Hallás

Egészséges gyermek 1 hónaposan

• Összerezzen, vagy más viselkedésváltozással reagál a hangos zajra.
• Figyel, ha beszélnek hozzá.
• A mély, ritmikus hangok megnyugtatják.

1 és 2 hónapos kor között

Ebben az időszakban a csecsemő a hirtelen, erős zajokra még mindig összerezzen, esetleg sírva fakad, de egyre inkább kezdi megszokni az otthoni zajokat (porszívózás, főzés zaja, felnőttek beszélgetése, testvérek ricsaja, stb.). Sok baba ezekre a hangokra el is tud aludni, illetve nem ébred fel rájuk. Erre a zajok egyhangúsága és emellett azok megszokottsága a magyarázat. Kezdi a pici megtanulni, hogy vannak olyan hangok, amelyek nem jelentenek veszélyt, és vannak, amelyekre fokozottabban kell figyelni, mert ijesztőek, nem megszokottak. Ekkor már láthatjuk, hogy figyelmes lesz a hangunkra, és érdeklődését hosszabban felkelti, ha fölé hajolva beszélünk hozzá. Eközben nemcsak figyel, hanem igyekezik ő is hangot adni: elnyújtott hangokkal és különböző sikkantásokkal jelez. Amikor egyedül van, gyakorolja, hogyan kell a levegőt préselni a tüdejéből, alakítani, igazítani az ajkait, így egészen meglepő hangokat is kiad. Játszik, ismerkedik a testével, annak működésével. Saját hangjára is reagál sírással vagy mosollyal, további aktivitással. Mindemellett az is tapasztalható, hogy sírása egyre gyakrabban marad abba, ha szóval vigasztaljuk.

A babák szeretik, ha békésen szendereghetnek, ezért ügyeljünk, hogy a fekhelye úgy helyezkedjen el, hogy a lehető legkevesebb váratlan zaj érje. Nem szükséges, hogy teljes csend vegye körül, de távolabb legyen a család mindennapi életének hangjaitól. Amikor gondozása következik, minden alkalommal szólítsuk meg, mielőtt hozzáérünk vagy felvesszük. Várjuk meg, míg felébred és figyelni tud arra, ami történik vele. Nyugodt hangon mondjuk el neki, mit teszünk majd vele. Bár a kicsi a szavakat még nem érti, de hallja, érzi, hogy fontos nekünk. Énekeljünk, dúdoljunk neki, mikor kicsit nyugtalanabb, de az elalváshoz nincs szüksége dalra. Akkor inkább hagyjuk elcsendesedni őt is, és körülötte a világot is.

A hangokra adott gyengébb reakcióknak kezdetben oka lehet a fülben visszamaradt magzatvíz. Ez idővel magától felszívódik vagy kiürül.

Ha egy hónap után is úgy ítéljük meg, hogy bizonytalan a baba hangokra adott reakciója, akkor inkább jelezzük ezt az orvosnak. Átmenetileg halláscsökkenést okozhat például a középfül gyulladása, és ez hatással lehet a gyermek fejlődésére, tapasztalatszerzésére, ezért minél előbb érdemes segíteni ezen.

A koraszülött babák hallási reakciói hullámzóak lehetnek, vagyis az tapasztalható, hogy ugyanazokra a hangokra egyik alkalommal reagál, máskor meg nem, mintha nem hallaná. Az éretlen idegrendszer működési sajátosságai miatt lehet ez így. A hallóidegeknek és a hangok feldolgozásáért felelős agyterületnek meg kell érnie ahhoz, hogy a baba reakciói mindig egyértelműen megjelenjenek. Az éretlen koraszülöttek idegrendszere még tanulja, hogyan kell reagálni, válaszolni a külvilág ingereire, ezért velük szemben sokkal türelmesebbnek kell lenni.