Szocializáció
Egészséges gyermek 1 hónaposan
- Táplálás közben a baba tekintete összekapcsolódik az anyjáéval.
- Dajkálásra megnyugszik.
1 és 2 hónapos kor között
A sírás a rövid nyögdécseléstől a kitartó visításig terjedhet. Nem igazán lehet tudni minden esetben, hogy miért is sír a kicsi, számos oka lehet. Nagyjából talán már felismerjük, hogy csemeténk repertoárjából éppen melyiket halljuk, de nem valószínű, hogy minden esetben rájövünk, hol kell keresni a probléma gyökerét. De ahogyan mi reagálunk a sírására, úgy tanulja meg a kisbaba, hogyan jelezzen nekünk. Fokozatosan alakul ki, hogy másképp sír, ha éhes, ha fáj valamije, ha tisztába kell tenni, vagy ha „csak” ölelésre vágyik. Ez a négy alapvető sírástípus már hat-hét hetes kortól elkezd különbözni.
Amikor mosolygunk rájuk, a két hónapos kicsik egyszer csak visszamosolyognak, mert akaratlanul is utánozzák a felnőttek arckifejezéseit. Egyre inkább megtanulják, hogy így hosszabban a közelükben tudnak tartani minket, sőt rájönnek arra, hogy a boldog együttlét kulcsa, ha rögtön ezzel kezdik a közös együttlétet. Ennek következtében a második hónap végére megjelenik a szociális mosoly, mely már kifejezetten nekünk szól, és nem puszta utánzás.
A kötődés, a kapcsolat kialakulása szempontjából nagyon jót tesz, ha megfigyeljük a babát alvás közben, csak nézzük, hogyan mocorog, fintorog, milyen gyönyörű, és mennyire hasonlítanak a vonásai ránk vagy más családtagokra. Figyeljük, hogyan ébredezik, és a nyöszörgésre először csak szóval válaszoljunk, és csak később érintsük, simogassuk, majd ezután vegyük ölbe a babát. Amikor ébren van a pici, akkor dajkáljuk, ringassuk, énekeljünk neki. Tisztálkodáskor, gondozáskor ne kapkodjunk, lehetőség szerint használjuk ki az időt, és beszéljünk a babához. Igyekezzünk minél többet mosolyogni! Ha van rá mód, tanuljunk valamilyen babamasszázst. A szavakon túli kommunikáció nagyon fontos: a mozdulatok gyorsasága, ereje, az érintés, a szagok mind-mind beszédesek!
Mindig vigasztaljuk meg a kisbabát! Bátran vegyük ölbe, a megnyugtatás és megnyugvás a biztonság alapja. Az anyai ölelés a méhen belüli élet legállandóbb és legjellegzetesebb hangingereinek, érzeteinek újratapasztalását biztosítja. Minden anya a szívéhez közel tartja és ringó mozgással sétáltatja babáját, dúdol és beszél hozzá, mint mikor „szíve alatt” hordta őt. Ha már semmi nem segít, ellenőrizzük, hogy nincs-e orvost igénylő probléma a háttérben. Csak a már nyugodt babát tegyük vissza a helyére.
Kérjünk segítséget pszichológustól (esetleg korai anya-gyermek kapcsolat támogatására szakosodott szakpszichológustól), ha az alábbiak valamelyikét tapasztaljuk:
- csalódást okoz a baba neme, csúnyának találjuk, nem találunk semmit, amit szerethetnénk rajta/benne;
- ha túl feszültté tesz bennünket a baba viselkedése (akár a normális viselkedés is).
- ha gépiesen, megszokásból, öröm nélkül gondozzuk a babát.
- ha nem igyekszünk vele hosszan tekintetkapcsolatot tartani, vagy úgy érezzük, hogy ezt a kicsi nem teszi;
- ha kétségbe ejt bennünket a baba sírása, és nem tudunk mit tenni ellene.