Testi fejlődés és mozgás

Nagymozgás

Egészséges gyermek 4 hónaposan 

  • Szimmetrikusan fekszik, támaszkodik.
  • A hátáról mindkét irányban az oldalára tud fordulni.
  • Hason fekve fejét 60-90 fokban megemeli, és meg is tartja, alkarjaira támaszkodik.
  • A körülötte lévő játékért hol egyik, hol másik kezével egyformán nyúl.

4 és 6 hónapos kor között

A csecsemőkori primitív reflexeket (pl. keresőreflex, fogóreflex, járóreflex, szopóreflex) már nem láthatjuk, és nem tudjuk kiváltani ettől az életkori szakasztól kezdve, ezzel párhuzamosan azonban a felegyenesedési reakciók, valamint a fej- és törzskontroll erőteljes fejlődése tapasztalható.

figyelhetjük meg, öt-hat hónaposan a baba felhúzza a lábait, megfogja a lábfejét, és a szájába is veszi azokat. A fejét is képes a hátán fekve előre felemelni, ezt főként akkor figyelhetjük meg, amikor felé nyúlunk, hogy felvegyük. Már tudja a szituációból és gesztusokból, hogy mi fog történni, és nem kell a feje alá nyúlnunk, ő maga emeli előre és tarja meg. Hason fekve stabilan és szimmetrikusan támaszkodik, kezdetben az alkarján, később nyújtott könyökkel, tenyértámaszban. Ilyenkor egész mellkasát magasra emeli, fejét függőlegesen tartja és könnyedén forgatja.

Négy hónapos életkorra megtanul egyik testhelyzetből a másikba kerülni: hátáról az oldalára fordul. Van olyan kisgyermek, aki felhúzza a térdeit, és törzsével kissé összegömbölyödve gurul az oldalára. Van, aki a lábát talpra támasztja, és így nyomja át magát oldalt fekvésbe. Az oldalt fekvés instabilabb, mint a hason vagy háton fekvés, mivel az alátámasztási felület kisebb, és a súlypont is magasabbra kerül. A csecsemő a lábaival támasztja magát, és szívesen játszik is az oldalán fekve. Hat hónapos korra várhatjuk, hogy a baba forogni kezdjen. Változó, hogy hasról hátra vagy hátról hasra sikerül-e neki először. Az a baba, akit többnyire a hátán fekve tartanak, nagy valószínűséggel előbb tanul meg hátról hasra megfordulni. Amelyik baba jobban szeret hason fekve játszani, innen fog feltehetően először a hátára fordulni. A forgás már nagyon összetett mozgássor, feltételezi a fej, a vállöv, a törzs és a végtagok összehangolt mozgását. Gyakorlással a forgás egyre gördülékenyebbé, finomabban szabályozottá válik, a csecsemő képes lesz megállítani a mozgássort egy-egy ponton. Nagy előrelépés a baba életében, hogy ő maga tudja megválasztani a testhelyzetét, és az adott testhelyzetben eltöltött időt is ő szabályozza. Ismét egy lépés az önállósodás felé. Az ide-oda forgolódással általában el is mozdul a helyéről. Ez kezdetben még nem tudatos helyváltoztatás, de a számára rendelkezésre álló területnek így mindig újabb részét fedezheti fel. Egy idő után rájön, hogy ha egymás után többször átfordul, gurulva eljuthat a kiszemelt helyre, megszerezheti a kinézett játékot.


 

A kiságy a forgáshoz, a guruláshoz túl kevés helyet biztosít, így négy hónapos kor után az alvásidőn kívüli időszakot máshol töltse a gyermek. Nagymozgásainak fejlődését az serkenti, ha körülötte minél nagyobb szabad terület van, ez fogja arra ösztönözni, hogy az elejtett, elgurult, távolabb lévő játékok után forduljon, próbálja azokat elérni. Hat hónapos kor előtt a kiságy matracának magasságát is lejjebb kell állítani, mert van olyan kisgyerek, aki ebben az életkorban már hason felnyúl a rács szélére, vagy négykézlábra áll és így éri el.

Forgás közben, amíg gyakorlatlan az új mozgásban, előfordul, hogy a feje lekoppan a hasról hátra fordulásnál, de szerencsére itt még olyan kicsi a távolság, hogy nem sérti meg magát. Miután a baba az újonnan megtanult mozgásokat egyre többet gyakorolja és csiszolgatja, ez a későbbiekben már nem fordul elő, megtanul vigyázni magára. A felegyenesedés minden egyes fokozatán újra kell majd tanulnia az egyensúlyozást, a támaszkodást, a fej megtartását boruláskor, tehát önmaga megóvását. Ebben úgy segíthetjük, ha nem oldjuk meg helyette a nehéz helyzeteket, de biztonságos környezetet teremtünk (nem engedjük kőre, éles sarkok közelébe, törékeny felületekhez), vagy veszély esetén ha szükséges, beavatkozunk.

A szabad mozgás nagyon fontos a baba egészséges fejlődése szempontjából. Lényeges ebben az életkorban, hogy izomzata megerősödjön, ízületei fokozatosan és a gyermek által szabályozottan terhelődjenek, koordinációja a gyakorlás révén finomodjon. Így alakul ki a megfelelő testtartás, és így fejlődik a harmonikus és biztonságos mozgás. Ne ültessük naphosszat az etetőszékben vagy gyermek autósülésben – a gerinc esetleges túlterhelése miatt nem jó, ha a baba nem vízszintesen, hanem tartósan feltámasztva fekszik, félig ül. A babakocsiban se ültessék naphosszat. Ezekben az eszközökben nem tudja maga megválasztani testhelyzetét, nem önállósodik sem a hely-, sem a helyzetváltoztató mozgásokban. Ez nemcsak mozgásfejlődésére lesz hatással, hanem megismerő tevékenységeinek alakulására is.

Előfordulhatnak szokatlan, a szülőket sokszor megijesztő mozgások. Háton fekve például a heves, koordinálatlan csapkodás a karral, erőteljes rugdosás a lábbal, kopogás a sarokkal a földön, kéz- és lábfejtekergetés. A hason fekvő gyermekeknél a „repülőzés”, azaz úgy emeli fejét és mellkasát, hogy nem támaszkodik le, karjait hátracsapja és a levegőbe emeli, néha az alsó végtagokat is felemeli. Ezek valóban lehetnek izomtónus-eltérés vagy mozgásfejlődésbeli probléma jelei, de önmagukban, ha semmi másban nem látunk eltérést, akkor nem feltétlenül kórosak, minden kisgyermek mozgásfejlődésében előfordulhatnak szokatlan tartások, mozgások. Figyelemfelhívó az, ha mindig ez a tartás, mozgás jellemző a babára. Kérjük ki a védőnő, orvos véleményét.


Finommozgás

Egészséges gyermek 4 hónaposan 

  • Kezeit összehozza a középvonalban.
  • A középvonalban lévő tárgy után nyúl.
  • A nyúlást, fogást és elengedést egyformán végzi mindkét kezével.
  • Nemcsak a saját kezét, hanem az abban lévő tárgyat is próbálja a szájába tenni.

4 és 6 hónapos kor között

A gerinc kontrollált tartása mellett a csecsemő a végtagjait is egyre inkább tudatosan kezdi használni, egyre finomabban mozgatja karjait, kezeit és ujjait, valamint a lábait is. A gerinc, a törzs stabil helyzete befolyásolja a karok működését. Így a testtartás, a felegyenesedés hatással van a finommozgásokra, a szem és kéz összehangolt működésének, fejlődésére. A stabil, felegyenesedett testhelyzet abból a szempontból is fontos, hogy a gyermek a körülötte lévő világ látható és hallható dolgait könnyen meg tudja tapasztalni, vagyis a fejével vagy egész testével arrafelé tudjon fordulni, ami őt érdekli. A szegényes mozgástapasztalattal rendelkező gyermek nemcsak saját testével, hanem a teret kitöltő tárgyakkal kapcsolatban is kevesebb ismeretet szerez.

A négy hónapos baba a fellógatott játéktárgyakat ütögeti, karjainak mozdulatát igyekszik finomítani. A tárgyak felé nyúl, megfogja, rájuk néz, és szájába veszi azokat. Amit elejt, az még egyelőre „elvész” számára, de ha a talajon a mellette lévő játékba beleakadnak az ujjai, akkor megfogja és felemeli. Gyakran már oda is fordul megnézni, mit talált, így látható, hogy néha oldalukon fekve is játszanak. Hat hónapos életkorban a csecsemő egyre ügyesebben, célszerűbben bánik a kezeivel. Már csak egyik kezével nyúl a tárgyakért, az így megtartott dolgokat a másik kezével ütögeti és ráfog. A tárgyakat megtanulja átadni egyik kezéből a másikba, szemével követi is ezt a mozgást. A fogás-elengedés gyakorlásának élvezetes játéka ez a baba számára. A játékokat marokra fogja. Elengedésnél gyakorolja az ujjai tudatos nyitását. A hangot adó játékokat rázogatja, de más módon is elkezdi megfigyelni a tárgyak hangját, például mikor különböző dolgokhoz ütögeti, földhöz csapkodja őket. A tárgyakat szívesen ejti a földre bármilyen helyzetben, ugyanebből a célból. A nem túl messzire eső tárgy után néz, ha eléri, megpróbálja visszaszerezni. Kezeivel tárgy nélkül is szeret ebben a korban dobolni, paskolni. Észreveszi az egészen apró dolgokat is, mint a szöszök, morzsák, és a markolászás mozdulataival próbálja azokat is megszerezni.

Idővel már nem lesz szükség arra, hogy a gyermek kiságyában vagy játszóhelyén lógassuk, felkötözzük a játékait. A leeső, elguruló játékok serkentik a babát a nagymozgások gyakorlására (utána kell fordulni), és a finommozgások ügyesítésére (fel kell venni a talajról). A kisméretű csecsemőjátékok mellett legyenek nagyobb méretű, de könnyű tárgyak is, mint például a strandlabda, pöttyös labda, lufi, nagyobb textil játék vagy plüss állatfigura, hogy ezeket kezeivel és lábaival egyszerre tartsa, és így kis „zsonglőrként” játszhasson velük. Ha elejti, ezek egy kicsit el is gurulnak tőle, hadd forduljon, forogjon vagy kússzon utána. A másfél, két literes kiürült üdítős flakon is nagy kedvenc, főként ha néhány bab- vagy rizsszemet is teszünk bele, hogy hangja is legyen.

Amikor a csecsemő elkezd egyre ügyesebben bánni a kezével, akkor a tárgy alakja, súlya, állaga, felületének tapintása mind-mind elengedhetetlen információ a számára. Ha nem tanul meg jól érzékelni,nem fogja tudni a mozdulatait pontosan megtervezni és hatékonyan kivitelezni.

Jó, ha a gyermek játékai között vannak minél többféle anyagból készült játékok (műanyag, gumi, fa, fém, különféle textilek). Amennyiben az anyagi helyzetünk nem engedi meg, hogy többféle csecsemőjátékot vegyünk, keressünk az otthon fellelhető háztartási eszközök között. Fontos, hogy biztonságosak legyenek: ne legyen letörhető apró része, ne legyen túl keskeny és hosszúkás, ne legyenek éles sarkai, és ne legyen túl nehéz sem. Emellett azonban biztosítsák a többféle tapintási érzést a gyermek számára. Előkerülhetnek a konyhából kis tálkák, ezek lehetnek fémből, fából, műanyagból. Jó játék egy karkötő, ez lehet a legkülönfélébb anyagú, de mindenképp egy darabból formázott, nehogy kis darabka/gyöngy letörjön róla. A textileknek is számtalan színe, mintája és anyaga van, kisméretű kendőket lehet szabni egy használt konyharuhából, törölközőből (max. 25 × 25 cm nagyságú legyen, hogy ne tekeredjen rá a gyermekre). Egyszerű kis textillabda is készíthető használaton kívüli zoknikból, gyűrjük bele egyiket a másikba, és kössük el a szárát. Hangot adó játékokat is könnyen lehet készíteni különféle tégelyekből, flakonokból és dobozokból, melyek nem törékenyek és jól záródó tetejük, kupakjuk van. Ezekbe tehetünk különféle terméseket (rizs, borsó, bab), színes gyöngyöket, sót, homokot vagy kavicsokat. Egy egész hangszerkészlet előállhat!

Szocializáció

Egészséges gyermek 4 hónaposan 

  • Mosolyog vagy hangot ad annak érdekében, hogy figyeljenek rá.
  • 10-15 percet önállóan eljátszik.

4 és 6 hónapos kor között

Ekkorra már felkészült a baba idegrendszere a „szemtől szembe” folyó kapcsolatokra, amiket gyakorol is. Emellett megérlelődnek azok a személyes és érzelmi viselkedésmódok is, amelyek a szemtől szembeni kölcsönhatásra valók, vagyis a tekintet ellenőrzésére, a visszamosolygásra és a hangulatszabályozásra. Kezdetben ez a kétszemélyes kapcsolat mindkét fél részéről szinte egyforma kontrollal és akarattal működik. Mi is, a csecsemő is egyaránt részt veszünk a kapcsolat fenntartásában, hangolásában, befejezésében vagy elkerülésében. Ezt a korszakot a baba részéről a felnőttek felé történő fokozott odafordulás jellemzi. Amennyiben összehasonlítjuk, akkor láthatjuk, hogy a tárgyakkal való kezdeti ügyetlenkedés és a helyváltoztatás hiánya miatt a pici inkább a személyi kapcsolatokra hagyatkozik, minthogy elfoglalja magát a tárgyakkal. A mozgásformák gyakorlása közben fordul egyre inkább a tárgyak felé a figyelme, de emellett továbbra is fontos marad a felnőtt személy, és a vele való élménymegosztás. Az élmények megosztása, a tárgyra irányuló közös figyelem kezdetei figyelhetők meg a hatodik hónapban. A szemtől szembeni játékokban, vagyis a hang-párbeszédek alakításában, a höcögtető, csiklandozó játékokban, érintgetésekben a baba irányító, alakító szerepe ugyanolyan fontos, mint a mi magatartásunk; visszaható viselkedésünk a kulcsa a boldog együttlétnek. A gondozás, az érintés és a testi érintgetős, csiklandozós játékok ugyanolyan fontosak a gyermek fejlődésében, mint bármi más. Anya karjaiban ringatózni vagy apa térdén lovagolni csuda jó móka mindkét fél számára. Az érzelmi biztonság adja az alapját a tanulásra való nyitottságnak. 


 

Beszédet megelőző képességek, kommunikáció

Egészséges gyermek 4 hónaposan

  • Biztos szociális mosollyal jutalmazza a látóterébe hajló és vele kommunikációba kezdő felnőtteket.
  • A fej viszonylag szabad mozgásának következtében rendszeressé és változatossá válik a gőgicsélés.
  • A gőgicsélés az akaratlagos kommunikáció részévé válik .
  • Csökken az az idő, mire a sírást követően a csecsemő visszaszerzi nyugalmát.

4 és 6 hónapos kor között

A beszéd észlelésében a gazdag dajkanyelvi tapasztalatoknak köszönhetően a baba már felismeri az egyes mondattípusok hanglejtését és más akusztikai elemeit (pl. hangszínváltozás, ritmusváltozás stb.). Ha rendszeresen énekelünk neki, felismeri és mosollyal jutalmazza a többször hallott dallamot, főként akkor, ha a megszokott személytől kapja. Az érintésnek, simogatásnak, testi kontaktusnak változatlanul nagy szerepe van a kommunikációban. A csecsemő kezének mozgása már elég ügyes ahhoz, hogy a kapaszkodóreflexet lassan felváltsa a felénk nyúlás tudatos mozdulata. A sok simogatás, testi kontaktus hatására a baba is egyre ügyesebben kommunikál az érintés, megfogás gesztusával.

A beszédszervek ügyesedésével és az idegrendszer érésével a hangadás eljut a kezdeti próbálgatástól a változatos lehetőségek kombinációjáig, a gőgicsélés színesen hangzóvá, sőt ritmikussá válik, de legfőbb elemei még mindig a hangok maradnak. Féléves korára a csecsemő egyre inkább saját anyanyelve hangkészletét részesíti előnyben, lassan elhagyja azokat, melyeket nem hall a környezetében. A korszak végén már megjelenhet a gagyogás, ahol az anyanyelvre jellemző szólamok váltják fel a puszta hangadást.

A kommunikációs helyzetekben továbbra is az a kulcskérdés, hogyan reagálunk a baba szándékos vagy önkéntelen megnyilvánulásaira. Az a jó, ha mindig válaszolunk neki: például amikor a baba ránk mosolyog, akkor visszamosolygunk, beszélni kezdünk hozzá vagy megsimogatjuk, ilyenkor megerősödik benne az élmény, így jelez legközelebb is. Ebben a fejlődési szakaszban a legfontosabb új kommunikációs próbálkozás a gagyogás megjelenése. A gyermek már nem egyszerűen anyanyelve hangjait próbálja utánozni, hanem olyan hangkapcsolatokat hoz létre, melyek hasonlóak az anyanyelvében jellemző hangsorokhoz, és ez vezet később a szavak kiejtéséhez. A gagyogásukat utánozva hozzunk létre halandzsa-párbeszédeket, sőt újabbakat is mutathatunk a csecsemőnek, mintegy lemodellezve ezzel a későbbi szavakkal folytatott párbeszédeket. Ezáltal a gagyogás egyre változatosabb és ügyesebb lesz.

Az egyre növekvő éber periódusokat használjuk ki arra is, hogy olyan közös figyelmi helyzeteket hozzunk létre, melyben a baba a beszéd és a mozgás együttes hatására felfigyelhet. Ilyenek például a ringatók, amikor a babát félfekvő helyzetben a karunkra vesszük, és vers, mondóka ritmusára folyamatosan ide-oda ringatjuk.

Amennyiben úgy látjuk, hogy a baba gőgicsélése nem változik gagyogássá, vagy maga a gőgicsélés egyre egyhangúbbá, sivárabbá válik, akkor fül-orr-gégész gyermekorvos segítségére van szükség. Természetesen átmenetileg egy nátha vagy más felső légúti fertőzés idején is előfordulhat enyhe halláscsökkenés a babánál, de ennek a gyógyulást követően már nincsen hatása a beszédfejlődésre, így nem a gagyogás átmeneti, hanem a tartós elszürkülése a felhívó jel. Azonban akár átmeneti, akár tartós a gond, arra mindenképpen ügyelni kell, hogy ilyenkor a többi érzékszerv bevonásával erősítsük a kommunikációs helyzeteket, segítsük a párbeszédek létrejöttét. Mindig a babával szemben helyezkedjünk és tegyük az arcunkra a kezét, mikor beszélünk hozzá. A sokáig fennálló vagy a többször ismétlődő fül- vagy más felső légúti gyulladások hallásra gyakorolt mellékhatása akadályozhatja a beszédfejlődés folyamatát, ilyenkor célszerű szintén szakorvoshoz fordulnunk. 

Értelmi képességek

Egészséges gyermek 4 hónaposan 

  • Kezeit középen összefogva a szájához viszi, néha már úgy is, hogy tárgy van benne.
  • Háton fekve, vagy félig ülő helyzetben tartva a középről nyújtott tárgyakért mindkét kézzel nyúl, nézi kezei mozgását.
  • Felfedezte, hogy hatással van a környezetére: azért mozgat tárgyakat, hogy zajt keltsen velük, azért kurjongat, hogy odahívjon valakit, stb.

4 és 6 hónapos kor között

A most következő időszakban a csecsemő az irányított, pontos nyúlást, fogást és az elengedést gyakorolja a tárgyakkal. Egyre inkább a tekintete irányítja kézmozgását, ezáltal egyre pontosabban, finomabban ragadja meg a tárgyakat, és egyre változatosabban tevékenykedik velük. A tárgyak ejtegetése, visszaszerzése a kezdeti lépés a tárgyak állandóságának megtanulása felé. Más téren ezt a kukucs játékkal gyakorolhatjuk. Mindkettő arról szól, hogy a világ nem szűnik meg, amikor azt a baba nem látja. Ahogyan ez a gondolkodása alakul, úgy lesz képes arra, hogy az elejtett tárgyat pontosan onnan vegye vissza, ahová az leesett, a félig, majd később a szeme láttára teljesen elrejtett tárgyat pedig megtalálja. A térben való helyzet- és helyváltoztató mozgások alakulásával a baba számtalan gyakorlási lehetőséget teremt a maga számára is – újra és újra elejti, és ha eléri, felveszi a tárgyakat, később pedig az idő múlásával elrejti és meg is keresi őket.

Mélyebb értelmet nyernek a korábban már felfedezett ok-okozati viszonyok is. Egyre ügyesebben tudja kitalálni, hogy az adott tárggyal milyen tevékenységet tud a leghatékonyabban végezni. A csörgőt rázni és a talajhoz püfölni érdemes, a kis fém salátástálat szopogatni, nyalogatni, majd a talajhoz csapkodni, stb. Azt is egyre jobban megtanulja, hogy a különböző tárgyak különböző tulajdonságokkal rendelkeznek, és egy hat hónapos babánál már az is megfigyelhető, hogy ha fogzik, akkor némi próbálkozás után az enyhítést hozó rágókát emeli ki a kupacból. Idegrendszeri érésének köszönhetően a tárgyakat át tudja tenni egyik kezéből a másikba azért, hogy minden irányból megszemlélje, megvizsgálja azt.

Mivel a gondolkodás ebben az életszakaszban a mozgás közben megszerzett tapasztalatok segítségével fejlődik, így fontos a baba napközbeni tartózkodásának megfelelő helyet kialakítani.

Az aktív nappali ébrenlét tere valamilyen módon különüljön el az alvás, pihenés terétől! Legyen más helyen a baba napközben, mint ahol aludszik! A legideálisabb a földön kialakított, meleg, de nem puha nagyobb terület. Ez lehet egy járóka, dupla szőnyeg vagy polifoam, és rajta egy feszülő lepedő – de ne a franciaágy! A baba a földről biztosan nem esik le, és ezen a helyen könnyedén tudja gyakorolni a mocorgást. A mi dolgunk az, hogy a felfázástól vagy más veszélytől megóvjuk eközben, de ha beszűkített élettérben tartjuk a kicsit, akkor nem tud elegendő tapasztalatot szerezni, a gondolkodás fejlődése lelassul, felhagy az önálló felfedezéssel. A kialakított helyen úgy helyezzük el a babát, hogy nézelődni is tudjon, és legyen lehetősége hallgatózásra is. Arra is ügyeljünk, hogy ne legyen túl forgalmas ez a tér, hogy tudjon elmélyülten figyelni arra, amit csinál.

A játékeszközökkel, tárgyakkal kapcsolatban is több szempontot érdemes figyelembe venni. A négy hónapos csecsemőnek még néha jó időtöltés a felakasztott játékokat lökdösni, figyelni azok mozgását, és a hangadásnak örülni, de egyre inkább akadálya is lesz ez a további megismerésnek. Amikor meg tud fordulni a baba, akkor már nincs szükség arra, hogy fel legyenek kötözve, rögzítve a tárgyak. Inkább tegyük köré a játékokat, így oldalra kinyúlva vagy elfordulva tudja azokat felvenni, és ha elejti, akkor megpróbálhatja visszavenni. Ehhez a tárgyak anyaga és mérete is segítséget adhat. Ebben az időszakban azok a babajátékok a legideálisabbak, amelyek összetettebbek, van rajtuk könnyen megragadható, kiálló rész, elég nagyok, de nem túl nehezek. Ezekkel tudja gyakorolni a visszaemelést, a részletek finom megvizsgálását, és az egyik kézből a másikba történő áthelyezést. Emellett legyenek olyan erősebb szövésű vásznak, mint például egy vászonszalvéta (ezeknek a mérete is megfelelő). Erre a célra gyártják azokat a figurákat is, melyeknek fejük van és négyzetes testük, csomókkal a sarkokon. Ezeket a baba könnyedén veszi fel, lengetheti, más az ízük, és az arcukra is kerülhet, vagy eltakarhat egy másik játéktárgyat. Ezekkel gyakorolhatják a kukucs játékot, és a tárgyak állandóságának tapasztalását. A tárgyak formája az ujjak működésének finomodása miatt szükséges.

A baba körül lévő felnőttekhagyják őt gyakorolni! Néha csak nézzük a gyermekünket, milyen ügyes. Nem kell mindig foglalkoztatni ahhoz, hogy tanuljon. A saját tapasztalás fontosságáról nem lehet eleget beszélni. Azokat a tárgyakat, amik túl messzire kerültek a picitől, csak tegyük újra a közelükbe, és ne a kezébe. Döntsön ő, hogy akar-e azzal tovább foglalkozni, vagy inkább más után néz.

Van lassabban érő és fejlődő gyermek, akinek több gyakorlásra, kicsit hosszabb időre van szüksége a tapasztalatok megszerzésére, megtanulására. A gyermekek fejlődése nagyon is egyéni. Az a fontos, hogy a baba a fejlődés folyamatának törvényszerűségei szerint járja be az útját, nem pedig az, hogy a lehető leggyorsabban. Lassúbb fejlődés esetén figyeljünk arra, hogy a fejlődési mérföldkövek az utolsó elvárható pillanatban megjelenjenek. Ha nem jelennek meg, akkor ne késlekedjünk orvoshoz fordulni. Jobb minél hamarabb kiszűrni a baba esetleges nehézségeit, akadályait, hogy szükség esetén megfelelő szakirányú segítséget kaphasson. 

Hallás

Egészséges gyermek 4 hónaposan 

  • A hangra figyelő magatartással válaszol.
  • A hang irányába fordítja szemét vagy fejét.
  • Dallamos hangra fokozottabban figyel, hangadásának már többször van dallama.
  • Egyértelműen megkülönbözteti szülei hangját másokétól.

4 és 6 hónapos kor között

Ekkorra a baba hallása tulajdonképpen leginkább minőségében változik. Folyamatosan gyakorolva egyre biztosabban tud különbséget tenni ismerős, és számára ismeretlen személyek hangjai között. A környezete zajait is kezdi megtanulni, és felfigyel egy-egy számára fontos eseményre, mint például édesapa vagy a testvér(ek) hazaérkezésére. Elkezd a zaj irányába mozogni, megnézi, mi történik. Hat hónapos koráig ezt fokozatosan gyakorolja, így tanulja a tárgyak állandóságát is. Az a baba fogja keresni a hang forrását, aki tudja, hogy a dolgok anélkül is léteznek, hogy ő látná. Először az oldalról jövő hangokat tudja keresni. A nagymozgások fejlődésével, a test stabilizálásával egyre ügyesebben tudja majd forgatni a fejét, anélkül hogy felborulna. Ez is szükséges ahhoz, hogy más irányba, pl. felfelé is keressen. Hátrafordulni később fog tudni, ahhoz nagyon biztos egyensúlyra van szüksége.

Megnyugszik az éneklésre, dúdolásra, majd ahogy halad az idő, egyre jobban kedveli is a dalokat. Hangadásaiban is megfigyelhetővé válik egy kis dallamosság. A családtagok hangját hat hónapos korára felismeri, és nemcsak a megnyugtatásban segít neki, hanem a többiek beszélgetését is tudja így rövid ideig követni.

A baba körüli gondozás meglehetősen „zajos” esemény. Hangja van a popsitörlő zacskójának, mikor kinyitjuk, a víz csobog a kádban, mikor fürdetéshez készülünk, csörömpölés hallatszik a konyhából étkezés előtt. Ezeknek a hangoknak jelentésük van a baba életében, segítségükkel sok mindent megtanul a kisbaba. Ébredéskor minden esetben szólítsuk meg, mielőtt meglátna minket, hogy keresni kezdje, ki szól hozzá, és az a személy honnan érkezik. Továbbra is nagyon fontos előre jelezni, elmondani a picinek mindent, ami történni fog vele. Ha a baba bármi hangjától megretten, ne felejtsük el megmutatni neki, mi volt az, ami a hangot adta. Ugyanígy a számára kedves hangok forrását is mutassuk meg neki. Ha így teszünk, a szavak jelentését is segítjük megtanulni a babának.

Gyakran szokták azt mondani az édesanyák, hogy „nincs jó hangom”, ezért inkább bekapcsolják a rádiót vagy a lejátszót. Ez is nagyon fontos, de a mi éneklésünk, és a család többi tagjának az énekhangja adja azt az emberi többletet, ami hozzásegíti a babát a hanglejtés meghallásához, megéléséhez. Az anya, apa hangja nem pótolható semmilyen géppel. Az ő hangjukól hallja, tanulja a baba az érzelmeket.

A nem vagy nem jól halló babák is többnyire gőgicsélnek, hangot adnak, sikítoznak. Nagyjából hathetes kor után az anyai visszajelzések mentén a jól halló babák sírása differenciálódni kezd, és a négy alap-síráshang (fájdalom, éhség, diszkomfortérzés [kellemetlen érzés, pl. csípős, pisis, kakis pelenka], társas igény) számunkra már értelmezhető, négy hónaposan pedig idegenek is pontosan meg tudják különböztetni.

Amennyiben a baba nem hall minket vagy a saját hangját, akkor ez a differenciálási képesség nem jön létre, a baba sírása monoton és fejhangú, vagy torokból „gépiesen” hangzó lesz. Ugyanez az oka a gőgicsélés, gagyogás elmaradásának, és annak, amikor a gagyogás ugyan nem marad el, de dallama nem színesedik, és nem jelennek meg újabb és újabb hangzók a baba készletében. Ezek mindenképp figyelemfelhívó jelek, melyek szakszerű kivizsgálást igényelnek! Minél korábbi időszakban kap segítséget a baba a hallás javításában, annál inkább tudja követni vagy megközelíteni az egészséges érési és fejlődési menetet.

Látás

Egészséges gyermek 4 hónaposan

  • Édesanyja arcát felismeri.
  • Tekintetével és fejfordítással minden irányba követi a mozgó tárgyat (azaz oldalra, fel- és lefelé egyaránt képes erre).
  • Egyik tárgyról a másikra váltja tekintetét.
  • Támasztott ülő helyzetben lefelé tud nézni.

4 és 6 hónapos kor között

A baba általában szívesen nézelődik, ezzel tölti ideje java részét csecsemőkorában. Fejét oldalra fordítva nézegeti a kezei, ujjai mozgását. Ahogy telik az idő, egyre inkább az összetett tárgyak kötik le a figyelmét, amelyeknek részleteit szemével is letapogatja, de egyben a szájával, ujjaival is felfedezi. A világ egyre színesebbé válik számára, kezdi elkülönülten látni a színeket. Ebben az időszakban a nézelődés továbbra is megmarad, de egyre inkább az aktív mozdulatait fogja nézni. Tekintete és vizuális figyelme segíti, hogy minél pontosabban nyúljon a tárgyak felé. Mozdulatai célirányosak lesznek, így tudja majd pontosan megragadni a tárgyakat. A megfogott tárggyal aztán egyre többféle mozdulatot tud megcsinálni, és ezzel a tekintet fókuszálását is gyakorolja. Játék közben saját magát edzi a teste középvonalán áthaladó, követő tekintésben. Hat hónapos korra már összehangoltan teszi át a tárgyat egyik kezéből a másikba, és ezt folyamatosan, megszakítás nélkül tudja követni a szemével is.

Nézelődéskor szívesen figyeli a mozgást: már nemcsak a szélfútta faleveleket, a függöny mozgását, hanem más mozgó tárgyakat, még inkább a jövő-menő embereket. Nagymozgásainak fejlődése és kíváncsisága fogja segíteni abban, hogy egyre távolabbi tárgyakat, személyeket vegyen észre, és azok mozgását kövesse. Észrevétlen tréning ez a látási funkciók gyakorlására.

Az egyik legáltalánosabb probléma, hogy mikor a család tévét néz, a baba is látja a képernyőt. Természetesen ez a mozgó, állandóan változó kép vizuálisan izgalmas számára, és le sem veszi róla a tekintetét. Igen ám, de ez túl erős inger, és nem tesz jót sem a fejlődő idegrendszerének, sem a szemének. Szeme így egy kisebb területre koncentrál, az ott látható gyors mozgásokat igyekszik követni, és nem tudja lassabb mozgással gyakorolni a közelre és távolra nézést, vagy a szem mozgatását. Ez később hátrányt jelent majd a baba szemének egészséges működésében, esetleg korábban alakulhatnak ki bizonyos szembetegségek. Próbáljuk úgy alakítani a teret, hogy a kicsi ne lássa a tévét (pl. függönnyel, vagy két szék közé feszített pokróccal is eltakarhatjuk).

Ügyelni kell ekkor arra is, hogy ne legyenek olyan apró dolgok a baba körül szétszórva, amit szájába véve hirtelen lenyelhet! Már jól látja és érdekli is a sok apró tárgy (pl. gyöngy, összerakható játékok elemei stb). A hasaló csecsemő igazi kis „porszívó”, akinek figyelmét nem kerülik el a lepotyogott morzsák, szétgurult kis csavarok, játékalkatrészek – ezért mindig legyünk körültekintők, amikor a babákat letesszük a földre!

A babák látásfejlődésével kapcsolatban mindenkor figyelemfelhívó a látás fejlődése szempontjából:

  • ha a baba sokkal nyugtalanabbá, bizonytalanabbá válik háton fekve, mint hason;
  • ha sokszor tartja csukva vagy félig nyitottan a szemét;
  • ha leginkább csak az ablak vagy lámpák felé fordul;
  • ha hason fekve a könyök-, illetve az alkartámaszkodás nem alakul ki, és ennek nem az izomzat az oka;
  • ha inkább ütöget, vagy pontatlanul nyúl a tárgyak felé;
  • bár elmozdul a térben, a fejét és tekintetét inkább a földre szegezi;
  • hívó szóra nehezen találja meg a felnőtt arcát.

Ezekben az esetekben mindenképpen további vizsgálatokra van szükség. Amennyiben a szemészeti vizsgálat után a csecsemő szemüveget kap, akkor annak viseléséhez kérjünk tanácsokat. Léteznek speciálisan a csecsemőknek kifejlesztett, nagyon jó, rugalmas kerettel készülő szemüvegek, de ezek sem minden babának megfelelőek. Kérjünk az optikustól kipróbálási lehetőséget! A fejen való rögzítésnek is több lehetősége van,  leginkább a szár folytatásaként működő gumis megoldást ajánlják, de sok babának már ebben a pici korban is jobb az ún. „korbácsos” szárú szemüveg (a szár visszakunkorodik, kicsit bekanyarodik a fül mögé). A nagymozgások beindulásával a szemüveg viselése biztosan nehezített lesz, de ennek ellenére tegyük fel a gyermekre! A baba világra nyitott érdeklődését, aktivitását, kíváncsiságát csak jól működő érzékszervek birtokában tudja megtartani. A látás minőségi romlása a felfedező kedvét szegheti, és egyoldalúvá válhat az ép érzékszervek és tapasztalatok irányába – ezek pedig fejlődését korlátozhatják.

Ha a pici koraszülött volt, akkor a látás minőségének javulása lassabb ütemű lehet nála. Ebben az esetben a látható dolgokat erősítsük fel a baba számára. Tegyünk köré erős kontrasztos nézegetni való tárgyakat, válasszunk nagyon élénk színű játékeszközöket, ha lehet egyszínű játszószőnyeget, hogy az azon lévő tárgyak jobban kiemelkedjenek a környezetből, és ezáltal könnyen láthatóvá váljanak. Esetenként jó játék lehet egy jól besötétített helyiségben, például a fürdőszobában az áttetsző játékok átvilágítása zseblámpával, és azok nézegetése. Ez a játékos helyzet nagyon jó tréning a baba szemének, de egyszerre csak rövid ideig (kb. 5 percig) szabad ezt játszani, mert nagyon fárasztó a kicsinek!

A gyermek fejlődése