A logopédiai foglalkozásokról…
Szeptember az óvodákban nem csak az évkezdésről szól, ez az óvodai logopédiai szűrések időszaka is, amikor a logopédus szakemberek felmérik a gyermekek képességeit, beszéd- és nyelvi fejlettségét. A logopédiai szűréseket követően, amennyiben szükséges, a szakemberek javaslatára veszik kezdetüket a logopédiai foglalkozások. A szülőkben sokszor felmerül a kérdés, vajon mi történik ezeken a foglalkozásokon, mikor zajlanak, nem zavarják-e a gyermek kialakult napi/heti rendjét? Egyéni vagy csoportos foglalkozás keretében történnek? Mennyi ideig tart egy-egy alkalom? Milyen rendszerességgel találkoznak a gyermekek a logopédusokkal? Ilyen és ehhez hasonló tisztázandó kérdésekkel találkoznak az óvodákban és iskolákban dolgozó logopédusok.
A fenti kérdések jelzik, hogy mennyire fontos a szülők és a szakemberek közötti kommunikáció, a rendszeres és kölcsönös tájékoztatás, együttműködés, amely a bizalom és a munka eredményességének az alapja.
Mind a szülők, mind pedig a gyermekekkel foglalkozó szakemberek célja az, hogy kialakuljon a gyermek tiszta beszéde, mely a verbális kommunikációt alapozza meg.
Mi is történik egy logopédiai foglalkozás során?
A logopédus külön helyiségben tartja a foglalkozásokat a fejlesztés jellegétől függően egyéni vagy csoportos keretek között.
A logopédiai foglalkozásokon a gyermek problémájától függően sokféle tevékenység történhet, néhány példa illusztrálja, egyes gyermekek esetében milyen módszereket alkalmaz a logopédus.
A logopédus és a gyermekek együtt leülnek egy nagyobb tükör elé, ahol egymást és saját magukat nézve olyan szájmozgásokat gyakorolnak, amelyeket a gyermekek hétköznapi életben kevésbé használunk, ám ezek a gyakorlatok izmosítják és ügyesítik az ajkukat, illetve a nyelvüket.
Annak érdekében, hogy a logopédus kérésének megfelelően megformáljanak egy olyan hangot, amire eddig nem voltak képesek, a különböző módszerek és segédeszközök tárának csak a logopédus kreativitása szabhat határt pl. zizivel, ropival, fogvájóval, és gyertyával gyakorolnak.
A gyerekek figyelmétől, életkorától, gyakorlottságától függően kb. 10 percnyi bevezető ülőhelyzetet követően testhelyzetet váltanak és előre meghatározott mozgásokat kezdenek végezni a rendelkezésükre álló térben. Előfordulhat, hogy a szobában nincs elegendő hely mozogni, de felállva is lehet végezni pl. egyensúlygyakorlatokat. Ahol elegendő hely van hozzá, ott lehet ugrálni, bukfencezni is.
A lényeg, hogy a gyerekek aktívan mozogjanak néhány percet - úgy, hogy közben meghatározott hangokra kell figyelniük: ha a felnőtt pl. ’s’ hangot mond, a sárga párnára ugranak páros lábbal, ha ’sz’ hangot mond, akkora szürke párnára.
A gyerekek általában nem egyetlen hangot ejtenek hibásan, hanem egész hangcsoportokat. A foglalkozás során az artikulációs mozgásügyesítést és az akusztikus figyelmi feladatokat követően egy már megtanult hang helyes ejtésének gyakorlása következik könnyebb vagy nehezebb módon. Pl. a ’k’ hang gyakorlásának könnyebb módja az, ha szótagokat, esetleg szavakat mondanak a gyerekek a logopédus után. Ha ezt labdadobással egybekötötten végzik, több más funkciót is gyakorolnak: a figyelem megosztását a hangadás és a labda elkapása között, vagy a ritmusos munkálkodást (hiszen a beszéd indítása és a labda indítása ugyanakkor történik).
Ha ennél gyakorlottabb a gyermek, a már tanult hanggal önállóan szavakat kell gyűjtenie, mondatokat alkotnia, verset tanulnia.
A logopédus a foglalkozást teljes körűen koordinálja: pl. amíg az egyik gyermek aktívan dolgozik a beszédén, addig a többiek "ellenőrizhetik őt". Vonalakat húzva, korongokat kirakva megszámolják, hogy ki hány szót gyűjtött.
Másik megoldásként az előzetes megbeszélésnek megfelelően papír-ceruza feladatot végeznek - pl. annak érdekében, hogy a helyes ceruzafogást gyakorolják - míg a társuk versel.
Ha a nevelési/tanév elején kezdődött a munka, a téli szünet idejére már verselhetnek otthon a gyerekek: azzal a tudatossággal, hogy helyesen ejtsék a versben a megtanult hangjaikat. Otthon is használhatnak bizonyos szavakat helyesen: aki ’r’hangot tanul, mindig agyonberregtetheti pl. a "rrrrendben", "kérrrem" szavakat. Az otthoni gyakorló feladatok erről tájékoztatják a szülőket.
A logopédus szándéka az, hogy a helyesen kialakított hangok a spontán beszédben is használatba kerüljenek. A beszélgetések, színezések, ugrándozások, tehát a foglalkozás egésze ennek érdekében történik.
Szülőként természetesen nem kell, hogy szakmailag felkészültek legyünk, azonban ügyeljünk a logopédus és a szülő közötti folyamatos kommunikációra. A logopédiai füzet alapján nyomon követhető, hogy hol jár a gyermek a fejlődésben, hogyan és milyen mértékben támogathatja a család a beszéd változását, és a személyes megbeszélések is nagyon fontosak.
A legfontosabb, hogy türelemmel és megértéssel forduljunk gyermekünk felé, valamint egyenrangú partnerként tekintsünk a logopédusra, hiszen az ő célja is csak úgy, mint a szülőké az, hogy a gyermek elsajátítsa a hangok helyes kiejtését és későbbi életében ne adódjanak beszéd- és kiejtésbeli nehézségei.
Fung Emília (logopédus) cikke alapján szerkesztette Béres Boglárka
