Koragyermekkori program

Nagymozgás

Az egészséges gyemek 4 évesen

Statikus egyensúly

• Állás: egy lábon kb. 6 másodpercig megáll, 2 másodpercig tud lábujjhegyen állni.

Dinamikus egyensúly

• Ugrás: helyből előre tud ugrani kb. 30-60 cm távolságra, le tud ugrani 70-80 cm magasról, páros lábbal előre tud ugrálni folyamatosan, hosszan, egy lábon előre ugrál 3-5-ször vagy 1 m hosszan.
• Járás: vonalon jár, lábait egymás elé téve. Vízzel teli poharat tud úgy vinni, hogy a víz nem lötyög ki.
• Futás: képes élesen bekanyarodni, hirtelen meg tud állni.
• Lépcsőn lefelé is váltott lábbal megy kapaszkodás nélkül.
• Képes pedállal hajtani három- vagy négykerekű járművet, futóbiciklin két keréken gurulva is jól egyensúlyoz.

4 és 5 éves kor között

Az óvodások mindamellett, hogy egyre összetettebben variálják azokat a mozgásokat, amiket már megtanultak, kitartóak és jól terhelhetők is. Szervezetük állóképessége (hogy mennyire bírják a terhelést) és ügyességük (koordinációs képességeik) abban az esetben fejlődnek optimálisan, ha kellő színvonalú és mennyiségű testnevelésben részesülnek. Az ebben az életkorban történő rendszeres gyakorlással alapozhatjuk meg és építhetjük be a gyermek szokásrendszerébe az egészséges életmód követelményeit. Ebbe beletartozik a megfelelő életritmus, az elegendő pihenés és alvás, valamint a helyes táplálkozás mellett a rendszeres testmozgás is.

A mozgásfejlődésben azt láthatjuk, hogy az ötéves életkor felé haladva a gyermek egyre hatékonyabban és gyorsabban tanul meg új mozgásokat. A korábban tanult mozgásformák tökéletesednek, és egyre több mozgáskombináció jelenik meg. Állóképességük rendkívül jó, sokszor jobban képesek alkalmazkodni a terheléshez, mint az edzetlen felnőttek. Ügyesen mászókáznak, fára másznak, hintát hajtanak és bukfenceznek. Futásuk gyors, jól koordinált. Egy lábon állva képesek 8 másodpercen túl is egyensúlyozni. Temperamentumtól és ügyességtől függően bizonyos gyermekek szinte nem ismernek akadályt maguk előtt. Ugyanakkor a biztonság fokozódása is megfigyelhető, kialakul veszélyérzetük. A mászóeszközökön mászás az időszak egyik legkedveltebb mozgásformája.

A helyből előre ugrás képessége kb. 70-80 cm közötti távolságra nő. Helyből felugrással hátra tudnak fordulni 180°-ot. Páros lábbal tudnak hátrafelé is ugrálni folyamatosan néhányat. Egy lábon pedig tudnak hosszan is előre ugrálni. A hintát maguk hajtják. Labdarúgás során előkészítő fázisban a rúgó lábat hajlítva hátra lendítik, közelebb állnak a labdához, kedvezőbb szögben találják el, ügyesebben tartják a célirányt. Már nemcsak az álló labdába tudnak belerúgni, hanem a gurulóba is.

A gyermekek eltérő adottságokat örökölnek (a testalkat, a mozgásos ügyesség és a teherbírás terén is), és lelki érettségben is nagyon különbözhetnek. Ezért érdemes több lehetőséget feltérképezni, hogy találunk-e számára örömet adó, sikerélményt nyújtó, rendszeres mozgási lehetőséget. Szóba jöhet néptánc, művészi torna, foci, tollas, tenisz, atlétika, úszás, cselgáncs, szinte bármelyik sportágban várják már az óvodás gyermekeket is. Ha lehetősége van a gyermeknek rendszeresen sportolni, akkor ettől az életkortól kezdve már gyakorlatilag bármilyen összetettebb sportmozgást el tud sajátítani alapszinten. Persze ehhez elengedhetetlen a rendszeres gyakorlás, a családi motiváció és a lehetőség megteremtése. Meg tudnak tanulni kétkerekűn biciklizni, úszni, síelni, korcsolyázni, lovagolni. Sok gyereknek nincs erre lehetősége szervezett keretek között, de a családdal, testvérekkel közösen is elsajátítható például a focizás, pingpongozás, tollasozás, és jó játék a fogócskázás, bújócskázás és a kidobós játék.

Minden gyermek eltérő testi adottságokkal (testalkat, testsúly) rendelkezik, és más az érdeklődése, az érés üteme, a motiváció jellegzetességei, az akarat működése. Az öröklés is befolyásoló tényező, nem egyforma a gyorsaság és a robbanékonyság, az ízületi lazaság, az állóképesség, az erő. Egy dolog azonban azonos, a mozgás fontos örömforrás minden gyermek számára! A gyermek családi háttere sokszor meghatározza, hogy milyen sportmozgások elsajátítására van lehetősége. Az óvodába kerüléssel az irányított testnevelés bekerül ugyan a gyermek életébe, de a legtöbb óvodában ez még nem mindennapos foglalkozás. Érdemes ezért feltérképeznünk, hogy lakóhelyünkön milyen elérhető lehetőségek vannak.

A helyes testtartás kialakítása óvodáskortól fontos feladat. Ebben az életkorban a gyermekek még keveset vannak egy testhelyzetben, a napnak csak egy kis részét töltik asztalnál ülve. Sok időt vannak a szabadban, és a csoportszobában játék közben is gyakran változtatják testhelyzetüket. Fontos, hogy otthon se üljenek naphosszat a tévé, táblagép, számítógép előtt, hanem játsszanak a szőnyegen, vagy még inkább az udvaron. A tartáshibák kialakulásának megelőzését csak a rendszeres, nem egyoldalúan terhelő mozgással tudjuk elérni. Fontos, hogy később az iskolát, ahol sokkal több időt fognak ülve tölteni, jól felkészült izomzattal, megfelelő testtartással kezdjék majd el a gyermekek. Iskoláskorban akkor fognak tudni jól figyelni és helyesen fogni a ceruzát, ha nem lesz megterhelő számukra a tartós ülés.

Finommozgás

Az egészséges gyemek 4 évesen

• Egyértelművé válik a jobb- illetve balkezesség.
• A ceruzát az ujjai segítségével tartja.
• Szeret rajzolni, festeni, gyurmázni.
• Ollóval ki tud vágni egy egyszerű formát.
• Egykezes dobásnál megjelenik a törzsfordítás.

4 és 5 éves kor között

A központi idegrendszer úgy fejlődött, hogy a hüvelyk- és a mutatóujj a legügyesebb minden olyan tevékenységben, mely apró, pontos, precíz mozgásokat kíván. A kéz csontjainak és izomzatának megfelelő fejlettsége is szükséges a biztos ceruzafogáshoz és a megfelelő vonalvezetéshez. Sok mozdulathoz kell nagyfokú precizitás, ezért jó, ha a gyermek gyakorolja a gombolást, a fűzést, a csavarozást és más hasonló tevékenységeket. Az ollóval vágásban is ügyesednek, nagyméretű, egyszerű formákat már körbe tudnak vágni. Fontos, hogy a balkezes gyermeknek balkezes ollója legyen. Négy-ötéves korban a gyermek úgy rajzolja le a világot, ahogy ismeri, ezért a rajzain a tárgyak gyakran átlátszók. Egyidejűleg több nézőpontból rajzol. Emberrajza a kezdeti fej-láb alakból fokozatosan finomodik, ötéves korban a rajzolt embernek már több testrésze van.

Labdakezelésében változást hoz, hogy fejlődik az egyensúlyérzék, a szem-kéz koordináció, a térérzékelés, az irány- és iramérzékelés, valamint a tempóérzék. A kislabdát 2 méterről célba tudják dobni. A nagyméretű labdát már többnyire el tudják kapni.

Ha a gyermek már jól tartja a ceruzát és ügyesen rajzol, abban az esetben is fontos a kéz és ujjak használatának gyakorlása, ügyesítése más tevékenységek során. A kézművesség és barkácsolás alkotó játékai fejlesztik a kézhasználatot. A társas helyzetek természetes lehetőséget kínálnak az utánzáshoz, és az ezen keresztüli tanuláshoz. A mindennapok játéktevékenységeiben jó, ha meg tudjuk teremteni azokat a lehetőségeket, amelyek támogatják az érés, a fejlődés funkcióit. A változatos anyag- és eszközhasználat során a gyermek kísérletezhet, kibontakozhat kreativitása.

 

Előfordulhat, hogy egyes gyermekek éretlenül fogják a ceruzát: több ujjukkal tartják, esetleg marokra fogják. Ebben az esetben törekedjünk a gyermek kezeinek ügyesítésére, erősítésére. Használjunk az ábrázoláshoz minél többféle eszközt, a vastag színes ceruza mellett a zsírkréta és a festék is kerüljön elő. Az ujjak ügyesítése és erősítése változatos módon történhet: gyurmázással, ujjfestéssel, aszfaltkrétás rajzolással, gyöngyfűzéssel, apró tárgyak segítségével. Fontos a kéz érzékelési funkciójának fejlesztése, ezért játsszunk minél többféle anyaggal: homok, sár, kavicsok, tobozok, apró termések, falevelek, vászon, papír, gyurma, agyag stb.

Gyűjthetünk különféle terméseket, és a dió, mogyoró, gesztenye, galagonya, csipkebogyó és tobozok különféle szerepet játszhatnak a foglalkozásokban. Készíthetünk gesztenye- és tobozbabákat és -állatokat. A gesztenyebabáknak filctollal különféle arcokat rajzolhatunk, az állatok készítéséhez más terméseket is felhasználhatunk, és idővel egy egész állatkertünk is lehet. Karácsonyra díszeket is készíthetünk belőlük, és a dió- és mogyoróbelet felhasználhatjuk a közös mézeskalácssütés során.

Egészséges gyemek 4 évesen

• Ellenőrzés mellett önállóan mos fogat.
• Önállóan használja a zsebkendőt.
• Kis segítséggel kezet mos és törölközik.
• Kis segítséggel önállóan használja a WC-t.
• A levetett ruháit képes egy helyre tenni.
• A nadrágját, szoknyáját, pulóverét önállóan felveszi.
• Képes a pisilést, kakilást rövid időre késleltetni.

4 és 5 éves kor között

Az óvodáskor általában sokat lendít a gyermekek önállósodásán. Amíg otthon természetes, hogy az édesanya mindig ott van, és megteszi, ami szükséges, az óvodában éppen az válik természetessé, hogy az óvó néni vagy a dadus nem tud egyszerre az egész csoport mögött ott állni, a gyermek tehát a többieket látva maga is törekszik az önálló WC-használatra, kézmosásra, fogmosásra. Ilyenkor a lelki-érzelmi fejlődésben erőteljesen megjelenik a mások helyzetének, érzelmeinek felfogása, így például a segítés szándéka(anyának, óvónőnek), mely szintén előrelendíti az önállósodási folyamatokat. Az önálló WC-használat megtanulása a leghosszabb folyamat, melyben a legtöbb tapintatra és diszkrét odafigyelésre van szükség úgy, hogy közben mindig tiszteletben tartjuk a gyermek emberi méltóságát. A legtöbb gyermek eljut ebben az évben az önálló cselekvésig, sőt már arra is ritkán kell figyelmeztetni, hogy utána kezet mosson. Az öltözködésnél a lehető legnagyobb önállóság elérése a cél ebben az életkorban. A ruhadarabok közül lassanként már csak a legfinomabb mozgást igénylőknél kell a felnőttnek besegíteni, például a cipőfűzésben, a harisnyanadrág felhúzásában.

Ebben az időszakban válik lehetővé, hogy ne csak magában a cselekvésben, hanem a használt tárgyak elpakolásában is önálló lépéseket tegyen, például lemossa és eltegye a fogkeféjét, visszategye a játékait a polcra, vagy egy megbeszélt helyre letegye a levett ruháit.

Kísérjük figyelemmel az óvodai fejlődést, beszéljünk az óvó nénikkel, és amit az oviban már egyedül tesz meg a gyermek, annak otthon is adjunk teret, vegyük természetesen megjelent készségnek. Így kevés odafigyeléssel nagy ugrások érhetők el az önkiszolgálás fejlődésében. Például az óvodában a gyermekek vetkőzéskor meghatározott helyre teszik le ruháikat, erre mi is kijelölhetünk otthon egy helyet a gyermeknek. Az óvodai napos rendszer lehetővé teszi, hogy a gyermekek a terítésben és a tálalásban segítsenek, amit általában nagyon élveznek is. Ezt a jó élményt felhasználva mi is adjunk lehetőséget, például a merőkanál használatára, a tányérok, evőeszközök kirakására, azok mosogatóba helyezésére. Ilyenkor a legfontosabb, hogy természetesnek, a tanulási folyamattal együtt járónak tekintsük, ha nem sikerül minden tökéletesen, és a legnagyobb nyugalommal töröljük fel a keletkezett cseppeket vagy tócsát. Így a gyermek láthatja, hogy ha hibázik is, van lehetőség a javításra. Ha sikerül minden helyzetben megtartani nyugalmunkat, ez nagyban lendíti a gyermek önállóságának fejlődését, míg ellenkező esetben, ha felszisszenünk, feljajdulunk, netán mérgessé válunk a véletlen kiöntött leves láttán, az visszahúzza a gyermek akaratát, lefékezi cselekvési kedvét. A gyermek tőlünk tanulja meg, mi a jó és a rossz. Ha mérgesek vagyunk, az azt jelenti, hogy ő rosszat tett, bűntudatot érez, ezt nem szabad megismételnie, így legközelebb inkább nem tesz semmit. A bűntudat felkeltése helyett jobb az,  ha a „sikerült, nem sikerült, legközelebb majd sikerül” alapállást választjuk. Még jobb, ha a kárelhárításba is ugyanazzal a természetességgel vonjuk be a gyermeket, például az ő kezébe is adunk törlőrongyot. Így világos lesz a gyermek számára, hogy mi a követendő megoldás hasonló helyzetekben, anélkül hogy prédikálnánk egy kiömlött leves láttán.

Az önkiszolgálásra nevelésben ugyanúgy a következetesség a kulcsszó, mint bármilyen más otthoni szokás kialakításában. A saját dolgunkat könnyítjük meg azzal, ha egy-egy öltözködésbeli, mosdóhasználatbeli újításra nagy figyelmet fordítva néhány hétig rendszeresen ismételtetjük a gyermekkel. Amikor már begyakorlottá válnak a mozdulatok, akkor a gyerekek maguk fognak ragaszkodni a mindennapi megvalósításhoz, egyrészt mivel minden rendszeresség, kiszámíthatóság biztonságot jelent számukra, másrészt a szülői minta az otthon törvényének minősül, még akkor is, ha nem hangzik el kifejezett kérésként, csak egyszerűen megcselekszik.

Ha a gyermek mozgásos ügyetlenséggel küzd, értelemszerűen az összes önkiszolgálási tevékenységben is jelentkezni fog ez a nehézsége, például az öltözködésben nem boldogul a zokni, cipő vagy ruha felhúzásával, a kapcsok, cipzár, patent pedig egyenesen megoldhatatlan gondot jelent számára. Az érzékelési (látás, tapintás, hallás, szaglás, mozgás) problémákkal küzdő gyermeknek emellett az is gondot fog okozni, hogy mit mi után húzzon fel, figyelmét minden apróság eltereli az öltözésről, nem tud végigvinni egy-egy cselekvéssort. Ilyenkor nagy türelemre van szükség a részünkről. Az csak részben megoldás, hogy könnyen felhúzható, bebújós dolgokat vásárolunk, mert arra is gondolni kell, hogy minden gyakorlás, ha nehéz is, a mozgáskoordinációjuk fejlesztésére szolgál. Nehéz eltalálni az egyensúlyt, hogy ne adjunk túl nehéz feladatot számára, de ne is szolgáljuk ki teljesen, az idő szűkére hivatkozva.

Célszerű arra törekednünk, hogy egy-egy cselekvést kis részletekre bontva kérjünk a gyermektől: a pulóver felhúzásakor kezdetben csak a karját nyújtsa megfelelő szögben, majd ha ez már „üzemszerűen” megy, akkor kérjük, hogy egyik karjára húzza fel a pulcsit önállóan, a másikat még mi segítsük, hiszen ez tulajdonképpen összetett mozgást feltételez. Ha már ez is megy, igyekezzünk a másik kar bedugásához hétről hétre egyre kisebb segítséget nyújtani, míg önállóan fel nem tudja venni.

Nehezéség az is, hogy hiába tudja már az összes részcselekvést külön-külön, ezeket egy folyamattá összekapcsolni sok gyakorlással jár. Kezdetben közvetlen segítséggel vezessük át a következő szakasz kezdetére, például öltözéskor adjuk a kezébe a soron következő ruhadarabot, hogy azt már önállóan vegye fel. A játékok elpakolásakor is adjuk a kezébe a soron következő játékot, azután a megfelelő polcra már ő tegye fel, így biztosítva számára a folyamat élményét. Később elég, ha csak szóban mondjuk a soron következő teendőt.

Az önálló öltözködés leggyengébb pontját a kapcsok, cipzárak, patentok és a cipőfűző jelentik. Sokat segítene, ha ezeket nagyobb tárgyakon gyakorolhatná. Érdemes házilag néhány A4-es, A3-as méretű vastagtextilre nagy cipzárt, kapcsokat, cipőfűzőt szerelni, ezt a szekrény vagy az ágy oldalához erősíteni, hogy minden nap alkalma legyen nagyban gyakorolni a később kicsiben elvárt mozdulatokat.

Előfordulhat, hogy jobban maszatol evés közben, mint a vele egykorú gyerekek. Ennek változásához több időre van szükség, azonban arra mindenképpen megtanítható, hogy igyekezzen az asztalt és a ruháját az étkezés után rendbe tenni. Ez csak akkor nem okoz felesleges bűntudatot, ha már a szülő éreztetni a gyerekkel, hogy megbízik benne. A kiabálás vagy korholás biztosan nem vezet célra, hiszen nem ellenállásból vagy a mi bosszantásunkra nem tesz meg valamit, hanem azért, mert az idegi szabályozásnak több tapasztalatra van szüksége. Számára már így is nehéz elviselni, hogy minden akarata ellenére sem sikerül kivitelezni valamit, ne erősítsünk rá erre szidással, mert ez negatív élményként épül bele énképébe.

A mások számára egyszerű mozdulatok megtétele is sokkal több figyelemmel és fáradságos koncentrálással jár, ezért jóval gyorsabban elfárad. Arra kell törekedni, hogy ne merítsük ki teljesen az energiáit a játékkal vagy bármilyen más napközbeni tevékenységgel, mert akkor nem marad elég tudatos figyelme például az önkiszolgálásra, és a legegyszerűbb cselekvések is szétesnek. Ilyenkor már nem lehet tőle önállóságot elvárni, és többletsegítségre szorul.

Az ügyetlenségét nem kell az orra alá dörgölni (pl.: „Már megint kiöntötted…”), hanem természetes, a fejlődéssel egyre inkább eltűnő folyamatnak kell tekinteni. Bízzunk abban, hogy a megvalósítás érdekében gyermekünk mindent megtesz, ahogyan mi is, ugyanis hosszú távon az tapasztalható, hogy a sikerességben nem feltétlenül az adottságok számítanak, hanem az, hogy hátrányaival hogyan tud megküzdeni a gyermek az évek során, és ebben a megküzdésben nekünk is nagy szerep jut. 

Egészséges gyemek 4 évesen

• Nyomon követ egy legalább nyolc szóból álló mondatot.
• Tudja követni a három részből álló utasításokat.
• Beszél a képekről, mesekönyvekről.
• A beszéd teljesen folyamatossá válik, nem jellemzik az élettani megakadások.
• Az általa használt szavak száma kb. 1500 szóra tehető.
• Összetett nyelvi szerkezeteket használ, bővített mondatokban (legalább 4-5 szó) beszél.
• A különböző mondatfajtákat helyes hanglejtéssel kapcsolja össze.
• Több igeidőt használ.
• A sziszegő-susogó hangokat, az l, j, r hangokat kivéve artikulációja tiszta.
• Képes rövid mondókát, verset megtanulni, többiekkel együtt mondani.

4 és 5 éves kor között

Ez a korszak a „folyton beszélés korszaka”. Szinte minden gyermekben olyan erős közlési vágy él, hogy legszívesebben minden fejükben megforduló gondolatot azonnal kimondanának. Élvezik a felnőttekkel való párbeszédet. A kommunikációt gyakorolják játék közben is, a szerepjátékokban is egyre inkább a beszéd a meghatározó.

Igyekezzünk a valódi kölcsönösségen alapuló kommunikációra! Európai felmérések szerint az anyák átlagban napi hét percet beszélgetnek csemetéjükkel. Ez azonban nem elégséges ahhoz, hogy az iskolaérettséghez szükséges nyelvi fejlettséget elérjék a gyerekek. Ha a gyermek a nap túlnyomó részében csak befogadóként van jelen, azaz állandóan csak a rádiót vagy a tévét hallja, akkor pont a legfontosabbat, a kölcsönösséget nem tanulja meg, így nem tudja majd használni sem megszerzett tudását. Törekedjünk a gyermekünkkel való párbeszédre, vonjuk be a beszélgetésekbe, és hagyjuk őt is beszélni. A felgyorsult élettempó mellett egyre nagyobb jelentősége lesz annak, hogyan tudjuk azt a kevés időt minőségi módon eltölteni gyermekünkkel.

Ebben az életkorban szintén nagy jelentősége van a rendszeres, élőszóval történő esti mesélésnek. A mindennapi élet eseményeit feldolgozó történetek mellett most már láncmesék, és a kicsiknek való verses mesék is megjelenhetnek.

A négy és öt év közötti életkorban figyelni kell arra, hogy a nyelvtani fejlődés megindult-e. Előfordulhat, hogy a gyermek szókincse sem növekedett az életkornak megfelelően, és a mondatalkotás is egyszerű marad, például kétszavas, háromszavas mondatokat mond. Ilyenkor célzott játékokkal segíthetjük a nyelvi fejlődést, azonban ha a fejlődés helyett inkább egy korábbi állapotot (pl. kétszavas mondatokat) észlelünk, akkor ajánlott felkeresni logopédust, aki tanácsokat adhat, illetve szükség esetén fejlesztésben részesítheti a gyermeket. Az a leghasznosabb, ha minden közös cselekvést egyidejűleg szóban is elmagyarázunk, kifejtünk (például: „Most megmelegítem a levesed. Merőkanállal kimerem a tányérba. Kicsit megfújom, mert túl meleg lett, és teszek a levesbe egy kis tejfölt.”). A gyermek számára ez a fajta cselekvéssel kísért beszéd egyszerű, kézzelfogható példát mutat arra, hogyan fejezhetjük ki nyelvileg helyesen magunkat, hogyan következnek az egyes szavak egymás után a mondatban. Később a gyermeket is meg lehet kérni, mondja el, mit csináltunk. Segítsük ki, amikor nem tudja pontosan megfogalmazni!

Egészséges gyemek 4 évesen

• Képes beszélgetést kezdeményezni.
• A beszélgetésnél képes figyelembe venni a partnert.
• Képes mások érzelmeit felismerni.
• Partner a konfliktusok megbeszélésében.
• A kortársakkal való együttjátszás páros helyzetekben, főként tárgyak cseréjén alapul.
• Viszonzatlan barátságok nem frusztrálják.
• Megjelenik a nemek szerinti elkülönülés.
• Az egyes felnőtt szerepek több összefüggő cselekvését is képes megvalósítani.

4 és 5 éves kor között

A kortársak fontos és egyre növekvő szerepet töltenek be az óvodás gyermek életében. Az óvodában az egymás mellett játszás mellett megjelennek az építős játékok és a felnőtt szerepek játékos gyakorlásának formái, később a szerepjátékok, melyek páros és csoportos együttjátszásra adnak lehetőséget.

Ebben az időszakban a felnőtt szerepeket is erősen figyelik, olyanok akarnak lenni, mint a bátor katona vagy a sokat utazó nagybácsi.

A gyermekek énképe is folyton módosul a környezeti hatásoknak megfelelően, ez a közösségi tanulás folyamata. A vérmérsklet és az eddig szerzett tapasztalatok teszik azt, hogy ugyanarra az ingerre más-más válaszreakciót adnak a gyermekek, ez azt is jelenti, hogy a felnőttnek is a gyermek temperamentumához kell igazítania válaszait.

Ebben a korszakban a gyermekek is képesek alapszinten a partnerhez igazítani közléseiket, olvasni a partner ki nem mondott szándékait. Például a kistestvérnek egészen egyszerűen néhány szóval mondják el ugyanazt a történetet, szinte magyarázva, míg apával felnőttesen beszélve, a nagymamának kicsit hangosabban, az előzményeket is ecsetelve tárják fel a történteket.

Fogadjuk el gyermekünket olyannak amilyen, ez azonban nem azt jelenti, hogy minden cselekedetüket is el kell fogadni vagy helyeselni. Amikor valami rosszat, bosszantót tett, akkor nem személyében őt kell minősíteni, hanem magát a tettet. Például: az „Általában ügyes vagy, de most nem jól tetted, hogy ledobtad a játékot” mondat erősíti önmagában (hiszen azt mondtuk, hogy ügyes), mégis kifejezi rosszallásunkat, míg a „Nagyon rossz vagy, mert ledobtad a játékot” mondat gyengíti az önmagával való azonosulást, mert az egész gyermeket minősítettük általa. Az is fontos, hogy amikor érezzük a gyermek őszinte megbánását – például amikor sírva fakad, mert már megértette, miért volt helytelen, amit tett –, akkor erősítsük meg szeretetünkkel ezt a felismerést, és ne korholjuk tovább. Például a „Sajnálom, hogy így történt, de most már tudod, legközelebb hogyan kell tenned” mondat a változásban bízva előremutató, míg az „Ugye megmondtam, hogy ne csináld ezt” mondat visszahúzó, mert nem a pozitív példát erősíti. Az is fontos, hogy kimutassuk a gyermek tettével kapcsolatos érzelmeinket, de ne váljunk indulatossá, mert az indulat valójában szóbeli agresszió, semmit sem tesz hozzá a megoldáshoz, csak a gyermekben kelt félelmet, bűntudatot vagy ellenindulatot.

Az idegrendszer érési folyamatai lehetővé teszik, hogy a gyermekek szinte tükörként utánozzák a felnőttek viselkedését, ez az óvodáskor leghatékonyabb tanulási stratégiája. Ez azonban azt is jelenti, hogy szinte önkéntelenül felveszik a szülők, mindenekelőtt az azonos nemű szülő viselkedési szokásait, és ezt játékaikban gyakorolják is. Amennyiben a szülő szóban is megerősíti, hogy helyesnek tartja ezt a viselkedést, akkor ez a minta lassan belsővé válik. Önmagában a szóbeli kinyilatkoztatás azonban nem elegendő, a szülői magatartás az igazán ragadós példa.

A gyermekek akkor jönnek igazán zavarba, hogyha a felnőtt a szóbeli közléseiben mást mond, mint amit tettei, gesztusai sugallnak. Ilyenkor nem tudja értelmezni a közlő szándékát, nem tudja, hogy melyiknek higgyen: a szavaknak vagy a mozdulatoknak, gesztusoknak. Amennyiben ugyanattól a felnőttől sokszor kapja ezt a zavarba ejtő magatartást, ez megbénítja kezdeményezőkészségét, csökkenti motivációját. Minden szempontból egyértelmű jelzéseket kell adnunk gyermekünknek, aki már szinte a felnőttekhez hasonló bizonyossággal olvassa le szándékainkat, akkor is, ha egy szót sem szólunk.

Egészséges gyemek 4 évesen

• Képes egy jelenségre rövid ideig összpontosítani.
• Egyszerre egy jelenségnek csak egy tulajdonságát tudja vizsgálni.
• Felismeri az alapvető formákat (négyzet, kör, háromszög).
• Ismeri a testét, meg is tudja mutatni a testrészeit.
• Képes felismerni és megkülönböztetni egymástól a környezet jellegzetes zajait.

4 és 5 éves kor között

A szem az az érzékszervünk, mely egyszerre a legtöbb információt képes felvenni a külvilágból, és a gyermek hamar megtanulja, hogyan válassza el egymástól az alakot és a hátteret, a lényegest és a lényegtelent. A kisgyermek egyre több részletet fedez fel egy tárgyon, lassan elkezdődik a módszeres letapogatás korszaka, de ekkor sokszor el is veszik a részletekben, az egészet téveszti szem elől. Ehhez már finomabb szemmozgásokra van szükség, és ezek fejlődését több okból is hátráltatja, hogyha a gyermek gyakran nézi a monitort. Egyszerre a tárgynak többnyire csak egy tulajdonságára képes összpontosítani. A környezet jellegzetes hangjait (például: toronyóra, mentőautó stb.) már biztosan felismeri, emellett a beszéd szavai és a szavaknál kisebb szótagok felismerése is jellemzően ekkor jelenik meg.

Az alaklátás és a formafelismerés mellett egyre biztosabban működik a nagyságállandóság. Az alak, a forma és a nagyság kategóriáinak megszilárdítása érdekében hasznos, ha ellentétpárok felismeréséhez kapcsolódó játékokat játszunk a gyermekkel. A kicsi-nagy (pl. összekapcsolhatjuk gyöngyfűzéssel), széles-keskeny (összekapcsolhatjuk ajándékkötöző szalagok nézegetésével), puha-kemény (kenyeresdoboz rendberakásakor), könnyű-nehéz (bevásárlás után), sima-érdes (papírfelületek, bőrünk tapintása kézmosás előtt és kézmosást követően), meleg-hideg (lábosokban víz) ellentétek felismerése fejleszti a megfigyelőképességet, az érzékelést-észlelést, az emlékezetet, a gondolkodást és a nyelvi képességet is. Jók az egyszerű fejlesztő játékok, ezeket akár otthon is elkészíthetjük. Játszhatjuk például azt, hogy a kicsinek egy-egy tárgy képét és árnyképét kell felismerni, egyeztetni, esetleg memóriajáték-szerűen párosítani. Fel lehet ismertetni vele képek segítségével egy-egy tárgy kiragadott részletét a teljes ábrázoláson, vagy lehet szortíroztatni nagyság szerint egyazon tárgy képének különböző méretű példányait. Játszhatjuk azt, hogy több egymásra rajzolt tárgykontúrt ismertetünk fel vagy rajzoltatunk körül vele. Jó hallásgyakorlat, ha többféle hang együttes megszólalásából kiválasztatunk vele egyet, vagy megkérjük, hogy sorolja fel az elhangzottakat. Ki lehet vágni egyszerű tárgyak kontúrját kartonból, és meg lehet kérni a gyermeket, hogy tapintás alapján mondja meg, mi az.

A kisgyermek fejlődő idegrendszeri folyamatainak, különösen a látás és hallás feldolgozásának nem tesz jót az a rengeteg inger, amely ma körülveszi (különösen a városi gyermeket). Végtelen mennyiségű információt vagyunk képesek beereszteni, azonban ennek csak egy töredékét tudja az idegrendszer feldolgozni, a többi a felejtési folyamatban elhalványul és eltűnik. Azonban ha a bejövő és fel nem dolgozott ingerek közül több is erős benyomást tett a gyerekre, akkor nem könnyű azokat elfelejteni. Ilyenkor az idegrendszer hosszasan foglalkozik egy adott esetben teljesen fölösleges informával, hogy végre aztán elfelejthesse azokat. Ez nyugtalanná, frusztrálttá teheti a gyermeket. Mi pedig esetleg értetlenül állunk ezelőtt, hiszen a legjobb szándék vezérelt bennünket, hogy gyermekünknek élményeket nyújtsunk, de ő nem úgy reagál, ahogyan mi azt elképzeltük. A túlingerlés (nagy zaj, erős zene, túl sok ember, hangzavar stb.) veszélyes lehet ebben a korban is.

Egészséges gyemek 4 évesen

• Megérti az időfogalmakat (pl. múlt, jelen, jövő, napszakok).
• Összehasonlít látható tulajdonságokat (pl. sebesség, nagyság).
• Lassan megérti a valódi összefüggéseket.
• Építős és szerepjátékot játszik.
• Megkülönbözteti az élőt az élettelentől.

4 és 5 éves kor között

Ez az ok-okozati gondolkodás kialakulása szempontjából egy átmeneti időszak. A korszak kezdetén általában még úgy gondolkodnak a gyerekek, hogy két, időben egymáshoz közeli eseményt összekapcsolnak, függetlenül attól, hogy ezek ok-okozati kapcsolatban vannak-e egymással vagy sem (például: azért van sötét, mert neki aludni kell mennie). A korszak végére viszont megszületnek az első ok-okozati felismerésen alapuló ítéletek (azért van sötét, mert lemegy a nap). Ugyanígy két dolog között kezdetben csak a külső jegyek mutatják számára az összefüggést (például: akinek kalap van a fején, az férfi, és ha kalapot tesz fel a néni, ő is férfi lesz). Ugyanakkor a közeli múlt és a közeli jövő érzékelésének segítségével ebben az időszakban válnak képessé arra, hogy megmondják két, képen ábrázolt jelenségről, hogy melyik történt hamarabb. A konstrukciós és szerepjátékokban is azért lehetnek sikeresek az ilyen korú gyerekek, mert már nem próba-szerencse alapon dolgoznak, hanem képesek kezdetleges egymásutániságot sorozattá formálni. A rajzfejlődésben általában ekkor indul a firkák mellett a tárgyak, emberek, állatok egyszerű ábrázolása. A négy-öt év közötti gyermek nem azt rajzolja le egy tárgyról, hogy mit lát, hanem azt, amit tud róla.

Játsszunk együtt a gyermekkel, fogadjuk el a felkínált üres csészét, mintha valóban lenne benne tea, hagyjuk, hogy a gyerek „megfodrászoljon” bennünket, hiszen ezek az alapvető, szimbolikus játékok a későbbi szimbolikus gondolkodás előképei.

Ne erőltessünk rá felnőtt oksági gondolkodásmódot, fogadjuk el, amit a gyermek mond, ugyanakkor ha kérdez, akkor egyszerűen – ne túl sok információval – magyarázzuk el a dolgokat, például:

– Mitől lesz borús az ég?

– Esni fog az eső.

– Akkor a Nap hová tűnik?

– A felhők mögé.

– A Hold hová tűnik, amikor világos van?

– Elbújik a hegyek mögé.