Egészséges gyermek 6 hónaposan

• A szociális mosolyt már nem csak a közvetlen családtagokkal gyakorolja.
• Hangadása változatos, egyre inkább csak az anyanyelvének megfelelő hangokból áll.
• Létrejönnek kölcsönös figyelmi helyzetek szülő és gyerek között.
• A baba biztosan fordítja fejét a látóterébe lépő felé, megjelennek az ún. üdvözlő hangok.
• Már felfigyel a saját nevére.
• A legtöbb esetben megnyugszik, ha szólnak, beszélnek hozzá.

6 és 9 hónapos kor között

A minden tekintetben színes gőgicsélést egyre inkább a gagyogás váltja fel. Nemcsak egyszerűen az anyanyelvre jellemző hangok válnak tisztábbá, felismerhetőbbé, hanem a felnőtt beszédet utánozva az anyanyelvihez hasonló hangokat mond. Ezek már nem egyszerűen a szájszervek próbálgatásai, hanem hangzásukat tekintve a valódi közlés „előhírnökei”. Jellemzőek a hátul képzett hangok (k, g), az ajakhangok (p, b), az elöl képzettek (t, d), esetleg a sziszegő, susogó hangok. A baba egyre tudatosabban rendezi össze ezeket a hangokat (pl. papapa, kekeke, tötö), és úgy tűnik, mintha maga is beszélne. A baba hallási figyelme érik, ennek jele például, hogy a hallótávolságba lépő szülők, testvérek felé fordítja a fejét, és valamilyen egyszerű hangadással (pl. höhö) üdvözli őket, örömét heves rugdalódzás és mosoly is sokszor kíséri. De ekkor jelennek meg a környezet számára is látható módon a negatív érzelmek: harag, undor stb.

A síró baba, ha sírása heves is, könnyebben megnyugtatható, ha megszólítjuk, beszélünk hozzá.

Ilyenkor érdekes megfigyelni az újabb és újabb hangadási formákat, különösen a szótagokat. Erősítsük meg ezeket a babában azzal, hogy utánozzuk azokat. Így a kicsi észreveszi, hogy az új hanggal, hangokkal hatást tudott gyakorolni ránk, és ez ösztönzi őt a további használatában. Ez a most kialakuló kölcsönösség az egészséges kommunikáció alapjává válik.

Bár a szavak megértése csak kilenc hónapos kor körül kezdődik, „halandzsanyelven” már rendszeres párbeszéd alakulhat ki közöttünk.

Már nem pusztán önkéntelenül ad hangot a kiságyban, amikor meglát bennünket, ez a „köszönés” személyesen nekünk szól. Erre a köszönésre mindenképpen válaszoljunk, ezáltal elindítva a párbeszédet.

A most induló beszédértést akkor segíthetjük a leghatékonyabban, ha figyeljük, hogy a kicsi pillantása mely tárgyakon időzik, és megnevezzük azokat, anélkül hogy az adott szót mondatba foglalnánk, így a baba figyelme a szótagokról (gagyogásról) a következő nyelvi építőelemre, a szóra fog irányulni. Ha már biztosan tud ülni, ölünkbe ültetve olyan helyzeteket hozhatunk létre, ahol már nem pusztán egymásra figyelünk, hanem közösen egy tárgyat fogunk, szemlélünk. Ilyenkor kevés szóval, inkább néhány kiemelt tulajdonság megemlítésével jellemezzük a tárgyat! Csak olyan szavak kerüljenek elő, melyek konkrét, a környezetben található tárgyakra vonatkoznak, melyeket tapintással, szaglással, „harapással” ki is tud próbálni a baba. Biztos ülés esetén a lovagoltató játékok is jó lehetőséget kínálnak, itt a beszédhez kapcsolt együttes, ritmikus mozgás lesz a közös figyelem tárgya. A nyugtalan gyermekek esetében minden ritmikusan ismétlődő mozdulatnak megnyugtató hatása van.

Amennyiben a baba gőgicsélése egyre monotonabb lesz, vagy a mennyisége erősen csökken, akkor szükséges fül-orr-gégész segítségét kérni, mivel ez hallássérülés jele lehet.

A gagyogást serkentheti minden direkt, a babának szóló éneklés, verselés, főként, ha a kicsi közben látja is az arcunkat.

A figyelmetlen, vagy hamar elterelődő figyelmű babákat úgy ösztönözhetjük, hogy a közösen megvizsgálni kívánt (lehetőleg kellemes, természetes tapintású) tárgyat a babához érintjük, megsimogatjuk vele (arcának mind a két oldalát, a karját válltól kézfejig), esetleg énekelve vagy ritmusos versikét, mondókát mondva lassan távolítjuk, és figyeljük, meddig figyel rá. Ha sikerült a közös figyelmi helyzetet létrehozni, néhány lényeges szóval figyelmébe ajánljuk a tárgyat (pl.: Simogat a baba, ugye, milyen finom, puha?). Amikor már elveszti a tárggyal való kontaktust, ne erőltessük tovább, pihentessük egy kicsit, és később ismételjük meg, így közben pihen az idegrendszere.

A figyelmetlen babák számára különösen hasznos, ha rendszeres, meghatározott ideje van a közös figyelmi helyzeteknek, például minden ébredés után, vagy mielőtt levegőzni indulunk. Így szinte a biológiai ritmus részévé válik a kívánt tevékenység, és a gyermek már előre felkészül arra, hogy mi következik: érzékeit készenlétbe helyezi, és mikor a közös nézegetés a szokott időben meg is történik, boldog megnyugvással veti bele magát a tevékenységbe, és elmélyültebben figyel esetleg hosszabb ideig is egy tárgyra.