Testi fejlődés és mozgás
Nagymozgás
Egészséges gyermek 5 évesen
Statikus egyensúly
- Egy lábon állva 8-10 másodpercig képes egyensúlyozni.
Dinamikus egyensúly
- Futása gyors és jól koordinált.
- Gerendán jár, lábaival egymás elé lép.
- Ugráspróbák: helyből előre ugrás kb. 70-80 cm távolságra; helyből felugrással hátra tud fordulni 180°-ot; páros lábbal hátra ugrál folyamatosan.
Mozgáskoordináció
- Ügyesen mászókázik, fára mászik.
- Hintát hajt.
- Bukfencezik.
5 és 6 éves kor között
A gyermekek öt-hatéves korukra képesek összetettebb, bonyolultabb mozgáskombinációk elsajátítására, ha van lehetőségük rendszeres gyakorolásra. Így megtanulnak fára mászni, kerékpározni, hintát hajtani és bukfencezni. Lehetőségeiktől függően elsajátítják az úszás, a lovaglás, a tollaslabdázás, a síelés vagy szinte bármelyik másik sportmozgás alapjait. A mozgások erőssége, tempója és térbeli terjedelme jelentős mértékben fejlődik, egyre ellenállóbbá válnak a hosszan tartó terheléssel szemben.
A mászóeszközökön történő mászás ennek az életkornak továbbra is az egyik legkedveltebb mozgásformája. A mászás gyorsabban, koordináltabban, folyamatosabban megy végbe. Vérmérséklettől és ügyességtől függően bizonyos gyermekek szinte nem ismernek akadályt maguk előtt. Ugyanakkor a biztonság fokozódása is megfigyelhető, veszélyérzetük kialakult. Ötéves kor után jelentős fejlődés játszódik le, már nemcsak felfelé, hanem lefelé is ügyesen jönnek a nehezebb mászóeszközökről, hegyoldalon, fáról. Fejlődik a húzás, tolás, függeszkedés és egyensúlyozás is. A legváltozatosabb sportmozgások elsajátítására képesek.
Az ugrás csak akkor fejlődik ebben az életkorban megfelelően, ha kellő gyakorlásra is van lehetőség, különben a fejlődés lassú és formaszegény. Javasolt az ugróiskolázás, a gumizás, az ugrókötelezés, valamint a távolugrások, támaszugrások, sorozatugrások, fel-le ugrások és átugrások gyakorlása.
Együtt tud játszani a többiekkel, mások szempontjait is figyelembe tudja venni, képes arra, hogy a szabályokat megértse, betartsa és azokat állandónak tekinti. A társasjátékok használata ezt meg is követeli. Megérti azt is, hogy a szabály megsértése „büntetést” von maga után, ha nem tartja be a szabályt, a többiek nem játszanak vele. A gyermek viselkedésére jellemző, hogy szükségleteit késleltetni tudja, azaz megtanul várni, ez is fontos tényezője a szabályjátékok gyakorlásának. Ez adja majd alapját a közösségben végzett játékos tornafeladatoknak: fogócskáknak, bújócskáknak és kidobós játékoknak.
A kirándulásokat érdemes több családdal együtt szervezni, a gyerekek húzzák, ösztönzik egymást, kortársak között nem panaszkodnak fáradtságról. Mi is segíthetjük legyőzni a holtpontokat, például ha az érdekes természeti jelenségekre irányítjuk a figyelmet: „Nézd, ott egy kidőlt fa, fussatok el odáig és másszatok fel rá!”, vagy „Hű, nézzétek, tölgyfa! Adok egy zacskót, gyűjtsetek makkot, otthon készítünk belőle képet, figurákat!”. Vihetünk állat- és növényhatározót magunkkal, a kirándulást az ismeretek bővítésére is érdemes kihasználni. A természet számtalan mozgásos kihívást is rejt, ne tiltsuk a felmászástól, árokugrástól, köveken mászkálástól, de segítsünk neki kiválasztani, melyik az a szikla, fatörzs, hegyoldal, árokpart, ahol biztonságosan játszhat.
Ebben az életkorban nagyon kedvelik a játékos tornafoglalkozásokat, és a sportmozgások alapjait is könnyen elsajátítják. Testi képességeik, figyelmük és kitartásuk alapján is képesek egy 45-60 perces játékos sportfoglalkozást végigcsinálni. Rendszeres gyakorlással összetettebb mozgások elsajátítására is képessé válnak. Meg tudnak tanulni görkorcsolyázni, kerékpározni, úszni, síelni stb. A rendszeres mozgás nem csak testüket, szervezetüket erősíti, de személyiségformáló hatású is, gondoljunk a fegyelemre, önfegyelemre, kitartásra, önuralomra és akaraterőre. Az óvodás kisgyermek fő tevékenysége azonban a játék, bármilyen testmozgást végzünk is a gyermekkel, ne feledjük, a játékosság és a megfelelő pihenőidők betartása fontos!
A járás nehéz terepen, az ugrás, a futás és a mászás csak akkor fejlődik ebben az életkorban megfelelően, ha kellő gyakorlásra ösztönzik a gyermeket. Nehezített járást lehet gyakorolni különböző magasságú lépcsőkön, emelkedőn, lejtőn, homokozó szegélyén, fatörzseken, lapos köveken, bokrokat kerülgetve, térdig érő vízben. Az átlépések variálhatók 20-50 cm között: tócsák, gödrök, sziklák, faágak, gyökerek, árkok fölött, között lehet ügyesíteni a járást. A futójátékok is kedveltek, különböző iram- és irányváltásokkal, elindulás-megállás gyakorlásával, természetes támaszgyakorlatokkal kombinálva (csúszás, úszás, mászás). Jó mókát jelentenek az utánzó mozgások (sánta róka, pók, rák, fóka, medve). Nagy teremben vagy a szabadban a szabályjátékok széles tárháza is rendelkezésre áll (fogócskák, labdajátékok, körjátékok). A térérzékelésben a társak mozgásának érzékelése, és az ahhoz való alkalmazkodás megtanulása is fontos. Ösztönözhetjük gyermekünket ugróiskolázásra, ugrókötelezésre, távolugrásokra és támaszugrásokra (béka, nyuszi, sánta róka). Emellett jól gyakorolhatók a sorozatugrások, a fel-le ugrások és átugrások különböző magasságú lépcsőkön, emelkedőn és lejtőn, homokozó szegélyén, fatönkökön, nagy köveken.
Ha van rá lehetőségünk, igyekezzünk olyan játékokat vásárolni vagy készíteni, melyek a gyermek ügyességét teszik próbára, például roller, görkorcsolya, ugrókötél, kötéllétra, gyűrűhinta. Fontos, hogy a gyermek számára biztosítsuk a minél változatosabb mozgások végrehajtásához szükséges feltételeket! Kertben a magasabb faágakra hinta, mászókötél, függőlétra, gyűrűhinta akasztható. Az ilyen játékok, eszközök beszerzése és használata később busásan megtérülő eredményeket hoz. Ahhoz, hogy a gyermek egyre jobban koordinálja mozgását, hogy izmai összehangoltan működjenek, látása, hallása jól működjön, szükséges a kellő mennyiségű és kihívást jelentő mozgáslehetőség biztosítása. A mozgásos ügyesség fejlesztése mellett olyan képességek megszerzését is lehetővé teszik számára, melyek az iskolába kerüléskor jobb tanulási eredményeket biztosítanak.
Ebben az életkorban a későbbi úszás elsajátítása érdekében fontos, hogy a vizet mint új közeget megismertessük és megszerettessük a gyermekkel. A vízben más fizikai törvényszerűségek érvényesülnek, mint a szárazföldön, meg kell szokni az új érzéseket, meg kell tanulni egyensúlyban tartani és irányítani a test mozgását. A vízhez szoktatás célja, hogy a gyermek egy idő után ugyanolyan otthonosan mozogjon a vízben, mint a szárazföldön, teljesen alkalmazkodjon a megváltozott közeghez, annak törvényszerűségeihez, jellegzetességeihez. Úszásoktatást csak akkor lehet elkezdeni, ha a gyermek megszerette a vizet, otthonosan viselkedik benne, és célszerű mozgásokat végez. Meg kell tanulnia először az arcra fröccsenő vizet elviselni, a szemhéjait lezárni, később a víz alá merülni. Már a kádban való fürdés is kezdő lépés lehet, ha ez a lehetőség adott a családban. Amikor van idő hosszan fürdeni, fel lehet tölteni sok vízzel a kádat, és hagyni a gyermeket hosszan pancsolni. Érdemes öntögetős, locsolós, spriccelős játékokat játszani, és az arc víz alá merítését, a levegő vízbe fújását is el lehet kezdeni gyakorolni. Nyáron egy felfújható medence jelentheti a következő lépést a kertben vagy az erkélyen. Emellett az anyagi és földrajzi lehetőségeinktől függően ki kell használni a nyarakat, akár természetes vízben, akár strandon vagy uszodában is szerezhet a gyermek további élményeket, tapasztalatokat.
Sok gyakorlással válnak képessé a gyermekek arra, hogy úrrá tudjanak lenni minden váratlan és bizonytalan helyzeten. Az egyensúlyérzékelő, az izom-, ín-, ízület-, bőrérzékelési rendszer és a látás révén befutó számtalan ingerek feldolgozása bonyolult idegrendszeri feladat. Az idegrendszer éretlenségéből adódóan (például koraszülöttek), vagy a kevés testérzékeléses és mozgásos tapasztalattal rendelkező gyermekek ebben az életkorban mutathatnak ügyetlenséget a nagy- és finommozgások koordinációjában, az egyensúly- és térérzékelés területén. Ebben az életkorban még sok hátrány behozható, de biztosítani kell a lehetőséget a megfelelő mozgások kellő ideig tartó gyakorlására. Fontos, hogy a gyermekek csoportban is tevékenykedhessenek, egymást ugyanis motiválják és utánozzák. Rendkívül nagy mozgásigényük különösen jól kielégíthetők sokmozgásos testnevelési játékokkal. Amennyiben egy kisgyermek a nagy- és finommozgásos koordináció, egyensúly-, test- és térérzékelés területein sok nehézséget mutat, speciális mozgásterápiára is szüksége lehet. A terápia kiválasztásához részletesebb vizsgálatra van szükség, melyet a területileg illetékes Nevelési Tanácsadóban kérhetünk.