, amikor még a leglassabban fejlődő babák is elkezdenek önállóan járni. Az új helyzetek vagy a sietség bizonytalansághoz, esetleg eséshez vezethet. A gyermek óvatos, de folyamatosan kísérletezik a mozgással. Végeláthatatlanul és fáradhatatlanul gyakorolja, amit már tud, és próbálgatja számára új körülmények között a járást, például egyenetlen talajon, dimbes-dombos terepen. A járás már elég biztonságos ahhoz, hogy a kezében vinni tudjon valamit. Hozza-viszi a játékokat, cipekedik, rámol egyik helyről a másikra. Ha van olyan játék, amit járás közben húzni vagy tolni lehet, előszeretettel játszik ezekkel is. Eközben gyakran oldalazva lépeget, vagy akár hátrafelé is néhányat.

Másfél éves korára azt figyelhetjük meg a járásban, hogy a gyermek már hosszabbakat lép, mint amikor elkezdett menni. A járás alapja sem olyan széles már, azaz nem áll és lépeget akkora terpeszben, mint korábban, lábait közelebb teszi egymáshoz. Nagyon aranyos látvány, amikor a gyermek sietni próbál. Futni még nem képes másfél évesen, de lépéseit szaporázza, és ezáltal gyorsabban halad. Mozgása ilyenkor esetlenebbé, keszekuszábbá válik, mert még nem tud ehhez a gyors tempóhoz gördülékenyen alkalmazkodni. Karjaival egyensúlyoz, kicsit billeg, és nehezen tartja az egyenes haladási irányt.

Ebben az életkorban már tudja használni a műanyag motort, és előszeretettel hajtja a lábával. Ugyan három vagy négy kereke van, de azért számára ez viszonylag instabil, meg kell tanulnia rajta egyensúlyozni haladás közben. A kormányzás is új feladat, izgalmas kihívás. Van kisgyermek, aki egy-másfél éves kora körül ráérez a gyors haladás örömére, és le sem akar szállni a motorról, mások csak később fogják örömüket lelni benne. Fontos a motor megfelelő mérete, a gyermek egész talpának le kell érnie a talajra, hogy jól tudja hajtani és fékezni, valamint könnyen egyensúlyban tudja tartani magát. Nekünk is könnyebbség egy-egy séta alkalmával, hogy a motorral gyorsabban haladunk a gyermekkel, és nagyobb távot tudunk megtenni babakocsi nélkül. Az utcán azonban nagyon kell vigyázni ebben az életkorban: ügyelnünk kell arra, hogy ne kerüljenek tőlünk olyan messzire, ahol nem tudjuk őket pár lépéssel utolérni, ha nem állnak meg a sarkon, vagy autókihajtóknál. Lejtős utcákon fordítsunk különösen nagy odafigyelést a gyermekre, ne engedjük egyedül elindulni!

Amikor a gyermek megtanul járni, először csak a lakásban, később a szabadban is gyakorolja új tudományát. Mozgékonyságától, személyiségétől és lehetőségeitől függ, hogy a járás milyen hamar válik stabillá, és mikor lehet vele gyalog is elindulni egy-egy rövidebb sétára. A gyerekek egy része fáradhatatlanul „rohan”, mások gyakran ölbe vagy babakocsiba kéredzkednek. A levegőzés során már ne végig a babakocsiban üljön a gyermek, hanem legyenek a sétának olyan állomásai, ahol kiszállhat és járkálhat. Így lesz lehetősége egyre nagyobb távokat gyalogolni, és különféle talajokon begyakorolni a járást: földön, füvön, homokon, havon. A nyári időszakokat érdemes kihasználni arra, hogy a gyermek rengeteg tapasztalatot szerezzen az egész testfelületével. Nagy melegben, árnyékos helyen elég, ha egy pelus van rajta, és fedezze fel bátran a természet adta lehetőségeket. Homokozzon, pancsoljon, érje a bőrét langyos szellő, csiklandozza puha fű, lépegessen homokban, kavicsokon. A különféle talajokon való járás erősíti a talpizmait, ez segíti az egészséges lábfej kialakulását.

Ősszel és tavasszal érdemes vízhatlan felszerelést beszerezni, mert ha tud is járni a gyermek, sokat esik még, szeret négykézláb mászkálni és ülve játszani. Nagy élvezet ősszel a lehullott falevelekben járkálni, gesztenyét és diót gyűjteni a kisvödörbe. Tavasszal a puha talaj, friss fű, rengeteg virág hoz új tapasztalatokat. Télen jól felöltözve lehet a hóban hemperegni, a havat lapátolni, gyúrni, szórni. A hóban járás nehéz, erősíti az izmokat, fejleszti a járásügyességet. A szánkózás is közös élmény lehet már, ebben az életkorban szívesen húzatják magukat szánkón, és a felnőtt ölében ülve van, aki már a lecsúszást is élvezi. A nagy sebesség még ijesztő lehet számára, ezért lankásabb lejtőkön próbáljuk, és ha ekkor is félni kezd, ne erőltessük még.

Finommozgás

Egészséges gyermek 15 hónaposan 

• Az ujjak és a csukló jól mozog.
• Szeret egy kezébe több apró tárgyat begyűjteni.
• A ceruzát marokra fogja, szívesen firkál.
• Kemény lapú könyvet lapoz.
• A gurított labdát már meg tudja fogni, egy kisebb labdát egy kézzel el tud dobni.

15 és 18 hónapos kor között

Már sokféle tárgyat, játékot próbál egyre kisebb résekbe, lyukakba belerakni, begyömöszölni. A pontosan illeszkedő formák helyre tétele nehéz, de már megoldható feladat ebben a korban. Az egyszerű formákat is kezdik felismerni, beazonosítják a helyüket, de olykor még hosszas próbálkozás, míg a helyükre forgatják. A tárgyakat méretük és formájuk szerint is csoportosítani kezdik.

Már nagyon sokféleképpen játszik a játékokkal, tárgyakkal, és fontos tényező ennek hátterében, hogy a két kezét ügyesen használja együtt. Már nemcsak úgy tud együttműködni a két kéz, hogy ugyanazt csinálják, hanem eltérő mozdulatokat is tud velük végezni. Ilyen például, amikor két tárgyat úgy hoz összefüggésbe, hogy egyikből a másikba áttölti a homokot, vizet, a kisebb kavicsokat. Bonyolultabb, kétkezes tevékenység az is, amikor a csokit, túrószeletet vagy sajtot már ő akarja, és tudja is kibontani. A felnőttek tevékenységeinek utánzása során is egyre többféle tárggyal ügyeskedik, próbálkozik, gyakorol. Például törölget a konyhában talált ronggyal, kavar a fakanállal az edényekben, kalapál és csavarozni próbál a megkaparintott szerszámmal, utánozza a telefonálást, stb. Egyre ügyesebb a lapozásban is, próbálkozik a vékony lapú könyvekkel, újságokkal.

Miután a pakolgatás, a tárgyak hurcolása, mindenféle helyre való begyömöszölése az egyik legfontosabb tevékenysége a gyermeknek ebben a korban, a konnektorokat biztonságosan zárjuk le. Ugyanis előbb-utóbb minden gyermek talál egy olyan vékony tárgyat, amit megpróbál bedugni a konnektor lyukaiba.

Az öntögetést rendíthetetlenül gyakorolja, ezért nyáron a kerti homokozóba tegyünk többféle edénykét, pohárkát, és hagyjuk, hogy a száraz homokkal, nagy melegben akár vízzel gyakorolják a merítés és az öntés mozdulatait – a játszótérre is magunkkal vihetünk edénykéket. Néha még melléönti, de ha fürdéskor ráérősen engedjük pancsolni, akkor a vízben minden nap szívesen gyakorolni fogja ezt. A virágok, kerti növények öntözésében is lelkesen segítenek, ha van kis műanyag öntözőkannájuk, amit ők is elbírnak.

Ami a játékokat illeti, egyszerű formaberakók a megfelelők, melyeken egyszínű a háttér, és van rajtuk néhány nagy, könnyen felismerhető figura, például állatok vagy járművek. Emellett olyan egyszerű játékok, melyeknek valamilyen módon nyitható részük van, és az ajtó/tető nyitását-csukását követően lehet ki- és bepakolni. Nem csak boltokban megvehető játékokról van szó, az otthon lévő masszívabb fedeles dobozok (fém tápszeresdobozok, fedeles tégelyek, kartondobozok) is alkalmasak err – remek kétkezes tevékenység ezek kinyitása, becsukása, a doboz tartamának megszerzése, és ismételt telepakolása. Ha még érdekesebbé, szebbé és tartósabbá akarjuk tenni őket, akkor színes, öntapadós fóliával bevonhatjuk a dobozokat. Néhány műanyag tetővel ellátott doboz tetején különféle nagyságú és alakú lyukat vághatunk, így a kicsi ezeken keresztül próbálgathatja, gyakorolhatja, hogy melyikbe férnek bele a kis labdái, a fapöckök, a színes korongok, a képes kártyák vagy a kölesgolyó.