Perinatális (neonatális) intenzív centrumok
A magzat egészséges fejlődésének és problémamentes megszületésének elősegítése a várandósság alatti vizsgálatokkal kezdődik. A szűrővizsgálatok mind arra irányulnak, hogy feltárják azokat az esetleges elváltozásokat az anyában, melyek hatással vannak a magzat fejlődésére, illetve hogy feltárja az esetleges magzati elváltozásokat. A kötelező szűrővizsgálatokon túl számos választható vizsgálat is elérhető a kismamák számára. A várandósság alatt felismert anyai és magzati betegségek, elváltozások, rendellenességek meghatározhatják azt, hogy az anya hol, melyik intézményben fogja megszülni gyermekét. Vannak betegségek, melyek nem indokolnak intenzív újszülöttellátást, ilyen lehet egy gyógyszeresen jól karban tartott anyai magas vérnyomás, vagy diétázó, normál vércukorszintű gesztációs diabétesz (terhességi cukorbetegség). Bizonyos anyai és magzati elváltozások, betegségek esetén már a várandósgondozás is speciális intézményben történik. Ilyen lehet az inzulinfüggő diabétesz, az anyai vér-, illetve fertőző betegségek. Ha a várandósgondozás során olyan magzati elváltozásra derül fény, mely intenzív ellátást tesz szükségessé, mindenképpen olyan szülészeti intézményt válasszunk, ahol ez megvalósulhat. Ezeket az osztályokat perinatális intenzív centrumnak (PIC), vagy neonatális intenzív centrumnak (NIC) nevezik, ezek egymás szinonimái. Itt nemcsak a szülés körüli időszakban kialakult kórállapotokkal, betegségekkel küzdő kis betegeket látják el, hanem azokat is, akiknek fejlődési rendellenességük, a szülés előtti időszakban kialakult fertőző betegségük van, vagy a szülés alatt keletkezett kórállapot. Ezek a centrumok speciális intenzív osztályok, ahol a felszereltség és a szakemberek speciális képzettsége lehetővé teszi, hogy a kis betegek lehetőleg maradványtünetek nélkül kerüljenek haza.
Természetesen mindenki egészséges és zökkenőmentes várandósságot és szülést szeretne, a szülés mégis beindul néha a 37. várandóssági hét előtt. Ilyenkor, ha lehetőség van rá, egyenesen olyan szülészeti intézményt keressünk fel, ahol van PIC/NIC. Ezért minden kismamának érdemes tájékozódnia a várandósság alatt, hogy hol vannak ilyen centrumok. Koraszülés beindulásakor a kórházba érkezést követően megkezdődik a versenyfutás az idővel, a cél, hogy a baba minél tovább a pocakban maradjon. Először is, megpróbálják leállítani a fájást. Ha nem fájással indul be a koraszülés, hanem elfolyik a magzatvíz, akkor is lehet még idő, ez nem jelent feltétlenül szülést. Az anya kap antibiotikumot, valamint szteroidot, ami a magzati tüdő érését, valamint a szövődmények megelőzését segíti elő. Ezek akkor tudják kifejteni jótékony hatásukat, ha a beadásuk és a baba megszületése között legalább 48 óra eltelik.
Ha megszületik a kisbaba, onnantól pedig az a cél, hogy saját maga, egyedül, gépek nélkül tudjon lélegezni. Létezik egy speciális légzéstámogatási technika, melynek alkalmazására ma már jó néhány PIC-ben fel vannak készülve. Az eljárás rövid neve cPAP (angol rövidítés: continuous positive airway pressure), melynek a lényege, hogy nyomástámogatással segíti a léghólyagok nyitva maradását. Mivel a kicsi magától veszi a levegőt, nincs gépi lélegeztetés, így sokkal kevesebb a tüdőkárosodás.
A szülők jelenléte és támogatása elengedhetetlen, szerencsére, ha lassan is, de terjed az a szemlélet, hogy mindenkinek az a legjobb, ha a szülő a gyermek mellett van. Minden újszülöttnek a legjobb táplálék az anyatej, ez igaz a koraszülöttekre is. Az anyatej az első napokban nagyon kevés, de pont fedezi a kicsi szükségleteit. Megfelelő fejéssel a tej mennyisége arra a szintre növelhető, amennyi fedezi az egyre erősödő kisbaba igényét. Ha egy koraszülött anyatejet kap, sokkal ritkábban fordulnak elő egyes bélbetegségek, mintha tápszert kapna. Az anyatejes táplálás mellett nagyon fontos, hogy a bőrkontaktus meglegyen a szülőkkel, hiszen ennek pozitív hatása van a család pszichéjére, a baba életfunkcióira, a kötődésre és az anya tejelválasztására. Szerencsére ma már minden koraszülöttel, újszülöttel foglalkozó intézményben engedik a bőrkontaktus létrejöttét, alkalmazását.
A koraszülött babákat akkor engedik ki a kórházból, ha az életfunkciói stabilak, a súlygyarapodásuk megindult, és jól lélegeznek. Ez általában a 34. hét körül történik. (Ma már nem olyan szigorúak a hazaadás szabályai.) Ha a baba jól van, nem feltétlenül számít a kora vagy a súlya.
Az intenzív centrumok feladata nemcsak a koraszülött vagy beteg újszülöttek ellátása, hanem az életkori sajátosságokból adódó szövődmények szűrése és kezelése. A gyermeket aktuális állapotának megfelelően hívják vissza kontrollvizsgálatra. Ilyenkor a fizikális vizsgálatokon túl neurológiai és fejlődéspszichológiai, valamint érzékszervi vizsgálatokat végeznek. A vizsgálat végzői szükség esetén terápiás javaslatot tesznek. Az utógondozásban, nyomon követésben nagy szerepe van az alapellátásban dolgozó házi gyermekorvosoknak, védőnőknek, mivel sokszor napi kapcsolatban állnak az érintett családokkal, így közvetlen közelről kísérik figyelemmel a gyermek fejlődését.
Kardos Robertina
területi és iskola védőnő, csoportvezető, oktató védőnő
