Bár még nem lát élesen, az emberi arcra, valamint annak mozgására kezdettől odafigyel. Hallása ugyanígy kezdettől előnyben részesíti az emberi hangokat minden más környezeti zajjal szemben. Felismeri a magzatkorában hozzá legtöbbet és legrendszeresebben szóló édesanya, édesapa hanglejtését. Ezeket a felismeréseket például a cumizás, az ujjszopás változása, később az arc odafordítása jelzi. Az újszülöttek velük született tanulási stratégiája az utánzás, mely az első hónapban még lassan és következetlenül működik.

Újszülöttkorban a legfontosabb kommunikációs forma a testi kontaktus, az érintés, valamint a sírás. A magzatot az anyaméh melege, védelme, biztonsága veszi körül, amely letompítja a külvilágból jövő ingereket. Születéskor sokként hat rá a külső környezet „hidege”, erős fénye, zajai, a légnyomás hirtelen növekedése. Ezért az nyugtatja meg leginkább, ha karjainkba vesszük, megöleljük, megsimogatjuk és megetetjük. Így alakul ki újszülöttkorban az a mély bizalom, amely a gyermek számára az első kapcsolati minta. Ehhez járul még az általunk használt „dajkanyelv” (élénk gesztusokkal és mimikával, kifejező hanglejtésekkel kísért beszéd, a gyermek figyelmének felkeltésére), mely erős felhívó inger a „társalgásra”, és szintén mélyen bevésődik a gyermek kommunikációs mintái közé.