Hallás
A baba életének első évében sokkal érzékenyebben reagál a hangokra, mint a látottakra. Születés után a fülek még esetleg folyadékkal teltek lehetnek (ami tompíthatja a baba hallását), de ez hamar kitisztul. A csecsemő veleszületett képessége, hogy a magas és mély hangok között különbséget tudnak tenni, de a magasakat kedvelik. Figyelmüket legjobban az emberi beszéd ragadja meg. Az újszülöttek az emberi hangot minden más zajnál jobban szeretik. Míg a látás a szem becsukásával (szinte) megszűnik, addig a hallást nem tudjuk kizárni akkor sem, mikor alszunk. Így van ezzel az újszülött is. A hangokhoz, zajokhoz azonban hozzá tud szokni egy idő után. Az újszülött csecsemő egy éles, hirtelen zajra teljes testének összerezzenésével válaszol, esetleg sírva is fakad, és oda is kaphatja, fordíthatja a fejét.
Azonban ez még nem tudatos kereső mozdulat, tehát nem a hang forrását keresi. A nyugodt, nem zajmentes, de csendes körülmények között élő kisbaba már nem kapkodja a fejét minden zajra, mert kezdi megtanulni, hogy vannak ismerős, számára veszélytelen hangok a világban. Ezért láthatjuk, hogy az egy hónapos csecsemők már „csak” viselkedésük megváltozásával reagálnak a hangokra, és csupán erős, váratlan zajra válaszolnak összerezzenéssel, sírással. A dajkáló felnőtt hangjára már képesek megnyugodni.