Önkiszolgálás

Egészséges gyermek 5 évesen

  • Önállóan tartja be a WC higiénés szabályait, kezet mos WC-használat után (az erre való figyelmeztetés azonban gyakran még nem hagyható el).
  • Önállóan fogat mos, lemossa és elteszi a fogkefét.
  • Képes gombolni, cipzárt fel- és lehúzni.
  • A levett ruháit a helyére rakja.
  • Kis segítséggel önállóan öltözik (harisnyahúzás, cipőfűzés kivételével).
  • Ismeri a játéktárgyak helyét, segítséggel rendet rak a napi játékot követően.

5 és 6 éves kor között

A nagycsoportos óvodás gyermek, főként ha vegyes óvodai csoportban vagy több testvér között nő fel, ekkorra már a legtöbb mindennapi dologban kellő önállósággal cselekszik, mivel megszokta és látta maga körül, hogyan válnak a hároméves kicsik gyámoltalan segítettből bátor, önálló segítőkké. Ilyenkor képes először arra, hogy ne csak önállóan tegyen meg valamit, hanem meg is tervezzen egy rövidebb munkafolyamatot. Így amellett, hogy például leveszi a ruháját, el is teszi, vagy válogatva a szennyestartóba, illetve a székre rakja azokat. Tehát képessé válik, hogy egy egész cselekvéssort előre átlásson, nem csupán annak soron következő részletét. Ez távlatot és szabadságot ad cselekvéseinek, bár azok következményeit még nem tudja felmérni. Ebben a szakaszban az öltözködésben csakúgy, mint a napközbeni fürdőszoba-használat egyes részeiben önkiszolgálásra válnak képessé a gyermekek. A következő lépés, hogy egy teljes folyamatot átlátva az elejétől a végéig önállóan meg is oldja a feladatot, például a WC-használat esetében a vetkőzéstől a kéz megtörléséig folyamatosan, önállóan tudjon cselekedni. Ennek segítését egyrészt szóbeli figyelmeztetéssel érhetjük el („Mostál kezet?”), másrészt azonban különböző indirekt utakon is, például illatos szappant veszünk, és amikor kijön a gyermek a fürdőszobából, azt mondjuk: „Most finom illatú lett a kezed. Megszagolhatom?” Ekkor a legtöbb gyerek visszafordul, ha elfelejtette a kézmosást, nincs szüksége ennél egyértelműbb irányításra. Vagy: „ A ruhádnak is jólesik, hogy egész napi hordás után megpihenhet a széken, segítettél neki megpihenni?”, stb. Ezekkel a diszkrét megszólalásokkal és a saját példaadásunkkal olyan szilárd szokásokat építhetünk ki, melyekben könnyű lesz később a közös örömet adó tevékenységekre figyelni, és kevesebb lesz a vita, a civakodás a családban.

Minden szabály annyit ér, amennyi megvalósul belőle. Fontos, hogy csak azt várjuk el gyermekeinktől, amit magunk is rendszeresen megteszünk. Az óvodás, kisiskolás gyermek főképp a cselekvések nyelvén ért, számára az a legfőbb szabály, melyet mi mutatunk neki cselekedeteinkkel – mindig fontos az összhang a szülői cselekedetek és a kinyilatkoztatott szabályok között. A gyermek szabálykövetéskor a látottakat utánozza, tehát ha mi olyan szabály betartását követeljük tőle, amit mi magunk sem tartunk be (pl. nem rakjuk el a ruháinkat), akor ne csodálkozzunk, hogy a gyermek sem tartja be azt. A példát mi mutatjuk, a gyermek azt követi.

Azoknak a gyermekeknek, akik az önkiszolgálás fejlődésében nem haladnak életkoruknak megfelelő intenzitással, valószínűleg szakember segítségére is szükségük lesz, attól függően, milyen természetű ez a fejlődési megakadás. Lehetséges – esetleg tudtunkon kívül –, hogy mi magunk fogjuk vissza az önállósodási folyamatokat (pl. túlóvó, túlvédő hozzáállással). Ezen gondolkodjunk el kicsit! Amennyiben a gyermek ugyan próbálkozik, azonban a képességei nem fejlődnek kellőképpen, és ez okozza ügyetlenségét, akkor célszerű segítséget kérni.

A gyermek fejlődése