Koragyermekkori program

Nagymozgás

Egészséges gyermek 2 hónaposan 

• A végtagok hajlított tartása láthatóan csökken.
• Szimmetrikus testtartás és mozgás.
• Háton fekve fejét kezdi megtartani középhelyzetben is.
• Hason fekve fejét 45 fokban megemeli, és rövid ideig meg is tartja.

2 és 4 hónapos kor között

A szimmetrikus mozgás két hónapos kor után már jellemzi a csecsemőt, például az arcát mind a két oldalra egyformán gyakran és egyformán könnyen fordítja. Végtagjait a test két oldalán ugyanúgy tartja, hasonló élénkséggel és mozgástartományban mozgatja, a végtagok hajlított tartása megszűnik. Mozgásaiban egyre több akaratlagos mozgást fedezhetünk fel, már nem véletlenszerűen rúgkapál, egyre finomabban irányítja egyes testrészeinek mozgását.

A csecsemő lassan elindul a felegyenesedés útján is. Háton fekve a fejét egyre hosszabban és könnyebben meg tudja tartani középhelyzetben. Ebben segíti, ha valamilyen figyelemfelhívó dolog van előtte, például az arcunk, mozgó vagy élénk színű tárgy, stb. Karjait is felemeli és maga elé nyújtja. A nyakat, törzset és végtagokat hajlító izmok erősödése figyelhető meg abban is, hogy a csecsemő térdeit felhúzza, négy hónaposan esetleg meg is fogja. Hason fekve a feszítő izmok erősödését figyelhetjük meg. Térdeit már nem húzza maga alá ebben a pozícióban, medencéje nem emelkedik el, a csípő vonala lapos. A fejemelés mellett ebben az életkori szakaszban fejlődik a felső végtagokon való támaszkodás is. A csecsemő először oldalt, nagyon távol támaszkodik az alkarjára, majd könyökét egyre beljebb húzva, négy hónaposan már vállszélességben helyezi rá a testsúlyát, a fejemelés mellet megjelenik a mellkas részleges felemelkedése is az alátámasztási felülettől. Az a csecsemő, aki minden nap ébren tölt egy kis időt a hasán, négy hónapos korára már körülbelül 10-15 percig is szívesen nézelődik, játszik ebben a testhelyzetben. Fejét 30-60 fokban tartja. Amikor már stabilan tud hason támaszkodni, azt is megtanulja, hogy testsúlyát az egyik oldalra helyezve a másik kezével játékért nyúljon, így el is tudja foglalni magát.

 

A hason fekvéshez tudatosan szoktatnunk kell a babát. Ébrenléti időszakban tegyük egyre többször – rövid időre – hasra. Például gondozás során megfordíthatjuk, vagy elalvás előtt, ébredés után ebben a testhelyzetben hagyhatjuk, ameddig jól érzi magát. Hason fekve támaszkodni, és fejet emelni annál könnyebb, minél keményebb az alátámasztási felület. A puha, süppedős szivacs, kanapé, paplan nem ad biztos alátámasztást az elemelkedéshez, támaszkodáshoz. A franciaágy, kihúzható kanapé csak ideig-óráig megoldás, négy hónaposan a baba már annyit ficereghet, hogy az ágy szélére kerülve leeshet. A kiságy fokozatosan az alvás helyévé kell hogy váljon, és az ébrenléti időszaknak másik helyet kell kialakítani. Ha a földön, szőnyegen nem tudunk biztonságosan elkerített játszósarkot létrehozni, szóba jöhet a járóka is (ha nagy a lakás, a 120 × 120 cm-es az ajánlott méret). Amennyiben helyszűke miatt egyáltalán nincs lehetőség a kiságyon kívül letenni a babát, a felnőtt méretű ágyat jól körbe kell keríteni bútorokkal, hogy biztonságos legyen. De a Biztos Kezdet házakat, baba-mama klubokat is felkereshetjük napközben. Ha nyár van, és jó az idő, egy pokrócon kitelepedhetünk a kertbe, a parkba, a mezőre is.

Fontos azonban tudni, hogy a baba autósülések nem megfelelőek a napközbeni tartózkodásra. Az érdeklődő kisbaba, ha ilyet kínálnak a számára, gyorsan „rákap” az ízére, de gerincének és mozgásfejlődésének nem tesz jót, ha ebben a zárt, döntött helyzetben van!

Figyelni kell arra, hogy öltöztetés, fürdetés vagy pelenkázás közben könnyedén tudjuk-e mozgatni a karját és lábát, nehézség nélkül meg tudjuk-e tisztítani hónalját, nyakát és combredőit. Ebben az életkorban ez már nem okozhat gondot, ha mégis, akkor figyelemfelhívó jele lehet az izomzat feszességének, az ízületek kötöttségének. Figyeljünk oda arra is, ha a baba gyakran fekszik kifli-tartásban. Ez leginkább akkor észrevehető, amikor mezítelen a kicsi.

A legtöbb baba szereti, ha pelenkázásnál, fürdetésnél egy ideig ruha nélkül lehet, és testét végigsimogatjuk, meggyúrjuk, ízületeit lazán és játékosan átmozgatjuk. A csípők laza terpesztése fontos, a hajlított térdeket vigyük óvatosan oldalra, csípőkörzést is csinálhatunk. A baba karjait is átmozgathatjuk, alkarját fogva a mellkas előtt keresztezzük, majd nyújtsuk oldalra a karokat. A fül mellé nyújtózást nem minden baba engedi, ha ellenáll, ne erőltessük, mozgassuk más irányba a karokat, és térjünk vissza rá. A védőnőtől megtanulhatjuk a helyes átmozgatás mozdulatait.

Ha a fej egyoldali tartása az első néhány hónapot követően is fennáll, a koponyacsontok is féloldalasan nyomódnak, és eldeformálódhatnak. Továbbá ez a rögzült helyzet nehezíteni fogja, a szem-kéz koordináció kialakulását, valamint hogy a gyermek a szemével kövesse a tárgyakat, Ilyenkor a két hónapos babát az ébrenléti időszakban az érdekes, vizuális ingerek szinte kizárólag arról az oldalról érjék, amerre a gyermek kevésbé fordítja a fejét. Ha szükséges, fordítsuk meg fekvő helyzetét a kiságyban, és ott is, ahol nappal lenni szokott.

Ha a kisgyermek három-négy hónaposan sem szeret hason feküdni ébrenléti időszakban, akkor hordozzuk őt a karunkra fektetve, hassal lefelé. Ha így sétálunk vele a lakásban, az érdekes látnivalók felkelthetik az érdeklődését, és emelgetni kezdi a fejét. Amikor hasra tesszük, mindig a legizgalmasabb játékokat tegyük elé, vagy hasaljunk vele szembe, hogy minket vagy a család többi tagját nézhesse. Kedvelt gyakorlat lehet az is, amikor a hasunkra tesszük a kicsit, nézzük egymás arcát, és „beszélgetünk” – ilyenkor szívesebben emelik fel a fejüket. Ebben a helyzetben azt is segíteni tudjuk, hogy a pici a mellkasunkon az alkarjára támaszkodjon, így könnyebb a fejemelés.

Finommozgás

Egészséges gyermek 2 hónaposan 

• Az ököltartás lazább, ujjait aktívan nyújtogatja.
• Tapogatja a takaróját, ruháját vagy az édesanyját etetés közben.

2 és 4 hónapos kor között

A csecsemő az akaratlagos mozgásirányítás kialakulásának köszönhetően egyre finomabban kezdi irányítani egyes testrészei, így a karok mozgását is. A maga körül található dolgokat elkezdi felfedezni a kezével, tapogatja, markolássza ruháját, takaróját, testét, haját, és így szerez új információkat a világról. A karok hajlított tartása már nem olyan kifejezett, lazább az ököltartás, és ellazult állapotban teljesen nyitva vannak a kezek. Kezdi kontrollálni a kezek, ujjak mozgását, felfigyel rá, ha látóterébe kerülnek. Ha tapintással érzékel valamit, próbálja ott tartani a kezét, figyel az érzékelt dologra. A látás és hallás mellett tehát megjelenik a tapintó kéz, aminek innentől fontos érzékelési és tárgymegismerési funkciója lesz.

A törzs stabilitásának az egész mozgásfejlődés során fontos szerepe van. A csecsemő három-négy hónaposan a hátán fekve eléggé fel tudja emelni a karjait ahhoz, hogy egy tárgy után előre nyúljon, vagy hogy a kezeit középen összehozza és a szájába is vegye. Tekintetével már a test középvonalában is észreveszi a kezét, hosszan figyeli, ráébred, hogy ő maga mozgatja azokat. A tekintetnek és a kezek mozgatásának összekapcsolódása fontos állomás, ez a szem-kéz koordináció, amely elengedhetetlen ahhoz, hogy a baba megtanuljon játékokért nyúlni, azokat megfogni, megtartani, és változatosan játszani velük. Három és négy hónapos kor között egyre pontosabban és célirányosabban nyúl a játékok felé, amiket szemből a középvonalban kínálunk fel neki. Amikor egy játéktárgyat középen, kb. 20 cm-re tartunk előtte, a négy hónapos baba mindkét keze egyformán a tárgy felé közelít. A kézbe adott csörgőket, különböző tárgyakat, anyagokat már két-három hónapos korban rövid ideig megtartja, majd tenyere kinyílik, és elejti. Három-négy hónaposan a játékokat hosszabb ideig megtartja, rázogatja, szájba veszi, majd elengedi. Az elengedni tudás is fontos állomása a fejlődésnek, ezt is, mint minden mást, meg kell tanulnia akarata szerint végrehajtani, és ehhez is sok-sok gyakorlásra lesz szüksége.

 

Nem szükséges, hogy a baba feje fölött állandóan lógjon valami a kiságyban, az is elegendő, ha mindkét oldalon van mellette olyan nagyobb és feltűnő játék vagy színes rácsvédő, amit nézegethet. Jó, ha ezeket el is éri kezeivel, meg is tudja tapintani. Kezdetben lehet, hogy csak véletlenül találkoznak az ujjai a tárgyakkal, de lassan észreveszi, hogy az érzés összekapcsolódik a keze mozgatásával. Amikor a kezével érzékelt játékot a tekintetével is észreveszi, a szem-kéz koordináció alapjai lassan megteremtődnek. Szeretik simogatni, tapogatni, markolászni azokat a felületeket, melyekhez a kezük elér. Így például a takarót, lepedőt, ruhácskájukat. Szoptatás közben az anya mellét, ruháját. Adhatunk a gyermekre olyan kis rugdalózót, melyre masni vagy szalag van varrva, hogy ezeket a tapintási minőségeket is felfedezze.

Négy hónapos korára már képes lesz tárgyakat megfogni. A csörgő egy fontos játék, ebben az életkorban a legegyszerűbb a legjobb. Legyen könnyű, vékony, hogy a gyermek maga is ráfoghasson, meg tudja tartani. Egy kis méretű (max. 25 × 25 cm-es), puha, színes kendő is varázslatos játék: két hónaposan fel lehet kötni a kiságy szélére, ha három-négy hónaposan mellé tesszük, felmarkolja és játszik vele.

 

A mobilforgót már magasabbra lehet tenni, a függő játékokat le lehet cserélni másokra. Nem muszáj csak boltban vásárolt játékokat adni a kicsinek, nézzünk szét otthon, mit használhatnánk játéktárgy gyanánt, ami felkelti a kicsi figyelmét. Fellógathatunk műanyag teaszűrőt, kis bádogbögrét, fából készült poháralátétet, stb.

A szimmetrikus tartásnak és mozgásnak három-négy hónapos korra mindenképp ki kell alakulnia. Fontos, hogy a baba kezei, ujjai egyformán lazák legyenek, ugyanúgy nyitogassa, nyújtogassa ujjait mindkét oldalon.

Ha a csecsemő két-három hónapos korában a fejét még mindig szívesebben tartja az egyik oldalra fordítva, és nem fordítja át magától a másik oldalra, próbáljuk meg követéssel rávenni erre. Ha nem sikerül, kérjük ki a védőnő tanácsát, forduljunk szakemberhez. Abban az esetben is így járjunk el, ha a nyak és a törzs azonos oldalra kiflizik. Természetesen az alsó végtagoknál is fontos ugyanez, de ott nincsenek még olyan finoman koordinált mozgások, mint a felső végtagokban, így azt nehezebb észrevenni.

 Egészséges gyermek 2 hónaposan

• Visszagőgicsél, ha beszélnek hozzá.
• Mosolyra mosollyal válaszol (azaz nyugodt állapotban visszamosolyog, ha mi rámosolygunk).

2 és 4 hónapos kor között

A két hónapos csöppség mosollyal reagál, ha kedvesen, mosolyogva beszélnek hozzá, és lebiggyed szája, ha keményebb szavakat hall. Figyelmét ez idő alatt a másik személy hosszasan leköti. Három hónapos kor körül egyre többször megfigyelhető az is, hogy azért kurjongat és mosolyog, hogy rá figyeljünk, és együtt lehessen velünk. Fokozatosan jön rá arra, hogy a kommunikáció hatalom, hangjával odahívhat, és mosolyával igyekszik ott is tartani bennünket. A mosoly arra is szolgál, hogy társaságban legyen, illetve minél tovább velünk maradjon. Mindemellett kialakul benne az az igény is, hogy figyeljen valamire, és eközben ne zavarják. Egyedül lenni is meg kell tanulnia a kicsinek, hogy később is elviselje a magányos helyzeteket. Ebben nagyon különbözőek a csecsemők. Van, aki sok időt tölt nézelődéssel, a tárgyak érintgetésével, mocorgással, és van, aki nagyobb igényt tart az óvó ölelésre, a mi társaságunkra. Azonban minden babának szüksége van arra, hogy óvó tekintetek mellett, de egyedül próbálgassa képességeit. A négy hónapos babák szívesen vesznek részt hang-párbeszédekben, tanulva a beszélgetés alapjait: amíg beszélsz, figyelek, azután én mondom.

A csiklandozás, dögönyözés nevetést vált ki belőlük, szeretik ezeket a közös játékokat.

A csecsemőknek egyaránt szükségük van a biztonságra és szabadságra ahhoz, hogy jól és kiegyensúlyozottan fejlődjön személyiségük, bontakozzon ki egyéniségük. Nem könnyű feladat egyensúlyt találni a dajkálás, ölben tartás, és a távolság, a baba személyének tiszteletben tartása között. A pici babák szeretnek ölben lenni, mert az biztonságot nyújt számukra, de nem mindig, nem folyton vágynak erre ők sem. Beszéljünk hozzá, kérdezzünk tőle! (Mondd, mi a baj? Hozzak neked tiszta pelust? [Közben simogassuk a babát a pelenkájánál.] Éhes vagy? [Dörzsöljük meg a hasát.] Vagy csak vegyelek fel? Jössz hozzám? [Tegyünk hívogató mozdulatot a kezünkkel.]) Ez nem felesleges dolog akkor sem, ha ezt a kicsi még nem érti. A babák még nem a szavak szintjén kommunikálnak ugyan, de átérzik a beszédnek azon elemeit, mint a dallam és az érzelem – az odafordulás, érintés nyelvén ők is értenek, és ezek fontosak számukra. Ezáltal is érezheti törődésünket, hogy fontos nekünk, érdekel bennünket, mi történik vele.

Vannak olyan helyzetek, amikor az édesanyát jobban megviseli a várandósság, a szülés, vagy az otthoni felelősség súlya. Ha úgy érezzük, hogy nem értjük gyermekünk jelzéseit, nem szívesen vagyunk vele, nem örömmel gondozzuk, vagy összecsapnak a fejünk fölött a hullámok, ne szégyelljünk segítséget kérni akár a környezetünktől, akár a védőnőtől vagy más szakemberektől.

 Egészséges gyermek 2 hónaposan

• Erőteljes, a szükségletektől függően részben már megkülönböztethető, alkalmazkodott sírás.
• A gyermek képes háton fekve fejét a középső pozícióban tartva szemével a fölé hajló felnőttre rövidebb ideig fókuszálni, így lehetővé válnak a közös figyelmi helyzetek.
• Élénken felfigyel, és a fej vagy a szemek mozgásával reagál az ismerős emberi hangokra.
• Megindul a hangadás: főként magánhangzók (á-, ó-, e-szerű hangok) és a kettős magánhangzók (oá-, ei-, eö-szerű hangok) jellemzők.

2 és 4 hónapos kor között

Az ébren töltött órák száma egyre emelkedik, több lehetőség van a kommunikációra. A sírás napi mennyisége a hasfájós időszak elmúltával egyre csökken. Erőssége azonban a tüdő és a hangképző szervek érésével egyre nőhet. Az érintés, ölelés elsődlegessége mellett továbbra is fontos szerepet játszik a gazdagon árnyalt dajkanyelv, mert a csecsemő továbbra is főként a felnőtt beszéd hangzására figyel, nem a tartalmára. A gazdagon hangsúlyozott, mimikával is megerősített kommunikáció serkenti a baba hangadását is. Megjelenik az ún. szociális mosoly. A csecsemő korábban is mutatott hasonló, a két szája szélét felhúzó mozdulatot, de ez a mozdulat még „belső mosoly”, ha úgy tetszik, az életfolyamatok tükröződése az arcon, semmi köze a csecsemőt körülvevő emberekhez. A szociális mosoly igazi, fontos kommunikációs tartalmat hordozó gesztus a körülötte lévő felnőttek felé, azt jelenti: „felismertelek, örülök neked”.

Megindul a gőgicsélés, ennek változatossága függ a dajkanyelv használatának minőségétől is. A baba önkéntelenül próbálgatja, mire is képesek a szopás által már megerősített beszédszervei. Minden adódó lehetőséget kipróbál, nem csak az anyanyelve hangzóit (pl. ajakberregés, csettegés stb.). Utánzási képessége egyre következetesebb, gyakran ejt két ajakkal képzett – számára a felnőttek szájáról legjobban leolvasható – mássalhangzókat, mint m, p, b. A babák ilyenkor a hangadásban nemcsak a felnőtteket, hanem saját magukat is utánozzák, így tanulják meg ismételni a frissen felfedezett mozdulatot.

A környezet beszédét észlelve, a gyakran hallott rokonok (pl. nagyszülők, testvérek) hangját már biztosan megkülönbözteti egymástól, mosollyal is jutalmazza őket. Egyre többször megnyugtatható simogatással, kellemes testi érintéssel, és a beszéddel is, nem szükséges mindig karba venni.

Az egymáshoz csiszolódásunkat segíti, ha megfigyeljük, hányféleképpen sír a baba, és a különböző sírások milyen igényeket jeleznek. Ez egyfajta „szándékolvasás”, melyre alapvetően minden ember képes, de a másik által leadott jelzések felismerését gyakorolnunk kell.

Az éber periódusok növekedésével igyekezzünk megtervezni a kicsi ébren töltött idejét. Biztosítsuk számára a nyugodt nézegetés idejét (pl. felébredést követően), amikor a környezet tárgyaira irányíthatja érzékeit, ilyenkor lehetőleg ne „nyüzsögjünk” körülötte sem mi, sem a család többi tagja. Felesleges, hogy „szórakoztassuk”, mert ekkor tanulja, hogyan lehet egy dolgot figyelve információkat feldolgozni. De legyen idő a szintén koncentrált kommunikációs helyzetekre is, amikor kölcsönösen csak egymásra figyelünk.

Nagyobb kedvvel ad hangot, ha utánozzuk őt; motivált lesz a hangadásra, ha tőlünk is ezt látja, és gyorsabban lép át a fejlődés gőgicsélés szakaszába. Utánozzuk a kicsi hangadását, akkor is, ha az nem az anyanyelvünkre jellemző hangkészletet jelenti – arra mi adunk példát neki, amit majd ő is utánozni fog. Egy-egy közlés után várjuk meg, amíg a baba is „beszél”, hiszen számára is minden hangadás közlés, csakúgy, mint nekünk a szavak. Ha meghallgatjuk őt, ő is hallgatni fog ránk. Inkább keveset, de kifejezően beszéljünk. A babák igen tehetségesek abban, hogy a szavakon túli kommunikációt felfogják (a szavak megértésére még nem érett az idegrendszerük). Adjunk időt neki, hogy feldolgozhassa, amit hallott, és kifejezhesse, ő mit érez! A csendnek legalább annyira fontos szerepe van egy beszélgetésben, mint a mondatoknak. Ez válik később a kiegyensúlyozott kommunikáció alapjává, ahol a felek meghallgatják egymást, és csak azután reagálnak a másikra. Nem a mennyiség, sokkal inkább ez a kölcsönös minőség a fontos.

A koraszülött csecsemők hangadását mindig a korrigált életkorban [1] kell elvárnunk, figyelembe kell venni azt is, hogy a korai szondán át való táplálás, vagy más, pl. légzésrásegítés milyen módon érintette a baba hangadáshoz szükséges szerveit, mert ezeknek regenerálódniuk, megnyugodniuk kell, mielőtt hangadásra lesznek képesek. Segítsük a kicsi hangadását, kommunikációját még akkor is, ha a gyermek rövid időn belül nem válaszol hangadással. Idegrendszere elraktározza a mi viselkedésformánkat, és ha az érési feltételek megteremtődnek, utánozni is fogja azokat. Ilyenkor célszerű segíteni az ingerfelvételt: például tegyük a baba kezét a saját arcunkra, amikor beszélünk hozzá.

Ugyanakkor a csökkent kommunikációs lehetőségek miatt érzékenyebbnek kell lennünk abban, hogy a gyermek viselkedésében megjelenő legkisebb változást is észrevegyük, és ezt is kommunikációs formának tekintsük. Ilyenek pl. a pislogás, a tekintet változása, valamely testrész, például száj, ujjak, láb mozdulása, még akkor is, ha nem pontosan kivehető a szándékolt mozgásforma. Nehéz ezeket az apró változásokat észrevenni, de idővel megtanulhatók.

A csecsemők beszédszervei az első hat hónapban akkor erősödnek a legjobban, ha mellről táplálják őket. Azoknál a babáknál, ahol már ebben a korban kiegészítő táplálásra van szükség, biztosítanunk kell, hogy az etetésre szolgáló cumin olyan kicsi lyuk legyen, hogy az izmokat megfelelő mennyiségű munkára késztessük. Ezt úgy tudjuk kipróbálni, hogyha a cumisüveget cumival lefelé tartjuk, éppen csak csöpögjön belőle a víz. Ellenkező esetben a száj és a nyelv izmai renyhék maradnak, ez később más táplálási formák bevezetésénél (pl. rágás) is hátrányos lehet, és a tapasztalatok szerint ezeknél a gyerekeknél a későbbi beszédhibák makacsabbak és több hangra terjednek ki. Amennyiben a csecsemőnél az időszak végére nem alakul ki a hangadás, forduljunk gyemekek hangképzésével foglalkozó szakemberhez (gyermekfoniáterhez) vagy gyermek fül-orr-gégész szakorvoshoz.

A babák szopóreflexének intenzitása általában három hónapos kor körül alábbhagy, ha eddig a kisujj-módszert használtuk (bővebben: Egy hónapos kor, beszédet megelőző képességek, kommunikáció), most már lassan elhagyhatóvá válik. Akik eddig nem szopták az ujjukat, általában később sem szoknak rá. A cumira szoktatott babák esetében az a fontos, hogy csak a legszükségesebb megnyugtatásra igyekezzünk szűkíteni a cumi használatát. Anatómiailag helyes kiépítésű cumit használjunk (beszerzésében kérheti a védőnő segítségét), de inkább más megnyugtatási lehetőségeket próbáljunk ki, például elalváskor a baba hátának vagy hasának szelíd simogatását, a kézfogást (lehet az ujjszopós kezet is) az elalvás alatt, vagy a kedvenc játéktárgy szorongatását elalvásig.

---

[1] A korrigált életkort a születés időpontjától függetlenül az alapján számoljuk ki, hogy a fogantatás utáni 40. héttől mennyi idő telt el. Példa: egy 32. hétre született koraszülött 12 héttel a világrajövetele után a korrigált kora alapján csak egy hónapos – annak ellenére, hogy már három hónap telt el a születése óta.

Egészséges gyermek 2 hónaposan

• Az őt ért ingerre kezei, lábai mozogni kezdenek.

2 és 4 hónapos kor között

A kicsi számára a különböző csatornákon beérkező ingerek támogatják, felerősítik egymást, így akkor a legizgatottabb, ha a látvány, a hang és a mozgás egyszerre történik. Az egyes ingerekhez rövid idő eltelte után hozzászokik, ilyenkor annak megváltoztatása, váltása, vagy egy másik inger hozzáadása újra felkelti a figyelmét. Például felfigyel, amikor meghallja a porszívó hangját, aztán a monoton zúgás már nem érdekli, csak akkor kezd megint figyelni, ha kikapcsolják, vagy például megszólal a telefon.

A fellógatott csörgő, zörgő tárgyakat ebben az életkorban már érje el a baba, mert serkenteni fogja aktivitását, amikor kalimpálásával, rugdalózásával megmozgatja azokat. Minél többször gyakorolja ezt, annál pontosabban és ügyesebben fog neki menni, rájön, hogy ő idézi elő a mozgást, ő váltja ki a csörömpölést.

Fontosak viszont a baba mellett lévő játékok is, amiket fel tud venni maga mellől, oda tud fordulni hozzájuk. Nincs tehát szükség arra, hogy folyton fel legyenek lógatva a játékok. A lógó játékokkal sok dolgot nem lehet megtapasztalni. Ha elengedi, nem esik le, nem tűnik el, így nem ösztönzi mozgásra. A babák keményebb és meleg felületen, úgy, hogy mellettük pár könnyen megragadható tárgy van, szívesen mocorognak, akár már át is fordulnak, hogy játszanak velük.

A következő időszakban figyelni kell arra, hogy ha eddig nem volt napközben máshol a baba, mint a kiságyában, akkor ezen változtassunk. Kerüljön ki a napközbeni ébrenlétekkor egy hempergőbe, vagy akár a földre lerakott matracra, pokrócra, és tegyünk mellé játékokat, amiket nézegethet, megfoghat, ütögethet. Próbáljuk úgy kialakítani a baba helyét, hogy amikor a hátán fekszik, akkor a fölé kötözött játékok látványának hatására lendüljenek karjai, hogy megmozgathassa azokat, és ezáltal gyakorolhassa az egyre pontosabb karmozdulatokat, valamint jöjjön rá arra, hogy ezt ő csinálja. A felakasztott játéktárgyak legyenek könnyen megragadhatók, és ha lehet, adjanak hangot is. Egyszerű dolgok is örömet szereznek a babának, például: összegyűrt, csillogó celofán vagy csomagolópapír, mosdószivacs akár egy csengettyűvel, összefűzött fém karkötők. Ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy a csecsemők a szájukba vehetik a játékokat, ezért ügyeljünk arra, hogy azok ne okozhassanak sérülést, mérgezést vagy fulladást. Természetesen a boltokban kapható játéktárgyak is megfelelőek, de érdemes megvizsgálni azokat, hogy legyen rajtuk könnyen megragadható kilógó cetli, vagy kar egy polipon például. Az olyan játékok, mint a színes vászonszalvéta, a könnyű csörgők vagy a fakarikák stb fenntartják a baba érdeklődését, és az érintés, markolás, megragadás újabb és újabb élményeket, érzeteket jelent a tenyerének, ujjainak.

Fontos, hogy ne tegyünk a baba köré túl sok játékot, és amiket odateszünk, azokat érje el, és legyenek könnyen mozdíthatók. Rég feledett, de nagyszerű játéktárgy a „keljfeljancsi”. Pici mozdulatra is billeg, és bim-bam hangot ad.

Ha a baba kevésbé érzékenyen reagál az ingerekre, akkor az ingerek erősségét kell megnövelni. Például a felakasztott játéktárgyak legyenek csillogók, foszforeszkálók, élénk színűek. Emellett legyen érdekes, nem megszokott a hangjuk, mint például az összegyűrt celofánnak, szélharangnak.

Ha a baba mozgása kevésbé élénk, akkor engedjük lejjebb a játéktárgyakat, majdnem egészen a kezéig, hogy kisebb mozdulattal is elérje, kiváltsa a hatást, ez fokozza a baba érdeklődését, növeli aktivitását.

Ha viszont a baba idegrendszere éretlenebb (pl. koraszülött babák esetén), vagy érzékenyebb valamely ingercsoportra, akkor kevés ingertől is nyugtalan lesz. A túl érzékenyen reagáló babák számára egyszerre egy ingert mutassunk: ha valami fényes, akkor ne adjon hangot, vagy fordítva, ha hangot ad, akkor ne legyen élénk színű, stb.

Egészséges gyermek 2 hónaposan

• Beszédhangra figyel, megnyugszik.
• Kurjongat, saját hangján is meglepődik akár.

2 és 4 hónapos kor között

Az öröm kis sikkantásokat, egyéb hangokat csal elő a kisbabából. Mikor egyedül van, hasonló aktivitást vált ki saját hangja is. Két hónaposan még nem érzékeli pontosan, hogy ő az, aki a hangot adja, de tetszik neki, így újra és újra megfeszíti hangszálait, és levegőt présel a torkán át. Megunhatatlan játék ez a saját testével. Ekkor a sírást már az esetek többségében abbahagyja a hangunkra, és figyelni kezd. Ahogy tanulja a hangok jelentését, fokozatosan már nem minden hangos és hirtelen zajra rezzen össze. Tehát ez a változás egy tanulási folyamat első lépcsője, mely során a gyermekek megtanulják figyelmen kívül hagyni a számukra jelentéktelen, életüket nem befolyásoló zajokat, és elkezdenek figyelni a fontos hangokra, mint a becézgetésre, éneklésre, kedves zenéjükre, dalocskájukra. Mindemellett ekkor még nem tudják, hogy a tárgyak akkor is vannak, amikor nem látják azokat, ezért a hang forrását még nem keresik, szemüket, fejüket általában a zaj irányába fordíthatják, de nem mindig. A négy hónapos kisbaba megkülönbözteti édesanyja (gondozója) hangját másokétól. A legfontosabb személyeken keresztül tanulja hallani a dallamot és a hangzók közötti különbséget. Ebben az életkorban még a magas hangok a figyelemfelkeltőbbek a számára, de már a mélyebb, férfi hangokat is el tudja különíteni, és figyel a beszélőre.

Ebben az időszakban nagyon fontos lesz a babákkal folytatott beszélgetés. Az emberi hang a legérdekesebb és a legfontosabb a picik számára, nem csak a hallás fejlődése szempontjából. Nincs szükség különleges zajok keltésére, de a baba körüli eseményeket mindig hanggal jelezzük előre. Ez azért lényeges, hogy a figyelmi készültségüket fokozzuk. Szólítsuk meg, mielőtt megjelenünk a kiságya mellett, hívjuk fel a figyelmét a csengetésre, ha valaki érkezik, a víz csobogására, mert fürödni fog, stb. Pelenkázás közben sorra elmondhatjuk neki, mit teszünk, mi történik vele – ez a játékos „hangoskodás” segít hallani a világot, de segít abban is, hogy az eseményeket előre jelezzük a számára, így kevésbé riad meg, tudni fogja, mi történik körülötte, vele.

Ebben az időszakban fog összeállni a baba fejében az elemi összefüggés, hogy amit csinál, az hatással van a környezetére. Ha a kicsi hangot ad, akkor figyeljük meg, mit szeretne. Eddigre már mi is megkülönböztetjük a sírásait, most még tovább tudjuk ezt fejleszteni. Használjunk ki minden pillanatot a beszélgetésre, de várjunk a baba hangadására is, ne csak mi beszéljünk hozzá, hagyjuk, hogy ő is szóljon hozzánk.

A játékokkal is óvatosan kell bánni. A mindenféle csörgő, zörgő, zenélő kütyü nyugtalanná teheti a kicsit, ez akár elalvására is kihathat. Átgondoltan használjuk ezeket a játékokat, hogy aktivitását fokozzák, ugyanakkor pihenésében ne zavarják.

Sokan ilyenkor kezdenek el aggódni gyermekük hallásával kapcsolatban. Vagy azért, mert nem ad elég hangot, vagy pedig, mert nem figyel fel a zajokra. A fentebb leírtak alkalmasak arra, hogy egy kicsit érleljék a csecsemő hallási figyelmét. Azonban ha ezek nem sikeresek, forduljunk szakemberhez!

Egészséges gyermek 2 hónaposan

• Szemei többnyire együtt mozognak.
• Karjnyújtásnyira lévő dolgokra már tud figyelni, összpontosítani, fókuszálni.
• Úgy tudja követni egy tárgy mozgását, ha közben a fejét is fordítja.
• Éles kontúrokon végigpásztáz.

2 és 4 hónapos kor között

Minőségi változások indulnak a látás és a hallás érzékelési területén. A kisbaba háton fekve az előtte lassan mozgó tárgyat tekintetével követi,fejét közben átfordítja jobbról balra, balról jobbra, és felfelé-lefelé is megtanul követni. Hosszabban nézi édesanyját, környezetét, sokat nézelődik, és figyeli a körülötte lévő személyek mozgását. Mindeközben a két hónapos babák felfedezik kezüket, ujjaikat, és sok időt töltenek azok mozgatásának figyelésével. Ez az időszak, a „kéznézés” korszaka segíti elő többek között a pontos nyúlást, fogást. A tekintetnek és a kezek mozgatásának az összekapcsolódása fontos állomás, és elengedhetetlen ahhoz, hogy a baba megtanuljon játékokért nyúlni, azokat megfogni, megtartani és változatosan játszani velük. A látás szempontjából a fókusz gyors és pontos váltásának gyakorlásazajlik ebben az életkorban. Közelebb és egyre élesebben is lát a baba, így már apróbb részleteket is észrevesz.

Ha van rá lehetőség, olyan helyre tegyük ébrenléti idejében a kicsit, ahonnan jól látja a körülötte zajló életet. Jó, ha a baba látóterében vannak erősen kontrasztos, körvonalazott (pl. kép a fehér falon, szekrény éle, polc széle stb.) és színes tárgyak, amiket a hátán fekve nézegethet. Olyan mobilforgót szereljünk fel neki, amit háton fekve mi is érdekesnek találunk. Azok a figurák, amikből csak egy csíkot látunk lentről, lehet, hogy nem elég izgalmasak. A kiságy peremére kötözött színes kendő (max. 25 × 30 cm) jó nézegetnivaló a picinek, mikor oldalra fordítja a fejét, vagy az oldalára fordul. Hason fektetve nézegethetnek kihajtogatott leporelló könyvet, vagy lefekhetünk vele szemben, hogy arcunkat nézegethesse. Fekhet a hasunkon is, így könnyebben tarthatja nézegetés közben a fejét, és „beszélgethetünk” is egymással.

Gondozás közben emeljük szeme elé a saját kezét, esetleg óvatosan a lábait is, azokat puszilgatva. Ezzel arra serkentjük, hogy tekintetét az arcunkról közelebb fókuszálja, és közben saját magával, saját testével is ismerkedik.

A szemek ekkor már többnyire párhuzamosan mozognak tekintés közben. Amennyiben ez még nem így alakul, a következő, egyszerű tréninggel segíthetjük ezt.

• Első lépésben az egyik sötét helyiségben (ez többnyire a fürdőszoba szokott lenni) mutassunk a babahordozóban kicsit döntött helyzetben fekvő babának zseblámpával átvilágított játéktárgyat. Erre a célra a kis gumikacsák például kiválóan alkalmasak: a felfelé tartott zseblámpára ráültetve világító fényforrás lesz. Ezt a baba testének középvonalában mutassuk, majd lassan mozgassuk jobb, majd bal irányba is, és figyeljük, hogy a pici követi-e szemeivel annak mozgását. Erős ingerre általában könnyebben tudnak koncentrálni. Ezt a játékot minimum naponta egyszer gyakoroljuk, és legalább egy hét szükséges ahhoz, hogy eredményt tapasztaljunk.
• Amikor ez már jól megy, akkor ugyanezt sötétedéskor, félhomályos szobában is játszhatjuk, gyakorolhatjuk.
• Ha jól csináltuk, akkor napközben is egyre inkább megfigyelhetjük, hogy a mozgó tárgyat, személyeket párhuzamos szemmozgásokkal követi.

Ha a negyedik hónapban sem kerülnek a szemek többnyire párhuzamos helyzetbe, akkor szemészorvoshoz kell fordulni.

Akkor is szemészhez kell fordulni, ha a szemek „úszó”, összevissza mozgást végeznek bármilyen ingerre, vagy ha a baba figyelmét nem tudjuk magunkra vonni.

Figyelemfelhívó, ha háton megrettenve sír a baba, és csak hason nyugszik meg, hozzásimulva a talajhoz. Amelyik baba nem lát, vagy nem lát jól, háton kiszolgáltatottnak érzi magát.

Az is figyelemfelkeltő, ha nem nézi, amit a kezei csinálnak. Ez részben szemészeti probléma, de lehet más oka is, ennek kivizsgálása feltétlenül szükséges!