Egészséges gyermek 6 hónaposan

• Egyértelműen felismeri és várja az étkezést.
• Anyamellből vagy cumisüvegből könnyedén táplálkozik.
• Az ajak- és nyelv még együtt mozog.
• Cumisüvegből történő ivásnál ráfog az üvegre.
• A kisebb tárgyakat, például falatkákat, morzsákat észreveszi, markolássza.
• Gondozási műveletek közben játszik az eszközökkel (pelenka, krémesdoboz, mosdókesztyű, -szivacs).
• Pelenkázásnál segít, emeli, tartja a lábát.

6 és 9 hónapos kor között

Az önkiszolgálás alapjaival már féléves kora előtt megismertettük a babát a gondozási műveletek során. A baba gondozása ugyanis nem pusztán a fizikai szükségleteinek ellátását jelentette, hanem egyúttal azt is, hogy a gyermek megismerte a testét, az arról alkotott képe fokozatosan elkezdett kialakulni. A gondozási műveletek során folyamatos kölcsönösségzajlik közöttünk, melynek során megtanulunk reagálni a kicsi jelzéseire, ő pedig megtanulja, hogy szükségleteit mi ki tudjuk elégíteni. Képes jelezni kellemetlen, rossz érzéseit csakúgy, mint elégedettségét, és ez mindkettőnk számára tanulási folyamat. Ha kialakul a fizikai biztonságérzet, és ezen keresztül az érzelmi biztonság, akkor a gyermek egyre magabiztosabban fogja jelezni szükségleteit, és az önállóságra való igényét is. Ha a kezdetektől fogva érzékenyen figyeltünk és reagáltunk a kicsi jelzéseire, akkor nem jelent gondot, hogy engedjük beleszólni a gondozás menetébe, a szükségletei kielégítésének módjába. Az önállóság és az önkiszolgálás fejlődésének alapja tehát, ha a gyermek a kezdetektől aktív résztvevője a gondozásnak (nem csak passzív befogadója).

A száj körüli izomzat megerősödését féléves kor előtt a szopás biztosítja, ezt követően azonban új, különböző mozgásokat kell a gyermeknek megtanulnia a nyelvével, az ajkaival és a rágóizmaival.A szilárd ételek bevezetése nemcsak a táplálás kiegészítése és az önálló étkezés kialakítása miatt fontos, hanem a hangadások és a beszédfejlődés szempontjából is. A szopás és a cumisüveg kizárólagos használata olyan nyelvmozgásokat és szájtartást erősít meg féléves kor után, ami befolyással lehet a későbbi hangképzésre. Ezért fontos, hogy a szilárd ételek fokozatosan bevezetésre kerüljenek, és a baba elkezdje tanulni a harapást, a rágást, valamint elsajátítsa a kanállal való etetés és a pohárból történő ivás technikáit.Nyelvével egyre biztosabban és pontosabban tudja a falatot vagy a kortyot a torka felé továbbítani. Még előfordul, hogy az étel vagy ital melléfolyik, de érezhetően napról napra tisztábban lesz etethető. Kialakulhat ízlése, de ez még idővel változni fog. Fontos, hogy ne adjuk fel az új ízek kóstoltatását a picivel, mert idő kell az új ízek megismeréséhez, elfogadásához.

A keskeny és hosszúkás fejű, viszonylag lapos kanállal a legkönnyebb megtanulni enni. Ha ilyet találunk, érdemes mindjárt kettőt venni, hogy később, a „kétkanalas” fázisban legyen elég belőle. Nem kell teletömni a gyermek száját, a tanulás időszakában nem a gyorsaság a lényeg, hanem az, hogy a baba megtanuljon bánni a szájában lévő falattal.

A szilárd ételt ölben ülve, felügyelet mellett próbálhatja harapdálni, elcsócsálni. Ha nem tud még ülni, a háta lehet kissé hátradöntött helyzetben megtámasztva, de a fejét tartsuk függőlegesen, hogy a falat ne csússzon hátra. Apró, puha falatkákat (főtt sárgarépa, karfiol, tejfölös kenyér stb.) kínálhatunk neki tányéron, amiket megpróbálhat felcsippenteni, a szájába tenni és elmajszolni. Ajánlott olyasmivel próbálkozni, aminek az ízét már ismeri a gyermek.

Az ivást tanácsos már a kezdetektől pohárból bevezetni, ennek peremére a pici ügyesen megtanulja rázárni ajkait. A kis méretű, kifelé hajló peremű pohár a megfelelő, ami lehetőleg átlátszó legyen, hogy mi is és a gyermek is lássa benne a folyadékot. Ha üvegpoharat használunk, az mindenképp legyen vastag falú, hogy el ne haraphassa a kicsi. Az ivást kezdetben egy-egy korttyal kell kezdeni, csak később tanulnak meg folyamatosan inni. Ha cumisüvegből is kap még táplálékot, akkor fokozatosan engedjük önállóan megtartani az üveget, és egyedül inni. A csőrös poharak a séták, utazások alkalmával praktikusak és jól használhatók, de otthon inkább a pohárból ivást gyakoroltassuk.

Koraszülött vagy méhen belül sérült gyermekeknél a lassabb súlygyarapodás miatt rákényszerülhetünk, hogy valamilyen módon a megfelelő mennyiségű táplálékot juttassuk a gyermek szervezetébe. A „táplálási kényszer” gyakran az új ételek bevezetésének, az önálló étkezés kialakításának a gátja lehet azzal, hogy a „legalább egyen valamit” biztonságát választjuk az új ételek bevezetésének nehézsége helyett.

Az új élelmiszerek bevezetésekor nemcsak azok összetételételének és ízének a megválasztása lényeges a baba szempontjából, hanem az étel állaga és sűrűsége is fontos szempont. A különböző élelmiszerek elfogyasztása különböző feladat elé állítja a gyermeket, akinek más és más rágási-nyelési stratégiát kell ilyenkor megtanulnia, alkalmaznia. A koraszülött, kissé éretlenebb babáknál ez a tanulási folyamat is nehezebben alakulhat, kérjünk tanácsot ilyen esetben védőnőnktől.

Ha nehezebben táplálkozik a baba, igyekezzünk megtalálni, hogy melyik ízű és állagú ételt fogyasztja szívesen. Egyszerre csak egy ízzel és egyféle állagú étel bevezetésével próbálkozzunk, és ha megtaláltuk, akkor egy ideig tartsunk ki mellette, akár 4-5 napig, hogy próbálgassa, szokja a kicsi. Ezt követően vagy csak az étel ízét (pl. különböző reszelt gyümölcsök), vagy csak az állagát (pl. tört vagy apróra darabolt krumpli) változtassuk, hogy ne kelljen kétféle új dologgal megbirkóznia egyszerre.