Az
öröm kis sikkantásokat, egyéb hangokat csal
elő a kisbabából. Mikor egyedül van, hasonló aktivitást vált ki saját hangja
is. Két hónaposan még nem érzékeli pontosan, hogy ő az, aki a hangot adja, de
tetszik neki, így újra és újra megfeszíti hangszálait, és levegőt présel a
torkán át. Megunhatatlan játék ez a
saját testével. Ekkor a sírást már az esetek többségében abbahagyja a hangunkra,
és figyelni kezd. Ahogy tanulja a hangok jelentését, fokozatosan már nem minden
hangos és hirtelen zajra rezzen össze. Tehát ez a változás egy tanulási
folyamat első lépcsője, mely során a gyermekek megtanulják figyelmen kívül
hagyni a számukra jelentéktelen, életüket nem befolyásoló zajokat, és elkezdenek
figyelni a fontos hangokra, mint a becézgetésre, éneklésre, kedves zenéjükre,
dalocskájukra. Mindemellett ekkor még nem tudják, hogy a tárgyak akkor is
vannak, amikor nem látják azokat, ezért a hang forrását még nem keresik,
szemüket, fejüket általában a zaj irányába fordíthatják, de nem mindig. A négy
hónapos kisbaba megkülönbözteti édesanyja (gondozója) hangját másokétól. A
legfontosabb személyeken keresztül tanulja hallani a dallamot és a hangzók közötti
különbséget. Ebben az életkorban még a magas hangok a figyelemfelkeltőbbek a
számára, de már a mélyebb, férfi hangokat is el tudja különíteni, és figyel a
beszélőre.
Ebben az időszakban nagyon fontos lesz a babákkal
folytatott beszélgetés. Az emberi hang a legérdekesebb és a legfontosabb a
picik számára, nem csak a hallás fejlődése szempontjából. Nincs szükség
különleges zajok keltésére, de a baba körüli eseményeket mindig hanggal jelezzük
előre. Ez azért lényeges, hogy a figyelmi készültségüket fokozzuk. Szólítsuk
meg, mielőtt megjelenünk a kiságya mellett, hívjuk fel a figyelmét a
csengetésre, ha valaki érkezik, a víz csobogására, mert fürödni fog, stb. Pelenkázás
közben sorra elmondhatjuk neki, mit teszünk, mi történik vele – ez a játékos
„hangoskodás” segít hallani a világot, de segít abban is, hogy az eseményeket
előre jelezzük a számára, így kevésbé riad meg, tudni fogja, mi történik
körülötte, vele.
Ebben az időszakban fog összeállni a baba fejében
az elemi összefüggés, hogy amit csinál, az hatással van a környezetére. Ha a
kicsi hangot ad, akkor figyeljük meg, mit szeretne. Eddigre már mi is megkülönböztetjük
a sírásait, most még tovább tudjuk ezt fejleszteni. Használjunk ki minden
pillanatot a beszélgetésre, de várjunk a baba hangadására is, ne csak mi
beszéljünk hozzá, hagyjuk, hogy ő is szóljon hozzánk.
A játékokkal is óvatosan kell bánni. A mindenféle
csörgő, zörgő, zenélő kütyü nyugtalanná teheti a kicsit, ez akár elalvására is
kihathat. Átgondoltan használjuk ezeket a játékokat, hogy aktivitását fokozzák,
ugyanakkor pihenésében ne zavarják.
Sokan ilyenkor kezdenek el
aggódni gyermekük hallásával kapcsolatban. Vagy azért, mert nem ad elég hangot,
vagy pedig, mert nem figyel fel a zajokra. A fentebb leírtak alkalmasak arra,
hogy egy kicsit érleljék a csecsemő hallási figyelmét. Azonban ha ezek nem
sikeresek, forduljunk szakemberhez!