Koragyermekkori program

Egészséges gyermek 1 hónaposan

• Élénken reagál az arcát, különösen a száj környékét érő ingerekre.
• Erős késztetés a kapaszkodásra, keresi az édesanyját szájjal, kézzel.
• Előnyben részesíti az emberi hangot más zajokkal szemben.
• Képes megkülönböztetni a hozzá magzatkora óta legtöbbet beszélő szülő hangját az idegen emberi hangoktól (a felismerést pl. a cumizás, az ujjszopás változása jelzi).
• Felfigyel az emberi arcon a szemek és a száj mozgására, az emberi mimikára.
• Sírása egyre kitartóbb, erőssége és mennyisége is növekszik az újszülöttkorban tapasztaltakhoz képest.

1 és 2 hónapos kor között

Az élet első hat hetében, két hónapjában főként a nyugodt, bensőséges együttlétre, a biztonságos állandóságra van szüksége a csecsemőnek, mivel szervezete (vérkeringés, emésztőszervek) ekkor tanul meg alkalmazkodni a külvilághoz.

Ez a folyamat kommunikációs szempontból az újszülöttkorinál is több és erőteljesebb sírást is jelent, és a csecsemő számára igen fárasztó, így a nap többi részében általában szendereg. Az életfolyamatok bizonytalan ritmusát könnyen megzavarja minden apró, váratlan esemény, külső inger, így leginkább nyugalomra van szüksége a kicsinek. Az éber periódusok jól kihasználhatók, mert a tekintetét egyre biztosabban emeli a fölé hajlóra, igyekszik érzékelni annak arcjátékát és hangját. A szülők nagy része önkéntelenül is a dajkanyelvet használja ilyenkor. A dajkanyelv élénk gesztusokkal és mimikával, kifejező hanglejtésekkel kísért beszéd, melynek célja, hogy felkeltsük a gyermek figyelmét. A dajkanyelv használata azonban nem jelent selypítést, vagy más gyermekkori beszédhiba utánzását, éppen ellenkezőleg: fontos mintát ad tiszta kiejtésből, és bevezeti a gyermeket a beszéd világába.

Az ölben tartás mellett a sírás a legerősebb kapcsolat anya és gyermeke között. A baba sírása erős testi reakciókat vált ki (a vérnyomás emelkedik, a szívverés gyorsul, a tejelválasztás fokozódik az anyánál), így serkentve a szülőket azonnali cselekvésre. A második hónap végére a csecsemő már többféleképpen sír. Megfigyelve a sírások közötti különbségeket, melyek az erősségben, a ritmusban és a minőségben jelentkeznek, megtanulhatjuk felismerni, mit szeretne a pici.

A szopás által erősödő arc- és szájizmok önkéntelen játéka nyomán megjelennek az első, általában magánhangzószerű hangok. Ezek száma és változatossága csak akkor növekszik, ha mi bátorítjuk és pozitívan reagálunk ezekre a megnyilvánulásaira.

A csecsemő számára a legfontosabb, hogy a pihenés és a közös kommunikációs periódusok időtartama között egyensúly legyen. Amikor éber a csecsemő, főképpen a gondozási feladatokat használjuk ki arra, hogy a gesztusok, a mimika, és az egyszerű, leíró szavak által erősítsük a kapcsolatot. Ez a közvetlen kommunikáció megakadályozza, hogy a naponta sokszor ismétlődő gondozási mozdulatok gépiessé váljanak.

A második hónapban – a sírás mellett – megjelenik az első hangadás a babáknál: csettegés, kaffogás, cuppogás, de az első beszédhangzók is. Általában magánhangzókat ejtenek (aauu, eee, ööö), eleinte önkéntelenül. Igyekezzünk nemcsak jól észlelhető beszédpéldát mutatni neki, hanem visszhangszerűen utánozzuk is a baba minden hangadását, folytassunk vele a saját maga ejtette hangok segítségével „párbeszédeket” – így válhatnak szokássá a később majd szavakkal folytatott párbeszédek.

A szakirodalom az első élethónapban ellenzi a cumi használatát. Ugyanakkor a csecsemő megnyugvása és önmegnyugtatása szempontjából sok esetben pontosan ekkor adják a szülők a cumit, vagy „találja meg” a csecsemő a hüvelykujját. Ezekből később nehezen leépíthető szokás válik, mely sokszor az egész gyerekkoron keresztül elkíséri a gyermeket. A beszédfejlődés és a későbbi tiszta artikuláció szempontjából azonban tudni kell, hogy a hüvelykujj fogakat kifelé nyomó hatása több tízszerese a cumi hatásának. Az ujjszopás vagy a nem megfelelő cumi hosszabb távon rossz hatással lehet a fogazat fejlődésére. Ha mégis a cumi mellett döntünk, a helyesen megválasztott fogvédő cumi ezt elkerülhetővé teszi. Ugyanakkor egy harmadik lehetőséget is választhatunk: a kisujjmódszert. Dugjuk a kisujjunk utolsó ujjpercét – tisztán, és vigyázva, hogy a köröm elég rövid legyen – a baba szájába, ujjbeggyel felfelé. Általában azonnal szopni kezdi. Ezzel a születést követő néhány hónapban akkor is lehet próbálkozni, ha a csecsemő szopja a saját hüvelykujját. Előnye, hogy a szopóreflex alábbhagyásakor (általában 2-3 hónapos kor között) egyszerűen elhagyható, és nem jár az állkapocs deformációjával, mivel az elalvás idejére korlátozza az idegen ujj szájban tartását. Fontos, hogy megtaláljuk azt a legmegfelelőbb technikát, ami a babát valóban megnyugtatja.

Amennyiben a csecsemő sírása nem erősödik meg és/vagy tisztul fel, hanem inkább nyöszörgésszerű marad a sírás okától függetlenül, kérjük ki a védőnő és az orvos tanácsát.

Koraszülésnél az éretlen idegrendszer miatt nagyobb jelentősége van a közvetlenül a bőrt érő ingereknek a kommunikációban is. A babamasszázst tekinthetjük az „érintés dajkanyelvének” is. Segítségével különböző „mondanivalónknak” megfelelően, erősségében, mélységében és formájában is változtathatjuk érintéseinket – természetesen az egyéb szóbeli kommunikációs formák megtartásával. Ennek rendszeres gyakorlása különleges kapcsolatot épít ki a koraszülött baba és közöttünk, ami később is jól használható, könnyíti az egymásra hangolódást, ellensúlyozza a kórházi kezeléssel járó negatív érzéseket.

A hangadás kialakulásában nagy szerepe van annak, ha a dajkanyelvet használva beszélünk a picihez. Különösen a figyelmetlen, szemkontaktust kevésbé felvevő csecsemők esetében fontos, hogy hangunk színes és változatos legyen, és hogy a csecsemő által önkéntelenül kiadott hangokra reagáljunk, ismételjük, visszhangozzuk azokat, hogy megerősítést adjunk a kicsinek.