Egészséges gyermek 4 hónaposan 

• A hangra figyelő magatartással válaszol.
• A hang irányába fordítja szemét vagy fejét.
• Dallamos hangra fokozottabban figyel, hangadásának már többször van dallama.
• Egyértelműen megkülönbözteti szülei hangját másokétól.

4 és 6 hónapos kor között

Ekkorra a baba hallása tulajdonképpen leginkább minőségében változik. Folyamatosan gyakorolva egyre biztosabban tud különbséget tenni ismerős, és számára ismeretlen személyek hangjai között. A környezete zajait is kezdi megtanulni, és felfigyel egy-egy számára fontos eseményre, mint például édesapa vagy a testvér(ek) hazaérkezésére. Elkezd a zaj irányába mozogni, megnézi, mi történik. Hat hónapos koráig ezt fokozatosan gyakorolja, így tanulja a tárgyak állandóságát is. Az a baba fogja keresni a hang forrását, aki tudja, hogy a dolgok anélkül is léteznek, hogy ő látná. Először az oldalról jövő hangokat tudja keresni. A nagymozgások fejlődésével, a test stabilizálásával egyre ügyesebben tudja majd forgatni a fejét, anélkül hogy felborulna. Ez is szükséges ahhoz, hogy más irányba, pl. felfelé is keressen. Hátrafordulni később fog tudni, ahhoz nagyon biztos egyensúlyra van szüksége.

Megnyugszik az éneklésre, dúdolásra, majd ahogy halad az idő, egyre jobban kedveli is a dalokat. Hangadásaiban is megfigyelhetővé válik egy kis dallamosság. A családtagok hangját hat hónapos korára felismeri, és nemcsak a megnyugtatásban segít neki, hanem a többiek beszélgetését is tudja így rövid ideig követni.

A baba körüli gondozás meglehetősen „zajos” esemény. Hangja van a popsitörlő zacskójának, mikor kinyitjuk, a víz csobog a kádban, mikor fürdetéshez készülünk, csörömpölés hallatszik a konyhából étkezés előtt. Ezeknek a hangoknak jelentésük van a baba életében, segítségükkel sok mindent megtanul a kisbaba. Ébredéskor minden esetben szólítsuk meg, mielőtt meglátna minket, hogy keresni kezdje, ki szól hozzá, és az a személy honnan érkezik. Továbbra is nagyon fontos előre jelezni, elmondani a picinek mindent, ami történni fog vele. Ha a baba bármi hangjától megretten, ne felejtsük el megmutatni neki, mi volt az, ami a hangot adta. Ugyanígy a számára kedves hangok forrását is mutassuk meg neki. Ha így teszünk, a szavak jelentését is segítjük megtanulni a babának.

Gyakran szokták azt mondani az édesanyák, hogy „nincs jó hangom”, ezért inkább bekapcsolják a rádiót vagy a lejátszót. Ez is nagyon fontos, de a mi éneklésünk, és a család többi tagjának az énekhangja adja azt az emberi többletet, ami hozzásegíti a babát a hanglejtés meghallásához, megéléséhez. Az anya, apa hangja nem pótolható semmilyen géppel. Az ő hangjukól hallja, tanulja a baba az érzelmeket.

A nem vagy nem jól halló babák is többnyire gőgicsélnek, hangot adnak, sikítoznak. Nagyjából hathetes kor után az anyai visszajelzések mentén a jól halló babák sírása differenciálódni kezd, és a négy alap-síráshang (fájdalom, éhség, diszkomfortérzés [kellemetlen érzés, pl. csípős, pisis, kakis pelenka], társas igény) számunkra már értelmezhető, négy hónaposan pedig idegenek is pontosan meg tudják különböztetni.

Amennyiben a baba nem hall minket vagy a saját hangját, akkor ez a differenciálási képesség nem jön létre, a baba sírása monoton és fejhangú, vagy torokból „gépiesen” hangzó lesz. Ugyanez az oka a gőgicsélés, gagyogás elmaradásának, és annak, amikor a gagyogás ugyan nem marad el, de dallama nem színesedik, és nem jelennek meg újabb és újabb hangzók a baba készletében. Ezek mindenképp figyelemfelhívó jelek, melyek szakszerű kivizsgálást igényelnek! Minél korábbi időszakban kap segítséget a baba a hallás javításában, annál inkább tudja követni vagy megközelíteni az egészséges érési és fejlődési menetet.