Önkiszolgálás
Egészséges gyermek 2 évesen
- Jelzi, ha pisis, kakis.
- Lenyalja az ajkán maradt ételt.
- Egy kézzel is tudja tartani a poharat, amikor iszik.
- A kanalat megfordítás nélkül a szájához tudja vinni.
- Felvesz egyszerű ruhadarabokat, karját be tudja dugni a ruha ujjába.
- Fürdéskor segít a szappanozásban és a törölközésben.
2 és 2,5 éves kor között
Kétéves kor után a gyermekek egyre inkább figyelnek testük működésére, és olyanok akarnak lenni, mint a nagyok, a felnőttek. Eleinte utólag jelzik, hogy szükségletüket elvégezték, de egyre többször már előre is sikerül szólniuk, és így megpróbálnak a bilibe vagy a vécébe üríteni.
A szobatisztaság nem minden kisgyermek számára egyformán, és nem egy időben alakul ki. Az önállósodás során éri el azt, hogy napközben már száraz marad a pelenkája, később pedig már nem lesz szüksége rá. Kezdetben előfordulnak balesetek az elmélyült játék közben. Ezt kezeljük tapintatosan, hogy ne szegjük kedvét. Türelem szükséges a szobatisztaság kialakításához!
A kisgyermek önállóságának része, hogy étkezés közben is kanalat, villát, poharat használ, mint a nagyok. Szeretik a közös étkezéseket. Ahogy gyakorolják az ételek fogyasztását, úgy ügyesednek az eszközök használatában, és egyre kevesebb maszat lesz körülöttük. Ízlésük a kóstolások folyamán alakul. A kóstolások, új ízek megismertetése nagyon fontos az étkezések alkalmával. Amit a gyerek nem ismer, azt nem is szereti – azonban minden kisgyermeknek megvan a saját ízlésvilága, amit viszont tartsunk tiszteletben, és főzésnél kedvezzünk neki.
A gyermek önállósulása az öltözködésben is megnyilvánul, egyre többször akarnak egyedül öltözködni. Ő akarja fel- és levenni a ruhadarabjait, és kiválasztani, dönteni abban, mit vegyen fel aznap. Jó, ha ebben is támogatjuk, és kedvesen alakítjuk ruházatát a lehető legtöbb önállóságot hagyva neki. Reggel érdemes két pólót vagy nadrágot mutatni, hogy azok közül a neki jobban tetszőt vegye fel. Egyedül vetkőzni könnyebb. Ezt gyakorolják először, majd később a ruhadarabok felvételét. Sok kisgyerek már a nadrágját is fel tudja húzni egyedül, belebújik a pólóba, kardigánba, sapkát vesz fel, felhúzza a cipzárt a kabáton.
Fontos, hogy az egyre önállósuló gyermeknek hagyjuk, hogy amit már meg tud tenni egyedül, azt tegye is meg! Lassabb így az öltözködés, az elindulás is nehezebben megy, és bár sok türelem kell hozzá, megéri. Amikor sietünk valahová, akkor viszont jelezzük a gyermeknek előre, hogy most mi fogjuk ráadni a ruhát, cipőt, kabátot. Amelyik gyermeknek egyébként megvan a lehetősége a próbálkoásra, az néha kibírja, hogy mi öltöztessük.