Egészséges gyermek 5 évesen

• Közlései tartalmát is a partnerhez igazítja.
• Kész kapcsolatot kialakítani és fenntartani.
• Szeret ajándékot készíteni szeretteinek, nem csak a jeles napokon.
• Képes elfogadni és betartani a szűkebb közösségi szabályokat.
• Fogékony a kis csoportos együttműködésre.
• Képes visszafogni negatív érzéseit (pl. azzal is képes kapcsolatba lépni, akit nem kedvel).

5 és 6 éves kor között

Ebben az életkorban már megjelenik az osztozkodás, a segítségnyújtás, a gondoskodás, a részvét. Ezeket a viselkedésformákat akár a testvérekkel, akár a kortársakkal vagy a felnőttekkel való kapcsolatban egyaránt gyakorolják a gyerekek. Egyre jobban tudják a saját érzelmeiket is szabályozni.

A társas fejlődés másik oldala a személyiség alakulása. A számára tökéletesnek, ideálisnak látott személlyel szeretne azonosulni, viselkedését hozzá igazítja.

Ez az időszak a szerepjátékok és a szabályjátékok kezdete. A szerepjátékoknál a szereppel való érzelmi azonosulás is megjelenik, mindenféle eszköz nélkül is képes a teljes szerepet eljátszani. A szabályjátékok megjelenésének kezdeti szakaszában az egyszerű dobókockás, húzogatós játékok segítenek megérteni a véletlen fogalmát, de ezek mellett egyenlő súllyal jelenjenek meg az emlékezetet, megfigyelési készséget, figyelemkoncentrációt fejlesztő játékok, mint például a memóriajátékok, különbségek felsimerésén alapuló játékok, stb. A társasjátékokkal majdhogynem észrevétlen módon a fentebb szereplő szinte minden társas készség fejleszthető. Általánosságban az érzelmek szabályozására alkalmas, de a kártyajátékokban például mások érzelmeinek felismerését gyakorolhatják a gyermekek. Különösen jól fejlesztik a társas készségeket az ún. handicap játékok, amikor nem saját bábuval lépnek a gyerekek, hanem az éppen felhúzott lap segítségével mindig más bábut segítenek a győzelem felé. Szintén hathatós eszköz a társasjáték ahhoz, hogy a gyermek megtanulja kontrollálni az érzelmeit, például ha veszít a játékban. Játsszunk rendszeresen társasjátékokat a nagycsoportos óvodás gyerekünkkel. Nem a klasszikus malom- és sakkjátékokkal érdemes kezdeni, hanem inkább egyszerű kártyákkal és lépegetős játékokkal vagy kevés lapot tartalmazó memóriajátékokkal. Ilyeneket akár otthon is lehet a gyermekkel együtt készíteni.

Ahhoz, hogy egy gyermek valamire alkalmasnak és hasznosnak érezze magát, lehetőséget kell adni számára, hogy sok alkotó cselekvésben bontakozhasson ki. Még egy felnőttnek is nagy boldogság, ha létrehoz valamit. Ebben az időszakban gyakran előfordul, hogy a gyerekek saját szabad játékidejüket töltik valamilyen munka jellegű tevékenységgel, sőt mások segítésével. Ennek két bontakozó képesség is van a hátterében. Egyrészt a testi fejlődés, másrészt a közösség felé irányuló érzelmek fejlődése. A testi fejlődésre jellemző, hogy most vastagodnak, erősödnek meg a végtagok, melyek erejét ki szeretné próbálni a gyermek. Ha nem tudjuk ezt az erőt értelmes tevékenységgel lekötni, akkor keres más kitörési pontot, ez lehet az agresszió is. Maguk a sikeres önkiszolgáló tevékenységek, például önálló öltözködés is segít abban, hogy hasznosnak, alkalmasnak érezze magát valamire. Engedjük, hogy segítsenek a házi munkákban, hiszen ezáltal az önbecsülésük is növekszik, és gyakorolják az erejüket, ügyességüket. Engedjük meg, hogy kihozza a krumplit a kamrából, hogy összehajtogassa a ruhákat, hogy sepregessen, porszívózzon, stb.

Dicsérjük a gyermeket, amikor csak lehet, hiszen ezzel ösztönözzük a további tevékenységekre is. Ám a gyermek egy-egy agresszív tettének büntetése, főként a testi fenyítés, általában hatástalan vagy újabb agressziót szül. Míg ha tisztán és világosan példát mutatunk a gyermeknek a közösségi viselkedésre, például a gondoskodásra, az együttérzésre, azzal önmagában is csökkentjük az agresszió valószínűségét, és ha a gyermek rendszeresen ezt a mintát kapja, akkor kamaszkorában is gyakrabban igazítja ehhez viselkedését.