Szocializáció, énfejlődés
Egészséges gyermek 18 hónaposan
- Lassan csökken a szeparációs félelem (szorongás).
- Képes az anyával való szerepcserére egyszerű játékokban (pl. kukucs, kérem-köszönöm).
- Utánozza a szülő egyszerű háztartási cselekvéseit (pl. lábosban fakanállal kavargat, törölget).
- Ragaszkodik hozzá, hogy bizonyos dolgokat önállóan tegyen meg.
- Felismeri saját testrészeit (legalább hármat), kérésre azonosítja magán a megnevezett testrészeket.
- Ruhadarabok le- és felvételénél karját, lábát dugva segít az öltöztető felnőttnek.
18 és 24 hónapos kor között
Az elválástól való félelem a következő hat hónapban alábbhagy, a kisded egyre önállóbban fedezi fel környezetét. Testtudata egyre biztosabb, felismeri, esetleg megnevezi magát fotón, tükörben. Meg tudja mutatni magán a főbb testrészeit. Megjelennek a kétszavas mondatok, ezzel párhuzamosan elkezdi kommentálni saját cselekvéseit, például: Bogi ham-ham, Bogi iszik. Már kezdeményezi is a „beszélgetést”, játékot. Szinte minden házimunkát, más gyerekeket és a testvéreit is igyekszik leutánozni. Ez utóbbi általában egybeesik az egyszerű szerepjáték megjelenésével. Már nemcsak a saját magára vonatkozó érzelmeket fejezi ki, hanem megjelennek a mások állapotához kapcsolódó érzelmek is, valamint olyan érzelmek, mint az együttérzés, ezáltal képessé válik, hogy vigasztaljon másokat. Ekkor kezdi megérteni a család és a környezet normáinak megsértését (pl. a velük lévő felnőttnek elmondják, mit hogyan kell jól csinálni, vagy rászólnak, ha úgy látják, ő valamit nem jól tesz). Megjelenik a zavarodottság, ha valami rosszat tettek, lesütik a szemüket vagy elbújnak. Ezek a tapasztalatok új fejezetet nyitnak a gyermek közösségi fejlődésében.
A szabályok betartásában is minket utánoz a gyermek, ezért fontos a következetesség, mert nemcsak a gyermek biztonságélményét erősítjük, hanem cselekvési mintát is nyújtunk számára. Nem cél, hogy görcsös törekvéssé váljon a minden helyzetben tökéletesen működő szülő, de a következetes viselkedés és a gyermek szükségleteire való odafigyelés alapozza meg a biztonságélményt, ahol az időnként adódó következetlen választ vagy tettet sok másik következetes ellensúlyoz.
Fontos, hogy minden kölcsönös helyzetben (pl. közös játék, beszélgetés) várjunk ki egy kicsit, hagyjunk időt és teret a gyermek kezdeményezéseinek. Várjuk meg, míg ő mozdul egy játékért, és aztán azzal a játékkal kezdjünk közös cselekvésbe. Ugyanígy a párbeszédekben: hagyjuk, hogy a kicsi kezdeményezzen, és arra adjunk megfelelő választ.
Gyakran ebben az életkorban merül fel először a bölcsődébe járás gondolata. Ha az otthoni feltételek megfelelőek a gyermek számára, akkor még nincsen szüksége intézményes ellátásra, hiszen például a társas játéktevékenységek korszaka csak később jön el. Ugyanakkor ha a szülőnek vissza kell menni dolgozni, a kicsi erre a korra már elég érett ahhoz, hogy bölcsődébe mehessen.