Egészséges gyermek 2,5 évesen 

• Jelzi, ha pisilni, kakilni kell.
• Önállóan, csaknem tisztán eszik/iszik (kanállal keveset kilöttyinthet még).
• Próbál egyedül öltözködni.
• Szalvétát kezd használni.

2,5 és 3 éves kor között

A két és fél éves kisgyermekek önállóság iránti vágya kiteljesedik. Az „én akarom”, „én egyedül”, „nem jó, majd én” mondatok a mindennapok velejárói, és gyakran a felnőttek bosszúságát váltják ki, hiszen még nem megy neki egyedül olyan gyorsan és hiba nélkül, és ez időt, energiát és türelmet követel a szülőktől. Amelyik gyermek eddig nem volt kellően önállóságra törekvő, most biztosan eljön ennek is az ideje. Megteszik első lépéseiket is a szobatisztaság felé. Úrrá lesznek saját belső folyamataikon, legalábbis igyekeznek. Maguk akarják szabályozni és irányítani a velük történő dolgokat, egyedül enni, öltözködni, vetkőzni, üríteni stb. Eleinte utólag jelzik, hogy szükségletüket elvégezték, de egyre többször már előre is sikerül szólniuk, és így megpróbálnak a bilibe vagy a vécébe üríteni. Fokozatosan elérik, hogy napközben már nem lesz szükségük a pelenkára. Kezdetben előfordulhatnak balesetek az elmélyült játék közben.

A kisgyermek önállósodási próbálkozásaihoz időre van szükség. Ne törjük le a kicsik kedvét azzal, hogy az állandóan sürgető időbeosztás miatt erre nem kapnak lehetőséget, vagy emiatt sok indulat és feszültség alakul ki közöttünk.

A szobatisztaság alakulásakor kezdetben gyakran, majd később egyre ritkábban, de mégis adódnak balesetek. Ezeket kezeljük tapintatosan, hogy ne szegjük gyermekünk kedvét. Önállóságuk része, hogy étkezés közben is kanalat, villát, poharat használnak, mint a nagyok. Szeretik a közös étkezéseket. Ahogy gyakorolják az ételek fogyasztását, úgy ügyesednek az eszközök használatában, és egyre kevesebb maszat lesz körülöttük. Fontos, hogy a gyerekek változatosan egyenek. Ízlésük a kóstolások folyamán alakul. Kóstoltassunk meg többféle, különböző ízű ételt a gyermekkel! Amit még nem ismer, azt először elutasíthatja, de több kóstolás után megszeretheti. Ha viszont valamit nagyon elutasít, esetleg rosszul lesz tőle, azt ne erőltessük! Önállósulásuk az öltözködésben is megnyilvánul. Egyedül akarják fel- és levenni a ruhadarabjaikat, megválogatni, hogy mit viseljenek aznap. Jó, ha ebben is támogatjuk, és kedvesen alakítjuk ruházatát a lehető legtöbb önállóságot meghagyva. Engedjük meg neki, hogy például a kirakott két pulóver közül ő döntse el, aznap melyiket szeretné viselni. Egyedül vetkőzni könnyebb. Ezt gyakorolják először, majd később a ruhadarabok felvételét. Aki óvodába készül, már a nadrágját is fel tudja húzni egyedül, belebújik a pólóba, kardigánba, sapkát vesz fel, felhúzza a cipzárt a kabáton.

Ebben az életkorban kulcsfontosságú az önellátás terén a szobatisztaság. A nappali szobatisztaság alakulása a gyermek érettségétől függ. Tudatában kell lennie a teste jelzéseinek, ezeket szabályoznia kell ahhoz, hogy vizeletét és székletét a megfelelő módon ürítse. Változó, hogy mikor érik el a gyerekek a szobatisztaságot, ezért nem szabad túlzottan erőltetni, vagy az esetleges sikertelenségért hibáztatni, okolni őt. Alvás közben nehezebb szabályozni az ürítési folyamatokat, ezért az éjszakai ágytisztaság később alakulhat ki.

Kérjük ki a védőnő, gyermekorvos tanácsát, ha úgy érezzük, hogy valami szervi vagy lelki oka lehet a szobatisztaság hiányának.