Egészséges gyermek 5 évesen

• Képes egy jelenségre hosszabb ideig összpontosítani.
• Észleli a tárgyak nagyságát különböző távolságokból is.
• Képes felismerni és megkülönböztetni egymástól a mindennapi zajokat.
• Emlékezete egyszerre 3-4 elem megőrzésére képes.
• Képes egyszerű időbeli egymásutániság feldolgozására.

5 és 6 éves kor között

Minél részletezőbb a megfigyelés, annál hosszabb ideig képes a gyermek egy tárgyra figyelni, nő a figyelem és a rövid távú emlékezet terjedelme. Igyekeznek a különböző tárgyak közötti térbeli viszonyokat megérteni, majd mindezt a síkban (papíron) is felhasználni. Ebben az időszakban fejlődik a nyelvben is a téri viszonyszavak (pl. helyragok (-ban, -ben), névutók (mellett, fölött, mögött, alatt, előtt, óta, múlva) rendszere. A rajzfejlődésben is ilyenkor jelennek meg a térviszonyok, például lesz fent-lent, ég és föld a rajzon, melyet néha állatok is benépesítenek, esetleg megjelenik az elöl-hátul fogalma is, például valaki elbújt a fa mögött.

Képessé válik több tulajdonság egyidejű figyelembevételére (forma, méret, felület, nagyság, szín), és képes egybevetni az ugyanarról a tárgyról – különböző érzékszervi csatornákon – befolyó információkat.

Mivel a növéssel a test arányai és képességei ismét változnak, a gyermeknek újra nagy szüksége van arra, hogy sok mozgásos tapasztalatot gyűjthessen össze önmagáról. A korszerű, egyre több helyen megtalálható játszóterek elegendő lehetőséget nyújtanak erre, mert szinte akadálypályaként működnek – bújni, mászni, forogni kell bennük, ami egyformán stimulálja a mozgáskoordinációt, az egyensúlyérzéket, a látást és sokszor még a tapintást is. Használjuk rendszeresen ezeket, főképp ha kis lakásban élünk. Amennyiben kellő mozgáslehetőséget biztosítunk számára, a nagycsoportos óvodás gyermek egyre tudatosabban figyeli meg testének térbeli kiterjedését, apró részleteit is. Csak így lehetséges, hogy a gyermek tudja rendszerezni a térre vonatkozó ismereteit, majd síkra is át tudja fordítani azokat. Ez utóbbi szintén lényeges előfeltétele az írásbeli, papír-ceruza feladatok megoldásának.

A hallásészlelés is fejlődik: képes megkülönböztetni egymástól például két, csak egyetlen hangban eltérő szót (szék-fék). Játszhatunk „egyforma, nem egyforma játékot”, akár halandzsaszavakkal is (pl. zsuk-suk; taf-taf; kot-tok). Szintén hasznos közös játék a hasonló szópárok keresése, amelyek csak egy hangban térnek el egymástól (pl. szál-szel, szór-szól), majd ezekhez szómagyarázatokat is adni, vagy a szavakat külön-külön mondatba helyezni.

A tapintás észlelésében a gyermek már képes a kontúr végigtapintására és ezáltal a tárgy felismerésére. Játsszunk sok olyan játékot a gyermekkel, melyekben a kontúr pontos végigtapintására van szükség ahhoz, hogy a tárgyat felismerjék. Ilyen társasjáték az „Ügyi boci”, melyben bekötött szemmel kell kitalálni, milyen tárgyat tart kezében a játékos. A különböző nehézségi fokú elemek segítségével ki-ki megtalálhatja minden gyermek számára a megfelelő feladatot.

Az iskolakezdéshez közeledve a gyermekek figyelme kitartóbbá válik, képesek elmélyülni egy-egy játékban hosszabb ideig is, képesek végigvinni egy cselekvéssort anélkül, hogy egy újabb inger elterelné a figyelmüket. Vannak azonban olyan gyermekek, akik nehezen figyelnek tartósan egy dologra, gyakran váltanak tevékenységeket még ebben az életkorban is. Ha a felnőttel páros helyzetben dolgoznak, akkor nem jelenik meg ez a probléma, ám ha önállóan kell véghezvinni valamit, rövid idő alatt „kiesnek” a feladatból. Ugyanez jellemző beszédükre is, nagyon gyorsan járnak a gondolataik, gyorsan váltanak, de nem fejezik be a mondatokat, máris egy másik gondolatba fognak, így nem lesz érthető a történet, melyet előadnak. Abban tudunk ilyenkor segíteni, hogy egyszerűen feldolgozható ingerekkel vesszük körül a gyermeket, melyeket rövid idő alatt is meg lehet érteni. Az iskolába lépéshez fontos a figyelem elmélyülése. Ezt úgy segíthetjük elő, hogy nem adunk újabb és újabb játékokat a kezébe, vagy keresünk újabb és újabb elfoglaltságot számára, hanem az éppen használt vagy a már meglévő játékot igyekezünk új oldaláról bemutatni, használni; ne vegyük körül egyszerre több ingerrel, mely elterelheti figyelmét, például ha mesélünk, ne szóljon a tévé. Így tanulja meg a figyelmét egy jelenségre összpontosítani.