Gondolkodás

Egészséges gyermek 3 évesen

  • Látásmódja, gondolkodása és emlékezete is egocentrikus, énközpontú.
  • Általában a tárgyak felszíni tulajdonságaira összpontosít (pl. a vízbe merített pálcáról azt hiszi, valóban elhajlott).
  • Egy tárgy jellemző részletéből kitalálja, milyen tárgyról van szó.
  • Egy szempont alapján tárgyakat válogat (pl. ha felmutatunk egy tető alakút, tud ugyanolyanokat gyűjteni).
  • Ismeretei kis szigeteket alkotnak.

3 és 4 éves kor között

Az énközpontú (egocentrikus) látásmód azt jelenti, hogy a három év körüli gyermek a dolgokat többnyire csak a saját szempontjából képes szemlélni. Például ha körbejárunk vele egy makettet, majd a gyermek az egyik, mi a másik oldalán megállunk – a három év körüli gyermek valószínűleg nem tudja megmondani, milyen lehet a makett a másik helyzetből szemlélve, akkor sem, ha már látta a másik oldalt korábban. Ugyanígy a kicsi gyermekek megijednek egy álarctól akkor is, ha tudják, hogy az anyjuk arcát takarja, mivel nem képesek a látszat mögöttire következtetni. Eleinte mások gondolkodásának megértése is nehézséget okoz számukra. A három-négy év közötti gyermekek a hiányzó ismereteiket magyarázatokkal igyekeznek pótolni, ám ezek a magyarázatok korántsem ok-okozati összefüggésen alapulnak, pl.:

– Milyen színű az ég?

– Fehér.

– Mit gondolsz, miből van?

– Kőből.

– És hogyan lett kőből?

– Fölmentek az égbe a bácsik és megcsinálták.

Ha meg akarjuk figyelni a három-négy év közötti kisgyermek emlékezetét és gondolkodását, mindig csak a cselekvésen át tegyük azt. Például egy-egy velük történt eseményre nem mindig képesek emlékezni a kis ovisok, de ha például elhaladunk az autóval egy olyan épület, például bevásárlóközpont előtt, melyben régebben már jártak, a gyermekben azonnal felidéződik a korábbi helyzet, és mesél róla. Ha azonban egy teljesen más helyzetben, otthon rákérdezünk, nem biztos, hogy fel tudja idézni emlékezetéből a korábbi eseményeket. A gondolkodás tekintetében jellemző, hogy egy szempont szerint képes tárgyakat válogatni, szortírozni. Segítsünk neki felfedezni a közvetlen környezet játéktárgyait különböző tulajdonságaik alapján is. Például válogassuk szét a játékokat aszerint, melyik piros és melyik nem. Ilyenkor elég azt mondanunk: „Segíts nekem ilyen színű tárgyakat keresni!” – miközben felmutatunk egy piros kisautót. A válogatás szempontja mindig csak egy, kezdetben egyszerűen látható tulajdonság legyen, de később már más és más tulajdonság szerint válogattassunk a gyerekkel (szín, nagyság, egyszerű forma, nehézség, puhaság), így segítve elő a gondolkodás rugalmasságát.

A gyermeki gondolkodás ebben a néhány óvodás évben meglepően sokat fejlődik. Ugyanarról a tényről a hároméves mást gondol, mint a négyéves, és megint mást az ötéves, nem is beszélve az iskolába készülőkről. Az, hogy egy gyermek milyen magyarázatot ad egy-egy jelenségre, nemcsak a gondolkodás fejlettségétől függ, hanem attól is, mi iránt érdeklődik, és hogyan emlékszik az eseményekre. Minden gyermeket más és más érdekel, nem ugyanazokhoz a dolgokhoz vonzódnak. Ezért ne essünk kétségbe, ha a mi gyermekünk esetleg nem tudja azt, amit a másik. Az egyiket a madarak érdeklik, a másikat a dinoszauruszok, a harmadikat a sport, stb. Az óvodáskor a tapasztalatszerzés legfontosabb időszaka. Ilyenkor még nem az a lényeg, hogy minden területről rendelkezzenek valamilyen információval a gyerekek, ez az iskolai oktatás feladata. Sokkal fontosabb, hogy figyelmi, emlékezeti és gondolkodási funkcióik fejlődjenek. A mi feladatunk ebben az életkorban az, hogy kérdéseinkkel gondolkodásra késztessük a gyermeket.

Igyekezzünk minél változatosabb játékokat kínálni a gyermeknek. Egyszerű háztartási eszközökkel vagy ruhákkal is lehet szortírozóst, válogatóst játszani (pl. a kiteregetett ruhát közösen szedjük be: a gyermek válogassa ki a nagyokat vagy a hosszú ujjúakat). Mindig mutassunk egy példát, és kérjünk ahhoz hasonlókat. Később funkció szerint is válogathatunk (pl. a szoknyákat, a nadrágokat, a zoknikat), vagy jó játék az ellentétek szerinti válogatás (pl. egyik kupacba kerülnek a kis zoknik, a másikba a nagy zoknik; vagy a kertben tépjünk hosszú vagy rövid füvet, vagy mutasson vékony ágat, vastag ágat). Először mindig mutassuk meg, majd csináljuk együtt, és csak ezután várjuk el a gyerektől az önálló szortírozást. 

A gyermek fejlődése