Látás
Nincs varázslatosabb dolog annál,
mint amikor a karjainkban tarthatjuk gyermekünket. De tudnunk kell, hogy minden
változás a pici körül megviseli őt. A mi feladatunk a nyugalom és a biztonság
megteremtése. Az első hónapban a méhen belüli állapotra hasonlító környezet,
illetve ingerek a megfelelőek a kisbaba számára. A méhben a magzatvízen
keresztül tompított fények és zajok érték el, egyenletes volt a meleg, és bőrét
simogató folyadék vette körül. Az újszülöttek látása nem éles, és csupán a
szürke árnyalatait észleli. Szemük nehezen alkalmazkodik a változásokhoz, mint
például a hirtelen felkapcsolt lámpa fényéhez, vagy amikor árnyékos helyről
hirtelen napfényre kerül. Ilyenkor összeszorítja szemhéját, egész teste
megfeszül, és akár sírva is fakadhat. Az első hónapban a szemek együttes
mozgatása még nem minden esetben működik, és nem néz kitartóan egy dolgot.
Szemeinek mozgása azonban a fény, az erősebben kirajzolódó, jobban látható
dolgok irányába terelődik, igyekszik ott „megkapaszkodni”. Fokozatosan alakul
az éleslátás, ami leginkább a dajkálás, szoptatás közbeni pillanatokban
ragadható meg. Már az első hónapban is tapasztalható, hogy a csecsemő szoptatás
közben egy-egy pillanatra rátekint édesanyja arcára, és ha ő kedves hangon válaszolva
beszél hozzá és simogatja, akkor ezt a tekintetet egyre hosszabb ideig tudja
ott tartani a baba. A színek és a részletek látására még nem fejlődött ki a szemben
a megfelelő rész, ezért figyelik inkább a mozgást, a tompított fényt, mert ezeket
képesek jól észlelni.
Még keveset vannak ébren két étkezés között, de ahogyan halad előre az idő, úgy egyre több időt tölt majd a csecsemő nézelődéssel.