Egészséges gyermek 6 évesen

• Körülbelül 3000 szavas az aktív szókincse.
• Nyelvtanilag helyesen beszél.
• Képes a párbeszédben, társalgásban egyenrangú félként részt venni.
• Közléseit rugalmasan módosítja a partner igényeihez.
• Képes a beszédet különböző célokra használni (pl. információ közlése és szerzése, érzelmek, szükségletek kifejezése, stb.).
• Kívülről tud verseket, mondókákat, éneket.
• Anyanyelve hangjait elsajátította, kiejtése tiszta.
• Képes a szó első hangzóját megnevezni.
• A téri viszonyokat megérti.

6 és 7 éves kor között

Az elkövetkezendő egy évben a gyermek olyan mértékig képes birtokolni anyanyelvét, hogy az a tanulási folyamatok alapjává válhat. Bátran kezdeményez párbeszédet, és képes azt fenntartani, kérdéseket fogalmaz meg és folyékonyan mesél a vele történt eseményekről. Emellett azonban képes visszatartani is beszédét, hogy a beszédpartnert meghallgassa. A jó beszédértés és a tiszta kiejtés éppúgy az olvasástanulás feltétele, mint a hétköznapi tárgyak és jelenségek megnevezése és rendszerezése, vagyis a kellően bő szókincs és a világos szerkezetű mondatok alkotása.

A nyelvi kifejezések gazdag tárháza áll a gyermek rendelkezésére, most arra van a legnagyobb szüksége, hogy minél többet használja, forgassa, hogy a lehető legtöbb variációban kipróbálja az egyes nyelvi elemeket. Igyekezzünk minél többet beszélgetni a gyermekkel. Nem feltétlenül úgy, hogy direkt rákérdezünk, mi volt az óvodában, csak egyszerűen a részletekre kérdezünk rá, pl.: „Melyik az oviban a kedvenc játékod?”, vagy „Mi volt a reggeli az óvodában?” És ilyenkor a legtöbb esetben már ömlik a szó a gyermekből, míg arra átfogóan nem emlékszik, hogy tulajdonképpen mi is volt az óvodában. Változatlanul fontos kelléke a lefekvés előtti időszaknak az élőszóban elhangzó mese vagy történet. Ebben az életkorban a népmeséknek és a tündérmeséknek van nagy szerepük a fantázia és a belső képek alakulásában. De ugyanilyen fontos az otthoni mondókázás, verselés is napközben.

A beszéd nyelvtani elemeinek fejlődése késhet azon gyermekek esetében, akiknek a beszédfejlődése nem indult meg időben. Előfordul, hogy a szókincs késői gyarapodását a mondatalkotás nehézsége kíséri, és még ebben az időben is sok nyelvtani hibát követnek el. Ezek a gyermekek külön nyelvi fejlesztést igényelnek az óvoda utolsó évében, melyet a logopédusok tudnak biztosítani. De mi is sokat tudunk tenni, ha rendszeresen beszélgetünk otthon, például képekről, ahol egyszerű mondatokkal kell megfogalmazni a látottakat. Alkalmasak erre az egymás után fűzhető képsorozatok is, melyek egy rövid történetet mondanak el, ha sorba rendezzük őket, vagy a korábban használt képeskönyvek, azzal, hogy most már a gyermek mesél nekünk. Ilyenkor helyes megoldás, ha nem direkt, hanem indirekt módon segítjük a gyermeket, amikor helytelenül alkot mondatot. Egyszerűen csak jól elismételjük a mondatot, pl. „Beleugrottak a majomok az ágontól a vízbe.” „Valóban, a majmok az ágról a vízbe ugrottak.”