Kommunikációs és nyelvi képességek

Egészséges gyermek 2,5 évesen 

  • Rámutatással biztosan nevezi meg a közvetlen környezet tárgyait.
  • A lányok akár  500 szót is használnak (aktív szókincs), a később érő fiúk is legalább 70-100 szót.
  • Megjelennek az első valódi mondatok.
  • Feltűnnek a leggyakrabban használt toldalékok (többeszszám jele, tárgyrag).
  • Megjelenik az ’én’ vagy az ’enyém’ szó.

2,5 és 3 éves kor között

Szókincse még mindig igen gyorsan nő, az ezres nagyságrendet is elérheti a szakasz végére. Az összetett mondatokat is egyre biztosabban érti, és képes követni a folyamatos beszédet is. A mondatalkotásban egyre több toldalékos szó, névmás jelenik meg a három-négyszavas szerkezetekben, mondatokban. Jellemző a birtokos névmás, az egyszerű helyragok (pl. -ban, -ben) és a részeshatározó (-nak, -nek) megjelenése. Ebben az időszakban sajátítják el a gyermekek a nyelvtani szabályok többségét. Ilyenkor még nem ismerik fel a kivételeket, minden esetre egyformán alkalmazzák a szabályt, így jönnek létre az olyan hibák, mint kenyért, lót stb.

A korszak fő feladata, hogy a kisded az őt körülvevő tárgyakat, jelenségeket minél több esetben meg is nevezze. Igyekezzünk minél többet mesélni neki a környezetéről. Olyan egyszerű cselekvésekről, mint az ágyazás, a tésztagyúrás, a mosogatás stb. Még mindig fontos, hogy beszédünk kifejező, jól artikulált és tagolt legyen. Például: „Most betesszük a pizsamádat az ágyba, felrázzuk a párnádat és kisimítjuk a takarót. Ide ültetem a macidat, hogy mikor aludni jössz, megtaláld.”

A párbeszédek kialakulását is támogatnunk kell, mivel most már minden képessége megvan a gyermeknek arra, hogy az egyéves kor körüli halandzsa-párbeszédek ritmusát felidézve valódi párbeszédeket hozzon létre. Kérdezzünk tőle, és várjuk ki, míg válaszol, legyen időnk meghallgatni. Ilyen párbeszédek kialakulhatnak a könyvek nézegetése közben is.

A kiejtésben még mindig vannak olyan hangzók, melyek meghaladják a kicsik kiejtési tudását. A gyermek a nehezen kiejthető hangzót egy könnyebbel helyettesíti, például: t hangot ejt a k helyett, d hangot a g helyett. Ez az egyszerűsítés arra való, hogy a szavak kiejtése, a közlés ne akadjon meg a nehéz hangok miatt. Arra figyeljünk oda, hogy mi ne beszéljünk vele ugyanilyen pöszén. Éppen az a fontos, hogy helyes kiejtési mintát mutassunk neki. Természetesen direkt módon javítani sem érdemes a gyermeket, mivel egyes hangzók kiejtése egyszerűen meghaladja a mostani kiejtési képességét, tudását.

Amikor beszélnek, mesélnek valamiről, megtörténik, hogy a szavak, mondatok kivitelezése meg-megakad, és a gyermek ismételgetni kezdi az első szótagot. Ez egy átmeneti, néhány hónapnál nem tovább tartó jelenség, a gyermeket direkt javítani nem szükséges. Az egyetlen fontos dolog az elfogadás és a szülői beszédpélda folyamatossága. 

A gyermek fejlődése