Kommunikációs és nyelvi képességek

Egészséges gyermek 3 évesen

• Képes tíz-tizenöt perces történetet végighallgatni.
• Bonyolultabb, összetett mondatokat is megért.
• Érti a helyre vonatkozó névutókat, toldalékokat.
• 700-900 szót használ (aktív szókincs), ennél jóval többet ismer (passzív szókincs).
• Három-négyszavas szószerkezeteket használ.
• Használ néhány grammatikai elemet (tárgyrag, személyes névmás, birtokjel stb.), de ezeket nem mindig helyesen alkalmazza.
• Képes kérdezni (pl.: Mikor?, Milyen?, Miért?).
• Kiejtése nagyrészt érthető.

3 és 4 éves kor között

A beszédértésben előtérbe kerül a tárgyak, jelenségek közötti kapcsolatok felismerése és nyelvi kifejezése. Ez a „Miért?” korszak. Már maga is toldalékok, névelők, kötőszók segítségével „tapasztja össze” a szavakat. Már nemcsak azt kérdezi: miért, hanem azt is, hogy: hol, mikor, milyen.

A beszéd fejlődésében ez az időszak a gondolatok gyors mozgásával és a természetes megakadások megjelenésével jár. Ezek a megakadások nem számítanak dadogásnak, mivel a nyelvi és gondolati fejlődés szükségszerű velejárói, és általában fél éven belül a legtöbb gyermeknél teljesen megszűnnek.

A „Mi ez?” korszakhoz hasonlóan itt is fontos, hogy legyen türelmünk a kérdések megválaszolására, ezzel nemcsak a gyermek beszédét, hanem a figyelmét, megfigyelőképességét, emlékezetét, gondolkodását is fejlesztjük. Válaszaink legyenek egyszerűek, érthetők, és olyan terjedelműek, amennyit a gyermek fel is tud dolgozni.

A kiejtési hibák is természetes velejárói ennek az időszaknak. Nagyon fontos, hogy ne utánozzuk a gyermek hibás beszédét, hanem tisztán ejtsük a szavakat, hiszen ez szolgál mintául a gyermeknek. Eddzük a gyermek beszédszerveit, például tanuljanak meg előbb vastag, majd vékony szívószállal inni, esetleg ne csak vizet vagy szörpöt, de kedvenc joghurtjukat is így fogyasszák. Rendszeresen adjunk természetes rágnivalót neki: répát, karalábét, más zöldségeket, mert a rágás nemcsak az állkapocs izmait erősíti, hanem a falat forgatása miatt a nyelvizmokat is. Ebéd után a szalvéta használata előtt nyalják körbe a szájukat, vagy kis lekvárt, mézet, mogyorókrémet nyaljanak le a szájzugból.

Lényeges még, hogy ahogy a gyermek beszédértése változik, úgy változzanak a mi közléseink is. Most már bátran beszélhetünk összetett mondatokban, alkalmazkodva ezzel a gyermek aktuális fejlődési szintjéhez.

Abban az esetben, ha hároméves korig nem jelent meg a szókincsrobbanás, a használt és értett szavak száma elmarad a fentebb jelzett mértéktől, akkor egy beszédindításban jártas korai fejlesztő központot vagy logopédiai szakszolgálatot keressünk fel, mivel ez olyan jelentős késés, hogy nem biztos, hogy a gyermek egyedül eléri az iskolába lépéshez szükséges nyelvi fejlettségi szintet.

A folyamatos mondatokban beszélést átmeneti elakadások is meg-megszakíthatják. Olyan sok gondolat cikázik a gyermek fejében, hogy néha nem tudja, hirtelen melyiket is kellene kimondani. Több időnek kell eltelnie ahhoz, hogy beszédszervei követni tudják a gondolatait. Ez természetes folyamat, általában fél évnél nem tart hosszabb ideig, azonban nem mindegy, hogy hogyan reagáluk ezekre a megakadásokra. Nem szabad nehezítenünk a helyzetét azzal, hogy korholjuk ezekért a megakadásokért, hiszen nem tehet róla, az érésnek ebben a szakaszában nem tud rajta változtatni. Éppen ellenkezőleg: azt kell elérnünk, hogy ne szorongjon a megszólalástól, hanem bátran beszéljen a megakadások ellenére is. Az a legfontosabb, amit meg kell értenünk, hogy nem szabad a gyermekben ezeket a megakadásokat tudatosítanunk, mivel ez megerősíti benne a dadogás élményét, mely egy ördögi körben nemhogy nem segíti legyőzni megakadásait, de még meg is őrzi azokat. Tehát TILOS: figyelmeztetni a gyermeket, hogy mondja el még egyszer folyékonyan, vagy ne dadogjon, ne akadozzon! Helyette több módon is segíthetünk: legfőképpen azzal, ha van időnk meghallgatni őt, ha vele vagy helyette elmondjuk még egyszer a már akadozva kiejtett mondatot minden kommentár nélkül (például: „Azt mondod, hogy vegyünk még egy kiflit?”). Szintén segít, ha a kisgyermek „más bőrébe bújva” mondja el mondanivalóját, például egy bábbal a kezén. Sokat énekeljünk, mondókázzunk, verseljünk vele, kísérjük egyszerű gesztusokkal a verseket, hiszen az a tapasztalat, hogy ilyen ritmikus, dallammal összekötött verselés közben kevesebb a megakadás. Amennyiben fél év múltán nem szűnnek meg vagy válnak egészen ritkává ezek a megakadások, érdemes logopédus segítségét kérni.