Alkalmazkodás, gondolkodás

Egészséges gyermek 6 hónaposan

• A játékot egyik kezéből a másikba átveszi.
• Az elejtett tárgyat visszaveszi a kezébe.
• Kukucs játéknál leveszi a fejére borított kendőt.

6 és 9 hónapos kor között

A hat hónapos csecsemő a tárgyak egyik kézből a másikba való áthelyezésével utat nyit annak a lehetőségnek, hogy mindkét kezében egyszerre tartson meg egy-egy tárgyat. A tárgyakat eddig úgy hozta összefüggésbe, hogy az egyik rögzített volt, a másikat ő mozgatta, mint amikor például a csörgővel dobolt a talajon. A két kézben tartott tárgyakat egyszerre lehet mozgatni, és így alkalmat adnak más összefüggések felfedezésére is. Bővül az ismerete a tárgyak tulajdonságairól, így válogat a kínálatból tapasztalata és emlékezete szerint.

A babák elkezdik megtanulni, hogy a tárgyak akkor is léteznek, ha nem érzékelik (látják, hallják, tapintják) őket – ezt nevezzük tárgyállandóságnak. Ezt a folyamatot támogatja a hangok forrásának keresgélése, a kukucs játék kezdeti akciói, amikor még a felnőtt irányítja és mozgatja a kendőt és a játékot. A hatodik hónaptól fog a baba érdeklődni a leejtett tárgyak, a részben elrejtett játékok iránt, és gyakorlásának eredményeként kilenc hónaposan már nem lesz akadály lerántani kedvencéről a kendőt. Vagyis ha látta az elrejtés folyamatát, akkor tudja, hogy a tárgy a kendő alatt rejtőzik, és ha leveszi a kendőt, ott találja a tárgyat. A kukucs játékot nagyon szeretik a babák, akár a mi, akár az ő arcukat takarjuk el, akár valamelyik játékáról „rántjuk le a leplet”.

Elkezdik utánozni a felnőttek egyszerű mozdulatait, ami egy gyors és hatékony tanulási forma.

Kétféle igényt kell ebben az időszakban kielégítenünk: az egyik, hogy a baba elmélyülten és önállóan tudjon felfedezni, játszani, a másik, hogy tanulási folyamatát a velünk való játék felgyorsítsa. A kettő közötti egyensúlyt persze kihívás kialakítani és megtartani, hiszen a babának hol erre, hol arra van igénye.

Fontos a játékok változatossága: általuk tanulják meg különféle kategóriákba sorolni a tárgyakat, felfedezni, megérezni, megkülönböztetni tapintásukat, formájukat, hangjukat, illatukat stb.

Jó kiegészíteni az áruházak műanyag játékeszköz-kínálatát az otthon fellelt tárgyakkal. A vászondarabkát lehet szopogatni, a fém kistálat és a fakanalat egymáshoz is lehet ütögetni, a kiürült ásványvizes palackok is felhasználhatók: tehetünk beléjük marék lencsét, kukoricát, sárgaborsót stb., ezek érdekes hangot adnak.

Az tárgyak közötti összefüggéseket olyan eszközökkel tudják próbálgatni, melyek között szerepelnek üregesek is, mint például kis tálkák, poharak stb. Ezekbe ekkor még véletlenszerűen kerülnek bele a kisebb tárgyak: vagy úgy, hogy a két kezében lévőket ütögetni akarja és azok egybecsúsznak, vagy úgy, hogy véletlenszerűen beleesnek. A válogatásnál ezt is vegyük figyelembe. Arra is figyeljünk, hogy ne vegye körül túl sok játék a babát: öt-hat játék elég a közelében. Inkább pár nap után cseréljünk ki egy-egy játékot, hogy megtapasztalhassa annak is a formáját, tapintását, hangját.

A közös játék a tárgyra irányuló közös figyelemmel kezdődik. Az utánzás az egymásra hangolt játék közben jön létre, és a felnőttől érkező megerősítés a jutalom. A baba így gyorsabban birtokba tudja venni a világot.

Ha azt vesszük észre, hogy az elejtett játékoknak nem néz utána, nem próbálja meg visszaszerezni azokat, akkor ez annak a jele is lehet, hogy a tárgyak a cselekvés során nem maradnak még meg a baba emlékezetében. Ha elejti, eltűnik, megszűnik létezni számára a tárgy. Ilyenkor segítenünk kell neki: mutassuk meg újra a leejtett játékot, de ne úgy, hogy a kezébe adjuk, hanem például a csörgőt ott csörgessük meg, ahová esett, és segítsünk neki odafordulni is, hogy észrevegye újra a játékot. Nem kell elterelni a figyelmét egy másik érdekes eszközzel, a gyakorláskor mindig egy tárggyal játsszunk. Ez a gyakorlás néha hosszabb időbe telik, napokba, akár pár hétbe is. Ha néhány hét után sincs változás, akkor kérjük ki a védőnő, orvos tanácsát.