Szocializáció

 Egészséges gyermek 2 hónaposan

• Visszagőgicsél, ha beszélnek hozzá.
• Mosolyra mosollyal válaszol (azaz nyugodt állapotban visszamosolyog, ha mi rámosolygunk).

2 és 4 hónapos kor között

A két hónapos csöppség mosollyal reagál, ha kedvesen, mosolyogva beszélnek hozzá, és lebiggyed szája, ha keményebb szavakat hall. Figyelmét ez idő alatt a másik személy hosszasan leköti. Három hónapos kor körül egyre többször megfigyelhető az is, hogy azért kurjongat és mosolyog, hogy rá figyeljünk, és együtt lehessen velünk. Fokozatosan jön rá arra, hogy a kommunikáció hatalom, hangjával odahívhat, és mosolyával igyekszik ott is tartani bennünket. A mosoly arra is szolgál, hogy társaságban legyen, illetve minél tovább velünk maradjon. Mindemellett kialakul benne az az igény is, hogy figyeljen valamire, és eközben ne zavarják. Egyedül lenni is meg kell tanulnia a kicsinek, hogy később is elviselje a magányos helyzeteket. Ebben nagyon különbözőek a csecsemők. Van, aki sok időt tölt nézelődéssel, a tárgyak érintgetésével, mocorgással, és van, aki nagyobb igényt tart az óvó ölelésre, a mi társaságunkra. Azonban minden babának szüksége van arra, hogy óvó tekintetek mellett, de egyedül próbálgassa képességeit. A négy hónapos babák szívesen vesznek részt hang-párbeszédekben, tanulva a beszélgetés alapjait: amíg beszélsz, figyelek, azután én mondom.

A csiklandozás, dögönyözés nevetést vált ki belőlük, szeretik ezeket a közös játékokat.

A csecsemőknek egyaránt szükségük van a biztonságra és szabadságra ahhoz, hogy jól és kiegyensúlyozottan fejlődjön személyiségük, bontakozzon ki egyéniségük. Nem könnyű feladat egyensúlyt találni a dajkálás, ölben tartás, és a távolság, a baba személyének tiszteletben tartása között. A pici babák szeretnek ölben lenni, mert az biztonságot nyújt számukra, de nem mindig, nem folyton vágynak erre ők sem. Beszéljünk hozzá, kérdezzünk tőle! (Mondd, mi a baj? Hozzak neked tiszta pelust? [Közben simogassuk a babát a pelenkájánál.] Éhes vagy? [Dörzsöljük meg a hasát.] Vagy csak vegyelek fel? Jössz hozzám? [Tegyünk hívogató mozdulatot a kezünkkel.]) Ez nem felesleges dolog akkor sem, ha ezt a kicsi még nem érti. A babák még nem a szavak szintjén kommunikálnak ugyan, de átérzik a beszédnek azon elemeit, mint a dallam és az érzelem – az odafordulás, érintés nyelvén ők is értenek, és ezek fontosak számukra. Ezáltal is érezheti törődésünket, hogy fontos nekünk, érdekel bennünket, mi történik vele.

Vannak olyan helyzetek, amikor az édesanyát jobban megviseli a várandósság, a szülés, vagy az otthoni felelősség súlya. Ha úgy érezzük, hogy nem értjük gyermekünk jelzéseit, nem szívesen vagyunk vele, nem örömmel gondozzuk, vagy összecsapnak a fejünk fölött a hullámok, ne szégyelljünk segítséget kérni akár a környezetünktől, akár a védőnőtől vagy más szakemberektől.