Nagymozgás

Egészséges gyermek 2 évesen

• Labdát rúg.
• A lépcsőn kapaszkodva mellélépéssel jár.
• Tud futni.
• Helyben ugrik és/vagy leugrik.

2 és 2,5 éves kor között

Kétéves korban egy kézzel korlátba vagy falba kapaszkodva mellélépéssel tud rövidebb lépcsőn (3-4 fok) fel- és lelépegetni. Két és fél, hároméves korra alakul ki a váltott lábas lépcsőzés, amikor már nem zár egyik lábával a másik mellé, hanem mindegyik lépésnél másik fokra lép. Felfelé hamarabb tanulják meg ezt a lépéstechnikát, és a korlátot/falat is hamarabb elengedik.

A két- és hároméves kor közötti időszak a futás, az ugrás és a fel-le mászás időszaka. Mindhárom mozgásforma kialakulása kétéves korra tehető, de igazán kiteljesedni a gyermek hároméves születésnapja felé közeledve fog.

A testtartás alakulásában fontos tudni, hogy a láb boltozatos szerkezete fokozatosan alakul ki az állás és járás során, végleges formáját csak kisiskoláskorban éri el. Kétéves korig lúdtalpról még nem beszélhetünk. A felállást, önálló járás kialakulását követően a gyermekek lábaikat sokszor kifelé fordítva, de gyakrabban befelé forgatva terhelik. Négy-ötéves korra ez többnyire spontán javul. Amennyiben feltűnően nagyfokú a bokák befelé dőlése forduljunk házi gyermekorvosunkhoz.

Kétéves kor után már a tudatosabb, irányítottabb mozgástanulás veszi kezdetét. A megfelelő nagyságú mozgástér mellett a minél több eszköz és mozgásos lehetőségek együtt teremtik meg a gyermek számára a fejlődéshez szükséges kihívásokat. A labdával való játék, a játszótéri eszközökön való gyakorlás, fára mászás, kis járművek hajtása, az ugrások változatos gyakorlása fejlesztik tovább a már meglévő mozgásformákat. Emellett fontos az együtt játszás, az ösztönzés és a mintaadás is.

Egyre jobban alkalmazkodnak a terepviszonyokhoz is, már kisebb gyalogos kirándulásokat lehet megtenni velük. Dombokon fel-le szaladni, köveken lépkedni, fatörzsön átmászni – nincs gyerek, aki ne élvezné ezeket a kihívásokat. Nagy távolságot még ne tervezzünk velük, inkább olyan helyre menjünk (pl. nagy rét, játszótér), ahol le is lehet telepedni, és a közvetlen környezet felfedése lesz a program. Jó alkalom a leugrás gyakorlására a szabadban mindenféle 10-15-20 cm-es magasságú tereptárgy kihasználása. A lépcsősor alsó foka, a homokozó pereme, kisebb lapos sziklák az út mentén. Át lehet ugrani ágak, fűcsomók felett, vagy sportpálya burkolatra festett vonalain, egyik színes járólapról a másikra.

A mászásban is egyre ügyesebbek, játszótéren a legtöbb kisgyermek meghódítja a mászókákat, csúszdákat, de vannak akik félénkebbek, bizonytalanabbak. Az ügyesebb gyermekek, amikor magasabbra jutnak, ügyesen és óvatosan összehangolják mozgásukat. Már nem csak felmászni képesek, egyre több helyről hátrafelé le is jönnek. Ilyenkor még jó, ha mögöttük állunk, és segítjük, ha elakad a mozgásban. A bizonytalanabb mozgású, félénkebb gyermeknél fontos, hogy érdekeltté tegyük, bátorítsuk, adjunk neki biztonságot azzal, hogy kezünket a hátára/popsijára tesszük. Nem szükséges megtartani, tolni a gyermeket, az a cél, hogy megérezze, tudja tartani magát. Lefelé jönni nehezebb, itt több segítséget igényelhetnek. Karjuk erősödésével sokan már kedvelik a függeszkedési lehetőségeket, a mászókák rúdjain, gyűrűhintán lógnak. Ha van otthon hinta, akasszunk a helyére időnként gyűrűt vagy rudat! 

Finommozgás

Egészséges gyermek 2 évesen

• Csavaró mozdulatot is utánoz, kupakot lecsavar.
• Szívesen firkál, néha vonalat is húz.
• Rúdra fel tud fűzni karikákat, fagyöngyöket.
• Magas tornyokat épít.

2 és 2,5 éves kor között

Aszerint játszanak a tárgyakkal, hogy hogyan fejlődik a gondolkodásuk. A kísérletezés cselekvéseikben tovább folyik, de már előre elgondolják, hogy mit fognak létrehozni, akár több lépést is képesek előre megtervezni. A kivitelezés során néha még nehézségekbe ütköznek, nem mindig sikerül megvalósítaniuk, amit kigondoltak. A játszótársak, felnőttek utánzása továbbra is fontos, de már nemcsak közvetlenül akkor képesek tevékenységeket utánozni, amikor megfigyelik azokat, hanem késleltetve is. Ilyenkor új helyzeteken is kipróbálják a látottakat, kísérleteznek, és egyre szélesebb körben építik be játéktevékenységükbe.

A rajzolás egyre kedveltebb tevékenység ebben a korban. Mozdulataik még nem finoman szabályozottak, a ceruzát többnyire a közepén marokra fogják. Pöttyöznek, firkálnak, már nemcsak szabálytalanul, hanem körkörösen is. Egyre inkább figyelnek a papír határára is, de még néha megszegik azt a szabályt, hogy csak a papírra szabad firkálni.

Előkerülhetnek a vékony lapú könyvek, újságok is, megtanulnak vigyázni ezekre. Ujjaikkal kezdetben több lapot hajtanak át egyszerre, majd fokozatosan képessé válnak egyet-egyet lapozni. Az esti meseolvasásnál engedjük, hogy felügyeletünk mellett a gyermek maga lapozza a könyvet.

 

A rajzolás szabad tevékenység, ezért fontos, hogy ne korlátozzuk a gyermek alkotókedvét azzal, hogy megpróbálunk neki sémákat adni, előrajzolni vagy formaalkotásra rákényszeríteni. Úgy tudunk neki kedvet csinálni az alkotáshoz, ha változatos lehetőséget biztosítunk, és hagyjuk kísérletezni, fantáziáját kibontakoztatni. Ha nem a frissen festett falat mázolja össze egy kisgyerek, akkor minden jó, amit csinál, és egyre inkább érdekeltté válik, ha meg is dicsérjük. Bármilyen apró vonalra, keszekusza firkára, furcsa alkotásra érdemes lelkesen mondanunk: „Hű, milyen szépet rajzoltál!” „Nahát, az egész papírt telefirkáltad!” „De szép színes lett ez a füzet!”

Az építő tevékenységet, játékokat változó érdeklődéssel és ügyességgel játsszák ebben az életkorban. Fontos, hogy ne legyenek túlzott elvárásaink, ha a gyermekünk kisebb méretű tárgyakat még nem tud egymásra rakni – akkor építsen tornyot műanyag poharakból, kartondobozokból, nagyméretű szivacskockákból. Sokféle építőjáték kapható a boltokban is, ezek közül azokkal a legkönnyebb az egymásra helyezés, melyek valamilyen módon egymásba csúsznak, egymásra akadnak, esetleg mágnesesek, és az segíti a rögzítést.

A pontos egymásra helyezésnél az ujjmozgások finom összehangolásán kívül a kézizmok erőkifejtése, erőadagolása is fontos tényező. Ezt gyurmázással, képlékeny anyagű játékokkal jól lehet fejleszteni. Kapható már vizes bázisú gyurma, mely ha lepotyog, megszárad, és nem hagy nyomot a padlón, szőnyegen. Jobban formálható viszont a hagyományos, zsíros gyurma, ha kézmeleg hőmérsékletű. A só-liszt gyurmát mi magunk tudjuk lágyabbra vagy keményebbre készíteni. Gyurmázásnál, ugyanúgy ahogy a rajzolás kezdetén is, a mozdulatok ismétlése és az anyag megismerése jelenti az örömet a gyermek számára. Hagyjuk hát kedvére gyűrögetni, tépkedni és nyomkodni az anyagot. Később megpróbálhatnak kígyót sodorni, golyót gömbölygetni, egy adag gyurmát kilapítani. Nagy élvezet a tenyérrel paskolás és az ujjak belenyomkodása. Egy kis bottal vagy villával lyukakat is pöttyözhetnek rá.

A homok nagyon alkalmas a kezek ügyesítésére:

• száraz, illetve nedves homokot vagy sarat kézzel ásni, markolni, szórni;
• gödröt ásni, és eltemetni a kezeket száraz vagy nedves homokba, jól meglapogatni a homokon keresztül, majd önállóan előhúzni;
• száraz, illetve nedves homokot vagy sarat marokkal, lapáttal vödörbe tenni, és azt így megtölteni, cipelni, majd kiönteni;
• sarat gyúrni, száraz homokra vizet önteni, és kézzel összekeverni;
• különböző állagú sarakat készíteni vödörben, kézzel keverni, gyúrni, valamilyen felületen szétkenni tenyérrel, talppal;
• kemény sárból kézzel golyót formázni, ezt célba dobni (vödörbe, lavórba, gödörbe);
• száraz, illetve nedves homokba elásott játékot megkeresni, kézzel kiásni, kilógó résznél fogva kihúzni;
• a homokba kis botocskákat, tobozokat, kavicsokat beleszúrni, belenyomni;
• megtölteni a homokformát, óvatosan lefordítani és megkocogtatni, hogy kijöjjön a figura;
• a nedves homokot sima felületté simítani, belenyomni az ujjakat, ujjal vagy kis ágacskával rajzolni bele.