Az anyatejes táplálás számos előnye közül a legfontosabbak:
- Optimális a
tápanyag-összetétele.
- A gyermekkori
akut fertőző betegségek (gyomor-bélrendszeri, légúti és húgyúti) kialakulásának
kockázatát csökkenti, vagy ha kialakulnak a betegségek, akkor kevesebb a
szövődmény.
- A későbbiekben
ritkábban alakul ki számos betegség (pl. cukorbetegség, különböző allergiák,
ekcéma, magas vérnyomás, elhízás).
- Ritkábban
fordul elő a csecsemőkori hirtelen halál.
- Csökken a
túletetés veszélye.
- A
savófehérjék, melyek az anyatej alkotói, optimális szállítói a vitaminoknak és
a nyomelemeknek.
- Bizonyított,
hogy a szoptatott csecsemők értelmi fejlődése jobb, mint a tápszerrel
tápláltaké.
- A szoptatott
gyermekek kiegyensúlyozottabbak és jobban tűrik a stresszt, mint a
mesterségesen tápláltak.
- A szopó
mozgás az arc, a fogak és a beszéd fejlődése szempontjából ideális, így
ritkábban van szükség logopédiai foglalkozásra, ill. fogszabályzásra.
- A váltott mellből
való szoptatás fejleszti a szem-kéz koordinációt.
- A szoptatás
elősegíti az anya és gyermeke közötti kötődés kialakulását.
- Növeli az
anyában az oxytocin (hormon, amely segíti a tejtermelődést is) képződését, mely
segíti a méh visszafejlődését a szülés előtti állapotra, a szülés utáni vérzés
csökkentését, a szülés után az ásványi anyagok csontokba történő
visszaépülését, és a várandósság előtti testsúly visszanyerését.
- A szoptatás
csökkenti a reumás ízületi gyulladás, a 2-es típusú cukorbetegség, a magas
vérnyomás betegség, a szívroham, a stroke (szélütés), a magas koleszterinszint,
ill. a petefészek- és az emlőrák kialakulásának kockázatát az anyánál.
- A szoptató
anyák kevesebb stresszt élnek át, nyugodtabbak, és ritkábban alakul ki náluk a
szülés utáni depresszió, mint nem szoptató társaiknál.
- A szoptatás
pozitívan hat a szülői magatartásra: ritkább a bántalmazás és az elhanyagolás.
- Olcsó és
környezetbarát, mivel nincs szükség csomagolásra, szállításra.
- Mindig
hozzáférhető, nincs szükség előkészületekre.
- Biztosítja a
csecsemő folyadékszükségletét, így legtöbbször – kánikula kivételével – nincs
szükség külön itatásra.
Hogyan érhetjük el, hogy fokozódjon a tejelválasztás?
A korai bőrkontaktus közvetlenül a megszületés után nagyon meghatározó.
Ebben egyes szülészeti intézményekben különbségek vannak. Még a szülést
megelőzően ennek lehetőségéről érdeklődjünk a választott intézményben. Ilyenkor
az újszülött meztelen bőre a megszületést követően érintkezik az anya bőrével.
Ennek egyik módszere, mikor az újszülöttet még a köldökzsinór elvágása előtt az
anya hasára helyezik.
Az anya minél kevesebb fájdalomcsillapítót kapjon a szülés során, mert az
gátolhatja a gyermeket a spontán emlőkeresésben, és az eredményes szopásban. A
gerincvelői (spinális) érzéstelenítés az anyatej serkentésére nincs hatással,
azonban az első 24 órában megnehezíti az újszülött mellre helyezését.
A szülést követően pedig a következőkre kell figyelni:
- Gyakori
mellre helyezés.
- A mell
gyakori kiürítése.
- Megfelelő
mennyiségű folyadék bevitele: az anya annyi folyadékot fogyasszon, amennyit
megkíván, jó, ha szoptatás előtt maga mellé készít egy pohár vizet, mert meg
fog szomjazni.
- Egészséges,
kiegyensúlyozott táplálkozás.
- Pihenés.
- Támogató
családi környezet.
Optimális esetben a szoptatás gyakoriságát és hosszát minden csecsemő maga
határozza meg. Ez az igény szerinti
szoptatás. Így szoptatva a csecsemőt, kezdetben 8-12 alkalommal
fogyaszt anyatejet 24 óra alatt. Az igény szerinti szoptatásnak számos előnye
van: segít megelőzni az emlő túltelődését, csökkenti az icterus (sárgaság) kockázatát,
stabilizálja a vércukorszintet, csökkenti a kezdeti súlyveszteséget, segíti a
tejtermelés beindulását, emeli a tartós szoptatás esélyét.
A szoptatást akkor a legkönnyebb megkezdeni, ha a csecsemő nyugodt éber
vagy aktív éber állapotban van. Az aluszékony csecsemőt fel kell ébreszteni
annak érdekében, hogy a napi minimum nyolc szoptatás meglegyen 1 hónapos korig.
Az ébresztésnek több módszere is lehetséges. Figyeljük meg, hogy az
alábbiak közül gyermekünknél melyik a célravezető. A csecsemő ruháinak levétele,
pelenkacsere, a különböző testrészek finom masszírozása, a szoptatási helyzet
megváltoztatása, ringatás függőleges és vízszintes helyzetben váltakozva, ill.
előre-hátra, beszéd a gyermekhez, a szoba megvilágításának megváltoztatása.
Sok esetben az is előfordul, hogy a csecsemő szopás közben elalszik.
ilyenkor a fent elírtakhoz hasonló módszerekkel próbáljuk ébresztgetni. Ezen
kívül segíthet még a mell ritmikus összenyomása vagy simogatása, pár csepp
anyatej fejése a csecsemő szájába, a büfiztetés.
Hogyan történjen a szoptatás?
Szoptatáskoraz édesanya és a
gyermek ruházata is legyen laza, hogy ne akadályozza a szoptatást.Szoptatni lehet
ülve vagy fekve
egyaránt, ahogy ez az anyának és a gyermeknek kényelmesebb. Az anya hátát és
karjait támassza meg, ne hajoljon előre, és ne dőljön hátra. A csecsemőt
vízszintes helyzetben fordítsa maga felé, támassza meg a nyakát és a vállát. A
gyermek füle, válla és csípője legyen egyvonalban. A csecsemő szája egy
magasságban legyen a mellbimbóval, a mellkasuk pedig érjen össze. Az anya az
emlőt C-fogással (a hüvelykujja a mellbimbó felett, a bimbóudvar és a nem pigmentált
rész határán, a többi ujj pedig az emlő alatt található) fogja meg, és adja a
gyermek szájába.
Először érintse meg a gyermek száját a mellbimbóval, mire ő kitátja a
száját, s ekkor húzza a csecsemőt az emlőhöz. Amennyiben az emlőt húzzuk a gyermekhez,
az helytelen szopási technikához, s így a mellbimbó sérüléséhez vezethet. Ha a
szoptatás befejeztével a gyermek nem engedi el az emlőt, az anya tegye be a
kisujját a csecsemő szájába a szája sarkánál, mert ettől elengedi a bimbót. Ez
azért nagyon fontos, mert a mellbimbó kisebesedésének egyik leggyakoribb oka,
hogy a gyermek szájával fogva tartott bimbót erőszakkal veszi el az anya.
Az első mellen addig kell hagyni a csecsemőt, míg spontán elengedi. Ezután
kínáljuk fel neki a másik emlőt.
Szoptatott csecsemőnek helytelen cumit és cumisüveget adni, mert ez
utóbbiakat más technikával kell szívni, mint az anya mellét, és ez
megzavarhatja a gyermeket. Ez akár odáig is vezethet, hogy a gyermek képtelen
szívni az egyébként tele lévő emlőt.
Melyek a helyes mellre tapadás
jelei?
Az alábbiakban felsoroltak megfigyelése nagyon fontos, mert ebből
láthatjuk, hogy valóban jól kapta-e be a csecsemő az emlőt. Ezek a következők:
- a bimbó
körüli területből legalább 2,5 cm-t a szájába vesz
- a
bimbóudvarból több látszik a felső ajak felett, mint az alsó ajak felett
- szélesre
tátott száj: a szájzug 100 foknál nagyobb szöget zár be
- kifelé
forduló ajkak
- a nyelv a
mell alatt van, és félkörben simul a mellhez
- enyhén
hátrahajtott fej, az áll a mellnek támaszkodik, az orrhegy érinti az emlőt
- szabad
orrnyílások.
Gyakran előfordul, hogy jól kapta be a csecsemő az emlőt, mégsem ürít
belőle anyatejet, csak úgynevezett komfort szoptatás történik. Az alábbiak
szerint tudunk arról meggyőződni, hogy gyermekünk valóban ürít az emlőből
tejet:
- ritmikus
szopás, ami legalább 5-10 percig tart;
- az állkapocs
izmainak mozgása a fülekig észlelhető;
- az orcák nem
horpadnak be;
- a nyelés
hallható, látható;
- a légzés nem
nehezített- ellazult testtartás, elengedett öklök;
- tejtől nedves
száj;
- a csecsemő a
mellett magától engedi el, arckifejezése elégedettséget sugároz.
Melyek a hatékony szoptatás jelei az
anyánál?
A leggyakrabban a következőket érzi az édesanya: szomjúságérzet, méhösszehúzódások,
az első 3-5 napban bőséges gyermekágyi folyás ürül szoptatás közben és után,
tejcsepegés a másik mellből, nem érez fájdalmat a mellében, ellazultság,
álmosság érzése, csökken a mell telítettségérzete, szoptatás után a mellbimbó
kicsit megnyúlik, de nem deformált, nem sebes.
Sok anya bizonytalan abban, hogy jól tud-e szoptatni. Az alábbi tényezők
azt bizonyítják, hogy a szoptatás módja
és az anyatej mennyisége kielégítő, nincs ok aggodalomra:
- a kizárólagosan szoptatott
csecsemő naponta legalább nyolcszor szopik, és nincs korlátozva a szopások
gyakorisága és időtartama;
- az újszülött súlyvesztése a
születéskori súlyához képest, nem haladja meg a 7 %-ot;
- az első 24 órát követő 3. napig
naponta legalább három széklete van az újszülöttnek, az 5. naptól pedig
anyatejes, élénksárga székletet ürít;
- a negyedik naptól legalább hat
vizelete van naponta, mely víztiszta vagy halványsárga színű;
- az ötödik naptól megindul a
súlygyarapodás;
- a 10-14. napra visszanyeri
születési súlyát;
- az emlők az ötödik napra feszesek
lesznek, súlyuk és méretük megnő;
- az emlőbimbón nincs sérülés;
- az emlő teltsége szoptatás alatt
csökken.
A csecsemő még nem tudja szavakkal jelezni
éhségét, ezért számos dologgal jelzi nekünk, hogy enni szeretne: éberebb, aktívabb,
nyugtalanabb lesz, szopó és
kereső mozgások, szopó és cuppogó hangok, szájába veszi a kezét, gyors
szemmozgások, szemkontaktus az anyával, fejforgatás, az arc karmolása, gügyögő
hangok, nyűgösség, sírás. A jóllakottságnak
is vannak jelei: a csecsemő
megnyugszik, homloka izzadt lesz, mosolyog, gőgicsél, elengedi az emlőt. Az
anya szomjúságot érez, a mellek feszülése pedig megszűnik.
A szoptatás után minden esetben büfiztessük
meg a gyermeket. Előfordulhat, hogy a szájából ilyenkor kisebb-nagyobb
mennyiségű tej folyik vissza a kiáramló levegővel. Ez a bukás. Amennyiben a
gyermeknél gyakoriak a bukások, javasolt szoptatás közben is megbüfiztetni, nem
csak a végén. Emellett a gyermekorvosnak is jelezzük a problémát, mert betegség
is állhat a hátterében. Büfiztetéskor vegyük a vállunkra a gyermeket oly módon,
hogy vállunk nyomja egy kicsit a gyermek gyomrát. A nehezen büfiző gyermeket
fektessük le néhány percre, majd újra vegyük fel. Ekkor már nagy
valószínűséggel tud büfizni. Segíthet, ha a vállunkon lévő gyermekkel
sétálgatunk. Büfiztetés közben ne rázogassuk, ne paskoljuk a csecsemőt.
Minden család életében felléphetnek olyan tényezők, amikor fokozott támogatásra van szükség a
szoptatás sikere érdekében. Ilyen helyzetek a gyermek részéről: nem
megfelelő súlygyarapodás, nagyobb súlyveszteség, gyenge szopás,
hyperbilirubinaemia (sárgaság), állandó aluszékonyság vagy ingerlékenység, a
szopások között hosszú idő telik el, anatómiai eltérések (pl. rövid nyelvfék,
ajakhasadék), ikerszülés. Az anya részéről fellépő nehézségek: problémák az
előző szoptatáskor, a gyermek elkülönítése, sérült emlőbimbó, az anyatej
elégtelen mennyisége az anya szerint, akut vagy krónikus betegség,
gyógyszerszedés, az emlő vagy az emlőbimbó anatómiai elváltozása, korábbi
emlőműtét vagy emlősérülés, hormonbetegség. Ilyen esetekben kérje szakember
(védőnő, szoptatási tanácsadó, gyermekgyógyász, szülész nőgyógyász szakorvos)
segítségét.
Dr.
Tobak Orsolya
okleveles
védőnő