Egészséges gyermek 6 hónaposan

• Mosolyogva vagy nevetve élvezi a felnőttel a közös játékot (például a kukucs játéknál).
• Élvezi a hangadást, hosszasan játszik a saját hangjával, hang-párbeszédbe bevonható.
• A mozdulattal kísért hívást megérti (pl. a „Gyere” szólításra és intésre teste, karja felénk lendül).

6 és 9 hónapos kor között

Ebben az időszakban a tárggyal való közös játék, tevékenység az, amire figyelnünk kell. Sokat kell közösen játszani, de néha magára is kell hagyni, hogy egyedül fedezzen fel tárgyakat, dolgokat. Amikor a kicsi elégedett, és kiegyensúlyozott érzelmi állapotban van, akkor fő érdeklődése és tevékenysége a felfedező játék, és nincs különösebb szüksége ránk. Ha valami felzaklatja, akkor abbahagyja a játékot, és biztonságot keres nálunk. Nyugtalansága megnyilvánulhat sírásban, vagy akár a számára kedves személy követésében is.

Kezd kialakulni a gyermek énje, a saját magáról mint cselekvő személyről alkotott képe. Még szüksége van a biztonságot nyújtó másik személyre, de már egyedül is uralni tudja mozdulatait, szándékát is akár. Ennek a kettősségnek az eredménye, hogy a kisgyermekek kb. hét-tizenegy hónapos kor körül elkezdenek tartózkodni az idegen személyektől, megtanulnak félni.

Játsszunk sok-sok közös játékot gyermekünkkel! Az édesapákkal való játék is fontos: részint mert ők másképp közelednek a gyermekhez, részint azért, mert minél többféle kapcsolatban van a pici, annál többféle társas helyzetet van lehetősége megtanulni. Jó játék a csiklandozás, de a földön hasalva közösen ütögetni a padlót ugyanolyan jó móka. Apa hazaérkezése után van még egy kis idő a közös együttlétre.

Utánozzuk a baba mozdulatait, hogy egyrészt észrevegye ezt, másrészt pedig ő is elkezdje átvenni, utánozni a mi mozdulatainkat. Például ha a kicsi püföl egy dobozt, üssünk rá mi is párat. Előbb talán csodálkozni fog, de később ő is újra püfölni kezdi. És ha ezt többször is eljátsszuk, akkor egy jó kis püfölő-párbeszéd alakulhat ki közöttünk.

A mindennapi tevékenységek során a „kérem-köszönöm” játék jó lehetőség arra, hogy hét-nyolc hónapos baba a tárgyra irányuló figyelmet gyakorolja. Rámutatunk egy számára érdekes tárgyra, és azt mondjuk: Kérem! Finoman el is vesszük tőle a tárgyat, azt mondva: Add ide, én is megnézem. A pici először valószínűleg nem akarja elengedni a tárgyat, de csak próbálkozzunk kitartóan addig, míg sikerrel nem járunk. Ekkor egy pillanatig – és valóban csak egy pillanatig – tartsuk el a baba kezétől az érdeklődés tárgyát, de szinte azonnal adjuk is vissza neki, és mondjuk: Köszönöm. Fontos, hogy a baba meggyőződjön arról: a tárgyat nem veszíti el, hanem visszakapja! Pár alkalom után már ő maga fogja nyújtani a tárgyat, így kezdeményezve a közös játékot.

Mutassunk rá érdekes, de távolabb lévő tárgyakra, és azután közelebb húzva azt, mutassuk be a gyermeknek. Beszéljünk róla, próbálgassuk, mit lehet vele tenni, majd nyújtsuk oda a babának. Így tanulja meg tőlünk megérteni, majd alkalmazni a rámutatást.

Vannak olyan csecsemők, akik kevesebb társas helyzetet kívánnak, igényelnek, mint kortársaik. A kevesebb, de jó minőségű társas, közös figyelem is megfelelő. Azonban, ha erre a kicsi egyáltalán nem nyitott, vagy egyenesen elkerüli ezeket a kezdeményezéseket, akkor segítségre van szüksége. Amennyiben a fentebb említett helyzetekkel sem provokálható ki a közös figyelem, akkor érdemes az ennek hátterében húzódó okokat megkeresni. Lehetséges, hogy nem érti ezeket az összefüggéseket, vagy nem érti és éli meg ennek örömteliségét. Kérjük ki a védőnő, gyermekorvos tanácsát.