Beszédet megelőző képességek, kommunikáció

Egészséges gyermek 4 hónaposan

• Biztos szociális mosollyal jutalmazza a látóterébe hajló és vele kommunikációba kezdő felnőtteket.
• A fej viszonylag szabad mozgásának következtében rendszeressé és változatossá válik a gőgicsélés.
• A gőgicsélés az akaratlagos kommunikáció részévé válik .
• Csökken az az idő, mire a sírást követően a csecsemő visszaszerzi nyugalmát.

4 és 6 hónapos kor között

A beszéd észlelésében a gazdag dajkanyelvi tapasztalatoknak köszönhetően a baba már felismeri az egyes mondattípusok hanglejtését és más akusztikai elemeit (pl. hangszínváltozás, ritmusváltozás stb.). Ha rendszeresen énekelünk neki, felismeri és mosollyal jutalmazza a többször hallott dallamot, főként akkor, ha a megszokott személytől kapja. Az érintésnek, simogatásnak, testi kontaktusnak változatlanul nagy szerepe van a kommunikációban. A csecsemő kezének mozgása már elég ügyes ahhoz, hogy a kapaszkodóreflexet lassan felváltsa a felénk nyúlás tudatos mozdulata. A sok simogatás, testi kontaktus hatására a baba is egyre ügyesebben kommunikál az érintés, megfogás gesztusával.

A beszédszervek ügyesedésével és az idegrendszer érésével a hangadás eljut a kezdeti próbálgatástól a változatos lehetőségek kombinációjáig, a gőgicsélés színesen hangzóvá, sőt ritmikussá válik, de legfőbb elemei még mindig a hangok maradnak. Féléves korára a csecsemő egyre inkább saját anyanyelve hangkészletét részesíti előnyben, lassan elhagyja azokat, melyeket nem hall a környezetében. A korszak végén már megjelenhet a gagyogás, ahol az anyanyelvre jellemző szólamok váltják fel a puszta hangadást.

A kommunikációs helyzetekben továbbra is az a kulcskérdés, hogyan reagálunk a baba szándékos vagy önkéntelen megnyilvánulásaira. Az a jó, ha mindig válaszolunk neki: például amikor a baba ránk mosolyog, akkor visszamosolygunk, beszélni kezdünk hozzá vagy megsimogatjuk, ilyenkor megerősödik benne az élmény, így jelez legközelebb is. Ebben a fejlődési szakaszban a legfontosabb új kommunikációs próbálkozás a gagyogás megjelenése. A gyermek már nem egyszerűen anyanyelve hangjait próbálja utánozni, hanem olyan hangkapcsolatokat hoz létre, melyek hasonlóak az anyanyelvében jellemző hangsorokhoz, és ez vezet később a szavak kiejtéséhez. A gagyogásukat utánozva hozzunk létre halandzsa-párbeszédeket, sőt újabbakat is mutathatunk a csecsemőnek, mintegy lemodellezve ezzel a későbbi szavakkal folytatott párbeszédeket. Ezáltal a gagyogás egyre változatosabb és ügyesebb lesz.

Az egyre növekvő éber periódusokat használjuk ki arra is, hogy olyan közös figyelmi helyzeteket hozzunk létre, melyben a baba a beszéd és a mozgás együttes hatására felfigyelhet. Ilyenek például a ringatók, amikor a babát félfekvő helyzetben a karunkra vesszük, és vers, mondóka ritmusára folyamatosan ide-oda ringatjuk.

Amennyiben úgy látjuk, hogy a baba gőgicsélése nem változik gagyogássá, vagy maga a gőgicsélés egyre egyhangúbbá, sivárabbá válik, akkor fül-orr-gégész gyermekorvos segítségére van szükség. Természetesen átmenetileg egy nátha vagy más felső légúti fertőzés idején is előfordulhat enyhe halláscsökkenés a babánál, de ennek a gyógyulást követően már nincsen hatása a beszédfejlődésre, így nem a gagyogás átmeneti, hanem a tartós elszürkülése a felhívó jel. Azonban akár átmeneti, akár tartós a gond, arra mindenképpen ügyelni kell, hogy ilyenkor a többi érzékszerv bevonásával erősítsük a kommunikációs helyzeteket, segítsük a párbeszédek létrejöttét. Mindig a babával szemben helyezkedjünk és tegyük az arcunkra a kezét, mikor beszélünk hozzá. A sokáig fennálló vagy a többször ismétlődő fül- vagy más felső légúti gyulladások hallásra gyakorolt mellékhatása akadályozhatja a beszédfejlődés folyamatát, ilyenkor célszerű szintén szakorvoshoz fordulnunk.