Testi fejlődés és mozgás

Nagymozgás

Egészséges gyermek 4 hónaposan 

• Szimmetrikusan fekszik, támaszkodik.
• A hátáról mindkét irányban az oldalára tud fordulni.
• Hason fekve fejét 60-90 fokban megemeli, és meg is tartja, alkarjaira támaszkodik.
• A körülötte lévő játékért hol egyik, hol másik kezével egyformán nyúl.

4 és 6 hónapos kor között

A csecsemőkori primitív reflexeket (pl. keresőreflex, fogóreflex, járóreflex, szopóreflex) már nem láthatjuk, és nem tudjuk kiváltani ettől az életkori szakasztól kezdve, ezzel párhuzamosan azonban a felegyenesedési reakciók, valamint a fej- és törzskontroll erőteljes fejlődése tapasztalható.

figyelhetjük meg, öt-hat hónaposan a baba felhúzza a lábait, megfogja a lábfejét, és a szájába is veszi azokat. A fejét is képes a hátán fekve előre felemelni, ezt főként akkor figyelhetjük meg, amikor felé nyúlunk, hogy felvegyük. Már tudja a szituációból és gesztusokból, hogy mi fog történni, és nem kell a feje alá nyúlnunk, ő maga emeli előre és tarja meg. Hason fekve stabilan és szimmetrikusan támaszkodik, kezdetben az alkarján, később nyújtott könyökkel, tenyértámaszban. Ilyenkor egész mellkasát magasra emeli, fejét függőlegesen tartja és könnyedén forgatja.

Négy hónapos életkorra megtanul egyik testhelyzetből a másikba kerülni: hátáról az oldalára fordul. Van olyan kisgyermek, aki felhúzza a térdeit, és törzsével kissé összegömbölyödve gurul az oldalára. Van, aki a lábát talpra támasztja, és így nyomja át magát oldalt fekvésbe. Az oldalt fekvés instabilabb, mint a hason vagy háton fekvés, mivel az alátámasztási felület kisebb, és a súlypont is magasabbra kerül. A csecsemő a lábaival támasztja magát, és szívesen játszik is az oldalán fekve. Hat hónapos korra várhatjuk, hogy a baba forogni kezdjen. Változó, hogy hasról hátra vagy hátról hasra sikerül-e neki először. Az a baba, akit többnyire a hátán fekve tartanak, nagy valószínűséggel előbb tanul meg hátról hasra megfordulni. Amelyik baba jobban szeret hason fekve játszani, innen fog feltehetően először a hátára fordulni. A forgás már nagyon összetett mozgássor, feltételezi a fej, a vállöv, a törzs és a végtagok összehangolt mozgását. Gyakorlással a forgás egyre gördülékenyebbé, finomabban szabályozottá válik, a csecsemő képes lesz megállítani a mozgássort egy-egy ponton. Nagy előrelépés a baba életében, hogy ő maga tudja megválasztani a testhelyzetét, és az adott testhelyzetben eltöltött időt is ő szabályozza. Ismét egy lépés az önállósodás felé. Az ide-oda forgolódással általában el is mozdul a helyéről. Ez kezdetben még nem tudatos helyváltoztatás, de a számára rendelkezésre álló területnek így mindig újabb részét fedezheti fel. Egy idő után rájön, hogy ha egymás után többször átfordul, gurulva eljuthat a kiszemelt helyre, megszerezheti a kinézett játékot.

 

A kiságy a forgáshoz, a guruláshoz túl kevés helyet biztosít, így négy hónapos kor után az alvásidőn kívüli időszakot máshol töltse a gyermek. Nagymozgásainak fejlődését az serkenti, ha körülötte minél nagyobb szabad terület van, ez fogja arra ösztönözni, hogy az elejtett, elgurult, távolabb lévő játékok után forduljon, próbálja azokat elérni. Hat hónapos kor előtt a kiságy matracának magasságát is lejjebb kell állítani, mert van olyan kisgyerek, aki ebben az életkorban már hason felnyúl a rács szélére, vagy négykézlábra áll és így éri el.

Forgás közben, amíg gyakorlatlan az új mozgásban, előfordul, hogy a feje lekoppan a hasról hátra fordulásnál, de szerencsére itt még olyan kicsi a távolság, hogy nem sérti meg magát. Miután a baba az újonnan megtanult mozgásokat egyre többet gyakorolja és csiszolgatja, ez a későbbiekben már nem fordul elő, megtanul vigyázni magára. A felegyenesedés minden egyes fokozatán újra kell majd tanulnia az egyensúlyozást, a támaszkodást, a fej megtartását boruláskor, tehát önmaga megóvását. Ebben úgy segíthetjük, ha nem oldjuk meg helyette a nehéz helyzeteket, de biztonságos környezetet teremtünk (nem engedjük kőre, éles sarkok közelébe, törékeny felületekhez), vagy veszély esetén ha szükséges, beavatkozunk.

A szabad mozgás nagyon fontos a baba egészséges fejlődése szempontjából. Lényeges ebben az életkorban, hogy izomzata megerősödjön, ízületei fokozatosan és a gyermek által szabályozottan terhelődjenek, koordinációja a gyakorlás révén finomodjon. Így alakul ki a megfelelő testtartás, és így fejlődik a harmonikus és biztonságos mozgás. Ne ültessük naphosszat az etetőszékben vagy gyermek autósülésben – a gerinc esetleges túlterhelése miatt nem jó, ha a baba nem vízszintesen, hanem tartósan feltámasztva fekszik, félig ül. A babakocsiban se ültessék naphosszat. Ezekben az eszközökben nem tudja maga megválasztani testhelyzetét, nem önállósodik sem a hely-, sem a helyzetváltoztató mozgásokban. Ez nemcsak mozgásfejlődésére lesz hatással, hanem megismerő tevékenységeinek alakulására is.

Előfordulhatnak szokatlan, a szülőket sokszor megijesztő mozgások. Háton fekve például a heves, koordinálatlan csapkodás a karral, erőteljes rugdosás a lábbal, kopogás a sarokkal a földön, kéz- és lábfejtekergetés. A hason fekvő gyermekeknél a „repülőzés”, azaz úgy emeli fejét és mellkasát, hogy nem támaszkodik le, karjait hátracsapja és a levegőbe emeli, néha az alsó végtagokat is felemeli. Ezek valóban lehetnek izomtónus-eltérés vagy mozgásfejlődésbeli probléma jelei, de önmagukban, ha semmi másban nem látunk eltérést, akkor nem feltétlenül kórosak, minden kisgyermek mozgásfejlődésében előfordulhatnak szokatlan tartások, mozgások. Figyelemfelhívó az, ha mindig ez a tartás, mozgás jellemző a babára. Kérjük ki a védőnő, orvos véleményét.

Finommozgás

Egészséges gyermek 4 hónaposan 

• Kezeit összehozza a középvonalban.
• A középvonalban lévő tárgy után nyúl.
• A nyúlást, fogást és elengedést egyformán végzi mindkét kezével.
• Nemcsak a saját kezét, hanem az abban lévő tárgyat is próbálja a szájába tenni.

4 és 6 hónapos kor között

A gerinc kontrollált tartása mellett a csecsemő a végtagjait is egyre inkább tudatosan kezdi használni, egyre finomabban mozgatja karjait, kezeit és ujjait, valamint a lábait is. A gerinc, a törzs stabil helyzete befolyásolja a karok működését. Így a testtartás, a felegyenesedés hatással van a finommozgásokra, a szem és kéz összehangolt működésének, fejlődésére. A stabil, felegyenesedett testhelyzet abból a szempontból is fontos, hogy a gyermek a körülötte lévő világ látható és hallható dolgait könnyen meg tudja tapasztalni, vagyis a fejével vagy egész testével arrafelé tudjon fordulni, ami őt érdekli. A szegényes mozgástapasztalattal rendelkező gyermek nemcsak saját testével, hanem a teret kitöltő tárgyakkal kapcsolatban is kevesebb ismeretet szerez.

A négy hónapos baba a fellógatott játéktárgyakat ütögeti, karjainak mozdulatát igyekszik finomítani. A tárgyak felé nyúl, megfogja, rájuk néz, és szájába veszi azokat. Amit elejt, az még egyelőre „elvész” számára, de ha a talajon a mellette lévő játékba beleakadnak az ujjai, akkor megfogja és felemeli. Gyakran már oda is fordul megnézni, mit talált, így látható, hogy néha oldalukon fekve is játszanak. Hat hónapos életkorban a csecsemő egyre ügyesebben, célszerűbben bánik a kezeivel. Már csak egyik kezével nyúl a tárgyakért, az így megtartott dolgokat a másik kezével ütögeti és ráfog. A tárgyakat megtanulja átadni egyik kezéből a másikba, szemével követi is ezt a mozgást. A fogás-elengedés gyakorlásának élvezetes játéka ez a baba számára. A játékokat marokra fogja. Elengedésnél gyakorolja az ujjai tudatos nyitását. A hangot adó játékokat rázogatja, de más módon is elkezdi megfigyelni a tárgyak hangját, például mikor különböző dolgokhoz ütögeti, földhöz csapkodja őket. A tárgyakat szívesen ejti a földre bármilyen helyzetben, ugyanebből a célból. A nem túl messzire eső tárgy után néz, ha eléri, megpróbálja visszaszerezni. Kezeivel tárgy nélkül is szeret ebben a korban dobolni, paskolni. Észreveszi az egészen apró dolgokat is, mint a szöszök, morzsák, és a markolászás mozdulataival próbálja azokat is megszerezni.

Idővel már nem lesz szükség arra, hogy a gyermek kiságyában vagy játszóhelyén lógassuk, felkötözzük a játékait. A leeső, elguruló játékok serkentik a babát a nagymozgások gyakorlására (utána kell fordulni), és a finommozgások ügyesítésére (fel kell venni a talajról). A kisméretű csecsemőjátékok mellett legyenek nagyobb méretű, de könnyű tárgyak is, mint például a strandlabda, pöttyös labda, lufi, nagyobb textil játék vagy plüss állatfigura, hogy ezeket kezeivel és lábaival egyszerre tartsa, és így kis „zsonglőrként” játszhasson velük. Ha elejti, ezek egy kicsit el is gurulnak tőle, hadd forduljon, forogjon vagy kússzon utána. A másfél, két literes kiürült üdítős flakon is nagy kedvenc, főként ha néhány bab- vagy rizsszemet is teszünk bele, hogy hangja is legyen.

Amikor a csecsemő elkezd egyre ügyesebben bánni a kezével, akkor a tárgy alakja, súlya, állaga, felületének tapintása mind-mind elengedhetetlen információ a számára. Ha nem tanul meg jól érzékelni,nem fogja tudni a mozdulatait pontosan megtervezni és hatékonyan kivitelezni.

Jó, ha a gyermek játékai között vannak minél többféle anyagból készült játékok (műanyag, gumi, fa, fém, különféle textilek). Amennyiben az anyagi helyzetünk nem engedi meg, hogy többféle csecsemőjátékot vegyünk, keressünk az otthon fellelhető háztartási eszközök között. Fontos, hogy biztonságosak legyenek: ne legyen letörhető apró része, ne legyen túl keskeny és hosszúkás, ne legyenek éles sarkai, és ne legyen túl nehéz sem. Emellett azonban biztosítsák a többféle tapintási érzést a gyermek számára. Előkerülhetnek a konyhából kis tálkák, ezek lehetnek fémből, fából, műanyagból. Jó játék egy karkötő, ez lehet a legkülönfélébb anyagú, de mindenképp egy darabból formázott, nehogy kis darabka/gyöngy letörjön róla. A textileknek is számtalan színe, mintája és anyaga van, kisméretű kendőket lehet szabni egy használt konyharuhából, törölközőből (max. 25 × 25 cm nagyságú legyen, hogy ne tekeredjen rá a gyermekre). Egyszerű kis textillabda is készíthető használaton kívüli zoknikból, gyűrjük bele egyiket a másikba, és kössük el a szárát. Hangot adó játékokat is könnyen lehet készíteni különféle tégelyekből, flakonokból és dobozokból, melyek nem törékenyek és jól záródó tetejük, kupakjuk van. Ezekbe tehetünk különféle terméseket (rizs, borsó, bab), színes gyöngyöket, sót, homokot vagy kavicsokat. Egy egész hangszerkészlet előállhat!