A kicsi számára a különböző csatornákon beérkező ingerek támogatják,
felerősítik egymást, így akkor a legizgatottabb, ha a látvány, a hang és a
mozgás egyszerre történik. Az egyes ingerekhez rövid idő eltelte után
hozzászokik, ilyenkor annak megváltoztatása, váltása, vagy egy másik inger
hozzáadása újra felkelti a figyelmét. Például felfigyel, amikor meghallja a
porszívó hangját, aztán a monoton zúgás már nem érdekli, csak akkor kezd megint
figyelni, ha kikapcsolják, vagy például megszólal a telefon.
A fellógatott csörgő, zörgő
tárgyakat ebben az életkorban már érje el a baba, mert serkenteni fogja
aktivitását, amikor kalimpálásával, rugdalózásával megmozgatja azokat. Minél
többször gyakorolja ezt, annál pontosabban és ügyesebben fog neki menni, rájön,
hogy ő idézi elő a mozgást, ő váltja ki a csörömpölést.
Fontosak viszont a baba mellett
lévő játékok is, amiket fel tud venni maga mellől, oda tud fordulni hozzájuk.
Nincs tehát szükség arra, hogy folyton fel legyenek lógatva a játékok. A lógó
játékokkal sok dolgot nem lehet megtapasztalni. Ha elengedi, nem esik le, nem
tűnik el, így nem ösztönzi mozgásra. A babák keményebb és meleg felületen, úgy,
hogy mellettük pár könnyen megragadható tárgy van, szívesen mocorognak, akár
már át is fordulnak, hogy játszanak velük.
A következő időszakban figyelni kell arra, hogy ha
eddig nem volt napközben máshol a baba, mint a kiságyában, akkor ezen
változtassunk. Kerüljön ki a napközbeni ébrenlétekkor egy hempergőbe, vagy akár
a földre lerakott matracra, pokrócra, és tegyünk mellé játékokat, amiket
nézegethet, megfoghat, ütögethet. Próbáljuk úgy kialakítani a baba helyét, hogy
amikor a hátán fekszik, akkor a fölé kötözött játékok látványának hatására
lendüljenek karjai, hogy megmozgathassa azokat, és ezáltal gyakorolhassa az
egyre pontosabb karmozdulatokat, valamint jöjjön rá arra, hogy ezt ő csinálja.
A felakasztott játéktárgyak legyenek könnyen megragadhatók, és ha lehet,
adjanak hangot is. Egyszerű dolgok is örömet szereznek a babának, például:
összegyűrt, csillogó celofán vagy csomagolópapír, mosdószivacs akár egy
csengettyűvel, összefűzött fém karkötők. Ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy
a csecsemők a szájukba vehetik a játékokat, ezért ügyeljünk arra, hogy azok ne
okozhassanak sérülést, mérgezést vagy fulladást. Természetesen a boltokban
kapható játéktárgyak is megfelelőek, de érdemes megvizsgálni azokat, hogy
legyen rajtuk könnyen megragadható kilógó cetli, vagy kar egy polipon például.
Az
olyan játékok, mint a színes vászonszalvéta, a könnyű csörgők vagy a fakarikák
stb fenntartják a baba érdeklődését, és az érintés, markolás, megragadás újabb
és újabb élményeket, érzeteket jelent a tenyerének, ujjainak.
Fontos, hogy ne tegyünk a baba köré túl sok
játékot, és amiket odateszünk, azokat érje el, és legyenek könnyen mozdíthatók.
Rég feledett, de nagyszerű játéktárgy a „keljfeljancsi”. Pici mozdulatra is billeg,
és bim-bam hangot ad.
Ha a baba kevésbé érzékenyen reagál az ingerekre,
akkor az ingerek erősségét kell megnövelni. Például a felakasztott játéktárgyak
legyenek csillogók, foszforeszkálók, élénk színűek. Emellett legyen érdekes,
nem megszokott a hangjuk, mint például az összegyűrt celofánnak, szélharangnak.
Ha a baba mozgása kevésbé élénk,
akkor engedjük lejjebb a játéktárgyakat, majdnem egészen a kezéig, hogy kisebb
mozdulattal is elérje, kiváltsa a hatást, ez fokozza a baba érdeklődését,
növeli aktivitását.
Ha viszont a baba idegrendszere éretlenebb (pl. koraszülött babák
esetén), vagy érzékenyebb valamely ingercsoportra, akkor kevés ingertől is
nyugtalan lesz. A túl érzékenyen reagáló babák számára egyszerre egy
ingert mutassunk: ha valami fényes, akkor ne adjon hangot, vagy fordítva, ha
hangot ad, akkor ne legyen élénk színű, stb.